Gyógymódot találtak Pécsen a burnout szindrómára: sorban állnak az anyák

Az Anyabárka szó hallatán önkéntelenül is elsőként Noé bárkája jut eszünkbe, amely menedéket biztosított a férfi családjának és a Föld állatvilágának az özönvíz idején. Az áthallás nem véletlen: a pécsi közösség szeretett volna egy olyan fogalmat találni, ami pontosan kifejezi a küldetésüket. Kezdetben emellett azt is fontosnak tartották, hogy mindenki megértse azt az alapvető célként megfogalmazott elfogadó szeretetet, támogató szándékot és az a fajta lelki hátteret, amivel az anyukák felé kívántak fordulni.

Amikor megfogalmazódott bennem az Anyabárka ötlete, leginkább azok az élmények motiváltak, amit én kismamás, kisgyermekes létemben tapasztaltam. Miszerint, igényem lett volna egy olyan helyre, ahová elmehetek és feltehetem a kérdéseimet, ahol meghallgatnak, ahol kíváncsiak rám, ahol nem ciki megosztani a nehézségeimet, ahol bátran felvállalhatom a bizonytalanságaimat, ahol támogatást kaphatok, de olyanfajtát, ami nem megítél, hanem támogat, elfogad, ahol nem megmondani akarják szakemberek, hogy nekem mi lenne a jó, hanem mondjuk csak javasolnak, saját megélt élettapasztalataikból

– mondta a HelloVidéknek Till Judit, az Anyabárka egyik ötletadója és megvalósítója. Akkoriban azonban nem találtak ehhez hasonló helyet Pécsett, pedig nagy szükségét érezte, hogy az édesanyákkal egy közösségben létezhessen. Így megszervezte az első kisgyermekes csoportot, amiben megtapasztalhatta mindazt, amire vágyott.

Nálunk az édesanya van a fókuszban, az ő gondolatai, az ő érzései, és az ő igényei. Fontos, hogy mi nem lehúzni, hanem megerősíteni szeretnénk őket abban, hogy a gyermekük számára ők a legjobb anyák. Legyünk őszinték, sokszor az anyukák rivalizálva beszélgetnek egymással, versenyeznek, hogy kinek ügyesebb a gyereke, vagy éppen megítélik egymást, mert a saját bizonytalanságaikat vetítik ki egymásra. Számunkra az a legfontosabb, hogy az anyuka jól érezze magát abban a két órában, amíg együtt van velünk és többi anyatársával, töltekezhessen, hogy nyugodtan felvállalhassa önmagát, testestül, lelkestül

– hangsúlyozta a közösségvezető, aki korábban óvónőként dolgozott, amit szeretett, de azt érezte, hogy megérett az idő a változásra és életét ezután az Anyabárka felépítésének és működtetésének szentelte. Az Anyabárkánál abból az alapgondolatból indultak ki, hogy nem könnyű a mai világban nőnek, anyának lenni, mert rengeteg elvárásnak kell megfelelni, számtalan információ áll a mamák rendelkezésére.

Legyél szuper, tökéletes anya, minimum szupermodell külsővel, szenvedélyes, tüzes, figyelmes feleség, és azért a munkahelyeden is legyél kifogástalan. Ám én azt látom, hogy ezek az elvárások nagyon sok terhet tesznek az anyukákra. Ezek hatására, előbb-utóbb minden anyukában megszületik a kérdés: biztosan jól csinálom és jó anya vagyok? Ha visszagondolunk nagyanyáinkra, ők ösztönből neveltek, nem gondolkodtak rajta, hogy jól csinálják-e, vagy sem. Persze ott volt mögöttük a nagycsalád, a nagyszülők segítő hálója, ha elakadtak volt kitől tanácsot, segítséget kérni. Ma ez teljesen átalakult, ha valamit meg akarunk fejteni azonnal könyvhöz nyúlunk, vagy az Internetet bújjuk

– magyarázta Till Judit, aki Bizse Renáta pszichológussal álmodta meg és vezeti az Anyabárkát.

Hitvallásuk szerint egy közösségben mindenki elmélyedhet ezekben a kérdésekben és minél jobban belemélyednek, annál inkább rájönnek, hogy ezerféle ötlet és megoldás létezhet, van aki erre esküszik, a másik pedig arra. A nagy kérdés az, hogy kinek, melyik a leginkább megfelelő alternatíva. Az Anyabárka leginkább abban tud segíteni és támogatást nyújtani az édesanyáknak, hogy ne akarjanak mindig megfelelni az elvárásoknak, ne törekedjenek egy idealizált, hibátlan női és anyai eszmét követni, akit a világ gyakran felénk közvetít. Fontos üzenetük, hogy merjenek az anyák hallgatni az ösztöneikre, merjék felvállalni önmagukat és az esetleges hibákat, de a tévedéseket is. Vallják, hogy a gyerek számára az a legnagyobb ajándék, ha hitelesek, önazonosak tudnak maradni.

Gyakran érzem úgy, hogy nem kapnak megfelelő támogatást, figyelmet az anyukák, holott akárhogy is nézzük, a család lelkét mégis ők alkotják. Attól a perctől, hogy megszületett a gyermekünk, valahogyan elveszítjük önmagunkat, és innentől kezdve a saját igényeink mindig alárendelődnek a család igényeinek. Mindig fontosabb lesz, hogy ők, leginkább a gyermekeink jól érezzék magukat, de hogy mindeközben velünk, anyukákkal mi van, az lényegtelenné válik. Pedig nagyon fontos, hogy önmagunknak is merjünk időt adni, foglalkozni magunkkal, lelkiismeret-furdalás nélkül kiszakadni a családi élet mókuskerekéből. Természetesen mindenkinek más jelent az „én-idő”, de női körben töltekezni, beszélgetni, fejlődni véleményünk szerint nagyszerű lehetőség. Mi erre kívánunk teret kínálni

– emelte ki az Anyabárka egyik „kormányosa”.

Az Anyabárka rendszeres programokat, összejöveteleket és fesztiválokat is szervez. A hozzájuk járó édesanyák szívesen látogatják őket és minden alkalommal lelki többlettel tudnak hazamenni. Újabb és újabb barátságok köttetnek és egy olyan közösség épül folyamatosan, ami nem csak egy foglalkozás keretére korlátozódik, hanem támogatja, segíti őket a hétköznapokban, a női létükben. Rengeteg terv és elképzelés van még a tarsolyukban: a jövőben szeretnék szélesíteni a tevékenységüket és minél több édesanyához elérhetne az Anyabárka léte. Hamarosan jönnek még több településen az Anyakörök, az egyéni tanácsadások, work shopok és előadások.