A szegedi kiadóvezető nem titkolja, gyermekkora óta rajong Csukás István műveiért. Bár legtöbben híres mesealakjait, Süsüt, Pom Pomot vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgászt említik elsőként, Katona Ildikóban ifjúsági regényei élnek a legélénkebben. A Keménykalap és krumpliorr és a Nyár a szigeten meghatározóak voltak kiskamasz éveiben, de a Vakáció a halott utcában és a Csicsóka és a moszkitók is nagy kedvence. Később, az egyetem alatt még a Sünmadár becenév is ráragadt, amit egy kevésbé ismert Csukás-mű, A legkisebb ugrifüles televíziós bábsorozat figurája után kapott. Épp ezen a gyerekkori szereteten, valamint a költő-író iránti tiszteleten alapult az a heves vágy, hogy bárcsak együtt dolgozhatnának, amit csak még tovább fokozott az a tény, hogy sokáig fájdalmasan hiányoztak a boltokból Csukás István művei.
Vásárlóként is érzékeltem, hogy nincsenek ott a polcokon, de 2002-ben, amikor elkezdtük a kiadói munkát, tudatosan megvizsgáltam a helyzetet. Megdöbbentem, hogy a rendszerváltást követően a szerző jelentőségéhez képest alig jelentek meg Csukás-könyvek. Akkortájt pedig, a kétezres évek elején évente legfeljebb egy-két mesekötetet adtak ki karácsony előtt, amit mint három csepp vizet a Szahara, nyomban fölszippantott a piac, utána pedig egy évig csend volt. Utánnyomásra nem került sor. Az ifjúsági regényei pedig egyáltalán nem jelentek meg. 2004 előtt a Keménykalap és krumpliorr 1993-ban, a Nyár a szigeten 1975-ben látott utoljára napvilágot az OSZK szerint
– emlékezett vissza a kilencvenes évek végére és a kétezres évek elejére a Könyvmolyképző vezetője.
„Mintha Pista abban az időszakban nem lett volna teljesen tisztában azzal, mennyire igénylik, igényelnék az olvasók a könyveit” – idézte fel az első találkozások tapasztalatát Katona Ildikó. A kiadóvezető összesen hat éven keresztül fáradhatatlanul ostromolta Csukás Istvánt, mert teljes képtelenségnek vélte, hogy a könyvesboltokból hiányozzanak a Csukás-könyvek, de ezek a találkozások rendre kudarccal végződtek. „Hiába mondtam neki, hogy évente egy-két mesekönyv nem elég, mert a Csukás-könyveknek folyamatosan ott kell lenniük a piacon, minél többnek. Ő mindig derűsen és szeretetteljesen elbeszélgetett velem, majd kedvesen mosolyogva kidobott” – nevetett az emléket felidézve Katona Ildikó, aki azt is kiemelte:
Hűséges barát volt, ez is marasztalta a képtelen helyzetben. És szerény is. A világért se noszogatta volna a kiadóját gyakoribb megjelenésre. Tényleg az volt az érzésem, akkor maga sem érezte még, milyen hatalmas a rajongás iránta és a művei iránt.
Egy szerencse folytán a jég 2004-ben kissé megrepedt, amikor a Gyermekkönyv Napokra kitelepülve Katona Ildikónak volt lehetősége az íróval és a kiadójával egyszerre beszélni. „Tizenkilencre lapot húzva, nagyon óvatosan feltettem a kérdést, esetleg a rég hiányzó négy ifjúsági regényt megjelentethetnénk-e. Egészen megdöbbentő könnyedséggel mentek bele, én meg közben alig tudtam megállni, hogy ne ugráljak örömömben. Egyszerűen nem hittek benne, hogy a rendszerváltás után tízen-egynéhány évvel a fiatalokat még érdekelhetik ezek a művek” – idézte fel a máig emlékezetes pillanatot Katona Ildikó.
A Keménykalap és krumpliorr, a Nyár a szigeten, a Vakáció a halott utcában és a Csicsóka és a moszkitók jelent meg elsőként a Könyvmolyképző gondozásában, de Csukás István ekkor még mindig kételkedett, mosolyogva hagyta, hadd „játsszon” a kötetekkel a kiadó. „Persze mindig dicsért. Nagyon profi volt. Mikor az első könyvét kiadtuk, és a tiszteletpéldányt kézhez kapta, felhívott, hogy nagyon örül, mert ez egy könyvnek látszó tárgy. A maga kicsit gunyoros-szemérmes módján így akarta kifejezni, hogy mennyire jól esik neki szép kivitelben kézbe fogni egy már-már elfeledett kötetet. A kilencvenes évek rettenetes kivitelei után valószínűleg tartott tőle, hogy jó minőségben fognak-e megjelenni az írásai” – utalt az író szkepticizmusára Katona Ildikó.
Egy tragédia kellett hozzá, hogy nagyot forduljon a kocka: a Gesta Kiadó vezetőjének betegsége miatt Csukás Istvánnak döntenie kellett, hogy a továbbiakban melyik kiadóra bízza könyvei gondozását. Bár a hírre szinte az összes magyarországi kiadó felkapta a fejét, talán éppen a korábbi közös munka miatt végül Katona Ildikó kapta meg a lehetőséget, ami bevallása szerint élete egyik legnagyobb ajándéka.
Minden évben újabb és újabb könyveit adtuk ki, amik, ha elfogytak, rögtön utánnyomtuk. A barátságunk akkor kezdődött igazán, amikor látta, hogy amit ígértem neki, az megvalósul. Gondunk volt rá, hogy mindig jelen legyen a boltokban, de ami igazán lényeges, hogy ő is láthatta, mennyien szeretik. Szerintem ekkor hitte el valójában, ekkor érezte meg, mennyire népszerű az olvasók körében is. A filmeknél nyilvánvaló volt, az könnyebb műfaj, mint a könyv, de hogy az olvasótábora is hatalmas és egyre csak nő, az az évek alatt egyre jobban bebizonyosodott. A júniusi Könyvhéten rekkenő kánikulában többször is 3-4 órát dedikált, ahol saját bőrén tapasztalta meg a rajongói szeretetét. Profi módon, zokszó nélkül csinálta végig az egészet két pohár víz mellett, ezen túlmenően pedig csak annyit kért, hogy menjek el érte, majd vigyem haza, hogy közben is tudjunk beszélgetni. Érdekes, hogy mindenki egy jókedvű, szeretetre méltó, szeretetteljes és nyitott embernek ismerte meg, de volt benne egy kis szemérmesség is, az intelligencia szemérmessége
– emlékezett vissza Katona Ildikó, hogy a hírnév és az elismertség ellenére mennyire szerény ember is volt valójában Csukás István. Hozzátette:
Fájdalmas az elvesztése, mert nagyon jó barátok lettünk. A barátainak is bemutatott, akikkel az utóbbi évek minden jelentős eseményét együtt ünnepeltük. És fantasztikus volt vele dolgozni. Mindig engem dicsért és a kiadót, sohasem magát. Rengeteget biztatott az egyéb munkáinkkal kapcsolatban is. Sosem felejtem el, hogy egyszer egy olyan kötet miatt is felhívott, amiben társfordítóként szerepeltem, hogy megdicsérje, és elmondja, mennyire élvezte. Figyelmes ember volt, és kivételes módon tudta éreztetni a szeretetét. Az a személyiség, aki másokat is emelt.
Jelenleg 52 Csukás-könyv érhető el a piacon, amiből 3 verseskötet. Az arányok miatt Katona Ildikó fontosnak tartotta kiemelni, hogy Csukás István a nemzet mesemondója kitüntető cím ellenére mégis inkább költőnek tartotta magát. Bölcs derűvel vette tudomásul, hogy a meseíró sikere némiképp elnyomta a költőét, éppen ezért nagyon örült, amikor az ifjúsági és gyerekkönyvek mellett egy-egy verseskötete is helyet kapott a polcokon.
Mindig azt mondta: Két szárnyam van, az egyik a vers, a másik a mese és szépen repülök. Munkája mellett pedig figyelte az új nemzedéket is. Rengeteg pályakezdő író kapott tőle biztatást. Legutóbb a karácsonyra megjelent Olvasó szuperős című könyv miatt hívott fel, amiben néhány vadonatúj gyerekverse is szerepel a készülő Süsüke-történetből. Amikor megkérdeztem, hogy tetszik-e neki a kötet, azonnal rávágta, hogy nemcsak, hogy tetszik, hanem végig is olvasta, és mindegyik írás ragyogó. Csak most, hogy ezt mesélem, döbbenek rá, micsoda bizalom volt ez. Úgy adta oda még soha meg nem jelent verseit egy antológiába, hogy teljesen ránk bízta, mi jelenik meg mellette
– mesélt a kiadó és az író-költő közti szoros kapcsolatról a Könyvmolyképző alapítója.
Váratlan halálhíre megdöbbentette a szegedi kiadóvezetőt, hiszen idős kora dacára a nagy mesemondó még fantasztikus terveket forgatott a fejében. Odaadó barátai és legkedvesebb szomszédai segítették és gondját viselték, hogy az alkotói munka a megszokott mederben folyhasson tovább. Tavaly nyáron fejezte be a kedves egyfejű sárkány gyermekéről, Süsükéről szóló új bábfilmek forgatókönyvét, és már lázasan dolgozott azon, hogy elkészüljön a monográfia, melynek a Csukás István kívül-belül címet kívánta adni. Ennek első fele, hogy milyen is volt az író, költő mások szemében, már egy egységes képet mutat, cikkek, vallomások, a hozzá írott levelek gazdagon állnak rendelkezésre. A Csukás István titkairól, belső útjáról szóló részt azonban már nem maradt idő befejezni.
Bár többször terveztük, hogy leülünk beszélgetni, hogy a második rész is kialakuljon, de a forgatókönyv mellett nem érzett rá energiát. Rengeteg mindent el szeretett volna mondani, amit másnak még nem tett meg, de sajnos erre már nem volt lehetőségünk. Jelenleg azon gondolkodom, hogyan fogom tudni nélküle befejezni, kikkel tudok beszélni, akik elég közel álltak hozzá ahhoz, hogy olyasmiket is tudjanak, amik korábbi cikkekben, interjúkban még nem hangoztak el
– beszélt az előtte álló hatalmas munkáról Katona Ildikó. Ha valaki nem győzi kivárni, amíg a nagy mű elkészül, Marton Mária Az öröm ujjhegyén című interjúkötetével csillapíthatja kíváncsiságát, amiben a kedves mesehősök helyett az igazi Csukás Istvánnal „találkozhat”. A nagy Csukás-monográfia mellett egy díszes kötettel is megemlékeznek majd a nagy mesemondóról és költőről, aki élete során százezrek, sőt inkább milliók gyerekkorát és életét aranyozta be.
Címlapkép: MTI/Mohai Balázs