Digitális tanrendről vallottak a szülők: feladatkiosztás van, valódi tanítás nincs

A kérdőívet kitöltő 1141 válasz alapján erősen megoszlik a családok tapasztalata, hogy a távoktatás milyen hatékonysággal valósult meg gyermekeik iskolájában. Minden intézmény és pedagógus különböző megoldásokat dolgozott ki, hogyan haladjon a tanítással az intézményeken kívül, több-kevesebb sikerrel. Az egyetlen azonos pont mindenkinél a Kréta rendszer használata volt.

Fontos ugyanakkor kiemelnünk, hogy felmérésünk ismertetésének következő részeiben nem bűnbakokat keresünk, hiszen a kialakult helyzet váratlanul ért mindenkit: tanárt, szülőt és diákot is. A pedagógus is ember, neki is van családja, viszont könnyebb helyzetben van, mert végzettségét tekintve tanító, nevelő munkát végez. A legnagyobb teher a családokra hárult, ezért is foglalkozunk részletesebben az őket ért hatásokkal.

A családok nagy részénél legalább 1 fő dolgozik

A válaszadók családi állapotát tekintve 72,2%-a házasok, 14,4 %-a kapcsolatban élnek, de 13,4%-a egyedül neveli gyermekét. Kutatásunkból kiderült, hogy a kitöltők 88,8 %-ánál a családból legalább 1 személy dolgozik, addig 4 %-ánál nem dolgozik senki és mindössze 8,2 %-ánál váltak mindketten álláskeresővé a koronavírust követő intézkedések miatt.

Sokan maradtak otthon

Kíváncsiak voltunk, hogy az intézmények bezárása után, hogyan oldották meg a szülők gyermekeik otthoni felügyeletét. A válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy a kitöltők 39,7%-nak engedélyezték a home office-t a munkahelyükön, addig 23,1 % esetében különböző lehetőségekkel oldották meg az otthonlétet (szabadság, táppénz, fizetés nélküli szabadság, állásidő). A kérdezettek 12,1% arról számolt be, hogy felváltva oldják meg párjukkal ki marad otthon, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy

a legszerencsésebb helyzetben 19,8 %-ban azok a szülők vannak, kiknek gyermeke elég idős már, hogy nyugodtan magára hagyják otthon.

A kutatásból megtudtuk, hogy 8,3 %-uknál többféle módon oldották meg a home schoolingot: sokan vannak Gyesen/Gyeden kisebb gyermekeikkel, többen pedig vállalkozóként otthonról dolgoznak, de sajnos akadt olyan is, aki elveszítette a munkáját. A válaszadók kis részénél kényszermegoldásként igénybe veszi a nagyszülők segítségét, de olyan szerencsés kitöltő is van, aki megteheti és bébiszittert fogad.

A szülő tanítja gyermekét

A digitális oktatás beindulása óta a szülőknek új szerepkörben kell otthon helytállniuk, részben pedagógussá kellett válniuk. A válaszokból világossá vált, hogy 611 főnél az iskolákból megkapják az anyagot, de nem kapnak hozzá elegendő magyarázatot a tanároktól, ezért saját tudásukhoz mérten tanítják a gyerkőcöket. A legnehezebb helyzetben az alsós gyerekek szülei vannak, mert 196 főnél végig kell ülniük a tanórákat és addig a saját munkájukat sem tudják ellátni.

Még durvább a helyzet azoknál a családoknál, ahol a szülőknek kisebb csemetéikkel való törődés mellett iskoláskorú gyermekeiknek is magyarázni kell a tanulnivalót.

Nemcsak negatív tapasztalatot osztottak meg a kitöltők, mert 395 főnél hatékonyan beindult az oktatás és önállóan tanulnak a gyerekek. Ennek köszönhetően a szülőket csak azoknál a feladatoknál kell bevonni, amit önállóan nem tudnak megoldani a gyerekek. Sokszor elég, ha csak a leckét ellenőrzik munka után.

Elektronikus eszközök és a tanulás

A kutatásból kiderült, hogy 773 gyermek laptopról, 635-en okostelefonról, 388-an asztali számítógépről, 236-an pedig tableten tanul. Eszközellátottságok tekintetében komoly eltérések vannak régiónként, míg a Közép-Magyarországi Régióban 112 gyermek tanul laptopon, addig az Észak-Magyarországi Régióban élnek sokkal hátrányosabb helyzetben lévő családok, ahol nincsenek tulajdonukban elektronikus eszközök, emiatt nem érik el az online tananyagokat. A helyzetet tovább nehezíti, ha a családoknál egyetlen eszköz áll rendelkezésre és mindenkinek ugyanarról kellene tanulni és dolgozni is.

A tananyagok feldolgozásával a szülők 53,4%-a elégedett, mivel gyermekük naprakészen halad a leckékkel, de 35,6%-uk nem örül, mert a pedagógusok között többen túl sok anyagot adnak fel és emiatt lemaradásban vannak. További 11% között eléggé megoszlottak a vélemények, mert gondot jelent, hogy gyermekük otthon nagyon dezorientált és nehezen haladnak együtt. Gyakori problémaként hozták fel a szülők, hogy lehetetlen átvenni a pedagógusok munkáját és mire meg is érti gyermekük a tananyagot, csak harcok árán tudják a leckét megcsináltatni. Sok családban igazi kihívást jelent, ha több iskoláskorú gyermek van, mert lehetetlen küldetésnek számít naprakészen haladni a tananyaggal, pláne ha még dolgozni is kell(ene) mellette.

Szerencsére a pedagógusokkal való kapcsolattartást a szülők 63,5%-a pozitívan értékelte, de 26,6 %- véleménye alapján nehézkes és erősen tanárfüggő, további 9 % tapasztalatai megoszlanak, valaki szerint jó, valaki szerint passzív a kommunikáció. A tananyagokat a gyerekek 94,8 %-a online formában kapja meg: a tanárok java e-mailben vagy a Facebook-on kommunikál a gyerekekkel, de akadnak, akik élő órákat is tartanak, például a Skype-on. A szülőknek viszont nagyon megterhelő, hogy több felületről kapják az anyagokat, ezt nehezen tudják követni.

Digitális feladatkáosz

A távoktatáshoz hozzátartozik a kiadott feladatok számonkérése is. A legtöbb szülő nehezményezte, hogy csak digitális feladatkiosztás van, valódi tanítás nincs. A gyerekek több különböző felületről megkapják a feladatokat, amit a füzetbe vagy nyomtatottan papír alapon kell megcsinálnia, lefotóznia és visszaküldenie a tanárnak. Másik megoldásként letöltik az online házit, elektronikusan elkészíti a gyerkőc a feladatokat és feltöltik a platformokra. Nincs egységes felület a feladatok kiosztására és beszedésére. A Krétán belül is több a házi feladat, üzenet és a határidőket nehéz követni.

Sok házi feladatot kapnak a gyerekek és nagyon rövid határidőket szabnak a tanárok, amit nehezít, hogy más-más felületekről kell „összefésülni”, pontosan melyik tantárgyból milyen leckét kaptak. Ha a családban több iskolás gyermek van, akkor valódi káosz lesz úrrá a szülőkön és a gyermekeken is, mert lehetetlen követni mit és mikorra kell megcsinálni. Kiderült az is, hogy sokszor csak a jegyeket kapják meg a gyerekek, mert a tanárok nem javítják ki a „házikat” így nem is tudják mit hibáztak.

Minden tantárgy oktatói

Sokan úgy érzik, hogy dupla munkát kell elvégezniük egy fizetésért és minden tantárgy oktatói lettek. Egy szülő nem tud úgy magyarázni, mint egy tanár, más munkát végeznek a hétköznapokban és az „ő idejükben” sokszor másképp tanulták ugyanazt a dolgot. Vannak olyan iskolák, ahol működik a digitális oktatás, de nem mindenhol.

A szülők szerint a pedagógusok többsége érti, hogy most priorizálni kell mindenkinek, de van jópár köztük, aki egyáltalán nem akarja tudomásul venni, hogy a gyerekek tanórái mellett a szülőknek még el kell(ene) látnia a saját munkáját (amennyiben van) és ennivalót is kellene adni a családnak. Ha kisebb és ovis gyerek is van a családban, akkor még nehezebb figyelni a nagyobbik gyerek tanulására.

A tanárok egy része nem ért a digitális felületekhez. Deazis probléma, hogy nincs minden háztartásban korlátlan internetkapcsolat, egy vagyonba kerül az adatforgalom-vásárlás. Problémaként merül fel az is, hogy az internetszolgáltatók túlterheltek, a kapcsolat lassú, lefagy, időnként használhatatlan. Kiderült azis, hogy a tanárok egy része nem ismeri, illetve nem meri használni a modern eszközöket, pl. nem értik a szülők, miért nem lehet Skypon órát tartani.

A gyerekeknek hiányzik a személyes kontaktus a pedagógussal, a magyarázat, a kérdezés-felelet. Főleg az idegen nyelv tanulása nehezebb így, amit a szülők nagyon nehezen tudnak megértetni a gyerekkel, főleg akkor, ha más nyelvet tanult korábban. A kutatásban felbukkant véleményként, hogy nehéz rávenni a gyerekeket a tanulásra, mert olyan érzetük van, mintha szünidő lenne, emiatt otthon könnyebben elcsábulnak a tanulástól, mintha iskolában lennének.

Címlapkép: Getty Images