Tényleg több öngyilkosság van karácsonykor? Így ismerheted fel, ha depressziós valaki

A karácsony nem feltétlenül egyenlő az öngyilkosságok növekedésével. A depressziónak is sok fajtája van, és akkor kell félteni a hozzá tartozót, ha a pszichés alkatából kifolyólag is hajlamos az öngyilkosságra – mondta a HelloVidék kérdésre Dr. Petróné Hajdú Orsolya pszichológus.

Egy depressziósnál, aki öngyilkosságra hajlamos, jót tesz, ha egy valaki ott van, mint egy álló lámpa, néma Leventeként és a lehető legkevesebb beszél, akkor is arról, amiről a másik akar – így megelőzhető a baj és így vigyázhatunk a szerettünkre.

Valójában nem beszélhetünk egyértelműen karácsonyi depresszióról – folytatja a pszichológus.

Igaz, az ünnepek azért erősíthetnek rá, mert ilyenkor minden a fényről a csillogásról szól, jobban ki vagyunk hegyezve az ingerekre. Hajlamosabbak vagyunk kivenni, felnagyítani azt a dolgot, amivel nem vagyunk elégedettek. A nagyon idealizált dolgok kerülnek előtérbe, ezeket az ingerek kapjuk minden felületről, és hajlamosak vagyunk ezeket a plakát, reklám pillanatfelvételeket valósnak gondolni és ennek fényében a saját életünket sokkal rosszabbnak látjuk. Ezen pattogunk állandóan, pedig csak a saját nézőpontunk megváltoztatásával tudunk változtatni akár az ünnepek hangulatán is. Felesleges felnagyítani ezeket az idealizált képeket és hagyni, hogy elhomályosítsa a valódi, mindennapi életünket.

Sosem szabad összehasonlítani ezeket az előre megrendezett jeleneteket egy hús vér emberi kapcsolattal, ugyanis az él, változik, szenvedélyes, érzelemmel teli és hozzá tartozik, hogy nem mindig csak a jó történik velünk, ezért is tud fejlődni a kapcsolat – mondja a szakember.

Nagyon sokszor, főleg az ünnepek alatt összekeverjük a karácsonyi depressziót, lehangoltságot a megfelelni akarással, a stresszel.

Törekedhetünk tökéletes ünnepekre, de vegyük figyelembe, ha valami nem úgy sül el, ahogy szeretnénk, ahogy a plakátokon, filmeken látjuk, ne essünk kétségbe, viccelődéssel elüthetjük és legtöbbször el is rejthetjük a hibákat. Alapvetően azoknak van megfelelési kényszerük, akiknek nagyon kicsi az önbecslésük – vallja a HelloVidéknek Dr. Petróné Hajdú Orsolya pszichológus.

A legjobb tanács: csak annyit vállalj be, hogy simán le tudj ülni az elintéznivalók között egy-egy finomságra. A „finomság” bármivel helyettesíthető, a lényeg, hogy engedjük meg magunknak a lazulást az ünnepi előkészületek és az ünnepek alatt is.

Mi a helyzet azokkal, akik egyedül vannak, van családjuk, de felüti a fejét a depressziós tünet együttes és azt mondja, hogy nem akar a családdal együtt karácsonyozni?

Ha egyébként is egyedül él és nem tudja magát ellátni, akkor kórházi kezelés alá szokták venni. Ha eltudja látni magát, figyelembe kell venni a kívánságát. Nem véletlenül nem szeretne közösségben, emberek közé menni, még ha az a saját családja is. Meg kell érteni, hogy zavarja, idegesíti a zsivaj, a zaj, az állandó kérdések, az, hogy beszélni kell, sokkal többet tehetünk érte, ha figyelembe vesszük az akaratát.

Stressz vagy depresszió?

A stressz és a depresszió között van átfedés, sokszor összekeverik a kettőt. Stresszes állapotban előjön az „elegem van mindenből” állapot, idegesít, hogy be kell vásárolni, de ugyanakkor megnyugtat, ha bekapcsolom a tv-t. Igénye van ingerre, ez különbözteti meg a depresszióstól. Válogatunk az ingerek között – ez a stresszes állapot. Egyébként nem minden depressziós lehangolt, szomorú, leginkább az a jellemző rájuk, hogy a negatív tüneteket produkálják, az ingerek elutasítását, mindenből keveset akarnak. Éppen ezért ha valakinek dühkitörése van az jó jel a pszichológus szerint. Depressziónál pont nem tapasztaljuk az érzelmi változásokat, ezért ha jön egy dühkitörés, kiabálás az akár a gyógyulás jele is lehet vagy egész egyszerűen a másik nem depresszióban szenvedett.

Mit tehet az ember, ha rosszul érzi magát, ha kezdi érezni magán, hogy valami nem stimmel?

A lehangolt, letargiás állapotban az ember fia, lánya nem bízik senkiben, hogy ezen segíteni tudnak, hogy ki lehet gyógyulni, ezért nem megy orvoshoz, pedig ebből könnyen ki lehet jönni – mondja Dr. Petróné Hajdú Orsolya.

A fokozattól függ, hogy milyen kezelés javasolt, a pszichológusok többsége azt javasolja, gyógyszeres kezelés az alap és a verbális terápia, de jellemzően nem akarnak beszélni az állapotukról, akkor csak a gyógyszeres kezelés jöhet szóba és itt is kell mellé a támogató család. A gyógyulás folyamatát meg kell várni, azt is, hogy magától ajánlja fel, vesse fel, sétálni akar, több ingert szeretne a környezetében.

Aki hajlamos a depresszióra és látszódnak a tünetek, el kell vinni orvoshoz, nincs mese. Általánosságban az a megoldás, ha trauma éri az embert, például elveszíti a munkáját, akkor nem szabad egyből munkát keresni. Ha magától akar munkába állni, ha ez nyugtatja meg, keresgéljen, de a családnak akkor is támogatóként kell felállnia, erősíteni kell benne, hogy pihenjen, ne legyen nyomás rajta, hogy mindenképpen munkába kell állnia.

Mindannyian hajlamosak vagyunk valamilyen pszichés betegségre – folytatja a pszichológus - mindenki másra. A pszichés alkatától, genetikai felépítéstől függ és attól, hogy melyik életszakaszban érte a trauma. Minél korábban ér valami sokkhatás, később, évek vagy évtizedek múlva, ha újra ér minket megrázkódtatás, annál mélyebb, erősebb lesz a pszichés betegségünk.

A depresszió nem egy súlyos betegség, van súlyosabb és van enyhébb formája. A súlyosabb az, ha pszichózissal társul. A depresszió és a mániákus depresszió nem a legsúlyosabb pszichiátriai betegségek, de ne vegyük félvállról – mondja a szakember.

A tünetei változóak, általában negatív tünetei vannak. Az első, amit észrevehetünk, hogy a környezeti ingerek elkezdik zavarni, a hangok, fények. Idegesíti a tévé, az erős fény, érzelmi kirohanásai vannak, lehetnek, de azokat gyengén adja elő. Nehéz általánosságban beszélni róla, hiszen a felsorolt tünetek alapján lehet más betegség is, de akár depressziós tünetek is lehetnek, ezért jó minél előbb szakemberrel konzultálni. Az biztos, ha valaki hajlamos a depresszióra és jelentkeznek a tünetek, az az utolsó, hogy önmagától orvoshoz fordulna, hiszen a betegségtudata is gyengül. Ha pszichózissal társul, akkor egyáltalán nem érzi a betegséget. Ilyenkor a szerető és megértő családra tud támaszkodni, ők segíthetnek kilábalni a betegségből.

Egy depressziós embernek a járása, mozgása is lelassul, a beszéde is, ha ki akarják mozdítani, nem tudják, nem akar sem moziba menni sem friss levegőre. Mindenből keveset akar, ez a „ne, nem akarom” szöveg állandóan előjön. Nem mindenkinél kell, hogy fennálljon, de általában akik ebben szenvednek, ők mindig a negatívat veszik előtérbe. Minden fárasztja, a mosogatás, a rend rakás, de leginkább az, ha inger gazdag környezetbe kell menni, például vásárolni. A környezete akkor kaphatja fel a fejét, ha azt látja, hallja folyamatosan, de minimum 2 héten keresztül, hogy „ezt nem akarom, nem tetszik”.

Természetesen egy ilyen családtaggal nem könnyű, főleg, hogy Magyarországon a pszichés betegségeket még mindig nem veszik elég komolyan. Dr. Harangozó Judit, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátria Centrumának főorvosa azt nyilatkozta:

„A mentális problémák sokszor nehezen különíthetők el egy mentális zavar okozta viselkedésváltozás egy deviáns viselkedéstől. Ezért is fontos az ilyen problémák megismerése. Nagyon sok terhet rakunk egy depressziós emberre, ha „lusta disznónak” gondoljuk. A mentális problémák nagyon gyakoriak, mégis tabuként kezeljük őket, ez pedig tévhiteket és felnagyított félelmeket eredményez.”

A környezetéből a „szedd össze magad” mondat a legdurvább – ebben egyet ért Dr. Petróné Hajdú Orsolya pszichológus is. A családtagok a legtöbb esetben tényleg csak lustaságnak tudják be a depressziós tüneteket és ennél is durvább, amikor mindenáron ki akarják mozdítani a négy fal közül.

Egy biztos, működjünk együtt a beteggel, ha nem akar friss levegőre menni, ne erőltessük, a kezelések hatására elindul majd a gyógyulás felé és önmaga fogja felajánlani, hogy menjenek ki. Sokkal jobb engedni, mint hagyni, hogy tönkremenjen akár a párkapcsolat is.