Janota Zoltán: értéket teremteni bárhol lehet, nem a zászló és a körítés a lényeg

Mit jelent neked a sport, a mozgás és minden, ami ezzel jár?

Elsősorban fejlődést, folyamatosságot, orvosságot és kiteljesedést szellemileg és fizikailag egyaránt. Erre semmilyen más tevékenység az életben nem képes. Ha jól csinálod, akkor talán a művészethez lehet hasonlítani: amikor nagyon benne vagy és együtt élsz vele, nem is tűnik olyan nagy erőfeszítésnek. A teljes, magad feletti kontroll semmihez sem hasonlítható. Fantasztikus érzés, amikor a negatív dolgokban is megtalálod azt az egy kis kapaszkodót, ami előre visz. Többnyire így élem meg a versenyeket, a végeredménytől függetlenül. A szenvedés jellemépítő, feltéve, hogy képes vagy helyesen értékelni a helyzeted.

Már több mint tíz éve követem a munkásságodat és az első szó mindig az elhivatottság, ami rólad eszembe jut.

Ahhoz, hogy az ember teljesíteni tudjon a pályán, szükséges az alapvető élettani ismeret, amihez szigorúan kell ragaszkodni. Az egó ezt soha nem írhatja felül. Azt vallom, hogy amit tudsz, azt tedd meg, de mindig kontrolláld magad és ismerd a határaidat! A kettő legfontosabb tevékenység: mérni és elemezni. Ha például hideg van vagy épp fáj a fejed a versenyen, akkor legyen egy titkos zsákod, amiből mindig tudsz aduász kártyákat kihúzni. Először meg kell ismerned önmagad, hogy tudd kezelni a tested és az elméd minden helyzetben! Az egyre jobb versenyeredmény idővel már másodlagossá vált számomra, mert az emberi tényező egyre fontosabb és fontosabb lesz. Hogy milyen ember leszel egy verseny után. Hogy hol tudod beépíteni az életedbe a tapasztalatokat, amit sehol máshol és senki mástól nem kaphatsz meg. És ezt át tudd adni a csapatodnak.

Most már jóval túlléptél egy „szimpla” sportoló szerepén.

Nem a versenyzésből élek szerencsére, hanem elsősorban a szakmát képviselem a legjobb tudásom szerint. Triatlon edzőként és úszásoktatóként elsősorban a legfontosabbat, az amatőröket és jövő sportolóit szolgálom, közben TRX-et tartok a mozgásra és alakformálásra vágyóknak, de egyénileg is készítek fel versenyzőket. Évek óta dolgozom állóképességi szakértőként a világ egyik legnagyobb táplálák-kiegészítő gyártójánál, tanfolyamokon pedig oktatóként gyakorlati tudást adok át akár az átlagembereknek is. Többek között abban segítek az embereknek, hogyan kell felépíteni magukat, miből, hogyan mennyit egyenek és igyanak, hogy a képességeik teljes potenciálját kihasználják. Ehhez nem kis türelem és intelligencia kell, főleg a mai felszínes, kapzsi és élvhajhász világban.

Hogyan tudod motiválni magad és a sportolókat, akikkel együtt dolgozol?

Egy újfajta szemléletet vallok, mely szerint a hozzám hasonló, hétköznapi embereknek elsősorban azt szeretném megtanítani, hogy ne a profinak mondott sportolókhoz akarjanak hasonlítani, (pláne mentalitásban) hanem a saját adottságaik fejlesztésével hozzák ki a legjobbat magukból. Ezt összetett módon tudjuk megtenni: amibe a dietétika, mozgáselemzés, mentális felkészítés és az érzelmi intelligencia fejlesztése is beletartozik. Én az egyénre szabott célmeghatározásban és fejlesztésben hiszek.

Milyen szemléletet képviselsz?

Elcsépeltnek tűnik, de számomra a legfőbb érték az ember és annak a fizikai és mentális, illetve pszichológiai fejlesztése. Az élethosszig tartó sportolásra nevelek. Régóta ezt képviselem. A saját utamat járom, én nem csak oktatok, hanem fejlesztek is, hogy utána mindenki önmagát tudja gyarapítani. Megtanítom az embereket a saját testükkel bánni, hogyan reagáljanak annak a rezdülésére is. Ez pedig nagyon pozitívan kihat a hétköznapi életükre, családjukra is. A munkám során csak azt teszem, amire felesküdtem a Testnevelési Egyetemen.

Milyen élményekkel jöttél haza a Xiamen International maratonról?

Már évek óta azt mondogattam magamban, hogy ha az életemben csak egy lehetőségem adódik kijutni egy ilyen különleges maratonra, akkor bevállalom, mert olyan hatalmas sport és kulturális élmény, ami kihagyhatatlan. Rengeteg olyan tapasztalatot éltem meg, amit soha nem felejtek el. Megtanultam például, hogy hogyan kell viselkedni egy távol-keleti országban, ahol arra törekedtem, hogy megismerjem az embereket és átvegyem azt a szemléletmódot, amivel a kínaiak élnek. Számos, értékes élménnyel gyarapodtam. Ami biztos, hogy sosem szabad elfelejteni, hogy te csak egy vendég vagy. Ez mellett a türelem, alázat, mosoly és a vicc minden helyzetben jó alap. Kijelenthetem, hogy ez volt életem legnehezebb maratonja. Más szóval a 23. kilométertől egy szép tájba csomagolt szenvedésnek éltem meg. A viharos szembe szél, sunyi emelkedők és magas páratartalom rendesen belassított mindenkit. Fáradtan álltam rajthoz, nem is számítottam másra, nem is vártam magamtól kiugró eredményt. Az egész egy picit hasonló volt, mint amit egy IronMan versenyen az utolsó húsz kilométeren átél az ember.

Hányszoros „vasember” vagy ma már?

Összesen tizenhat, élményekkel és borzasztó nagy élettapasztalatokkal teli Ironman versenyen vagyok már túl. Nagyon sokat tanultam és fejlődtem általuk. Minden verseny után egy kicsit más ember lettem. Rájöttem, hogy az önmagunkba vetett hit, a türelem, a hit, az alázat, az önmagunk és a világ felülről elemzése és meglátása, a logikus és körültekintő gondolkodás mennyire fontos. Hogy találjuk meg a legkisebb dolgokban a csodát és azt a különlegességet, ami által saját magad épülni tudsz. Nem beszélve a csapatmunkáról, ami nálunk magyaroknál híresen gyengén működik.

Hogyan kezdődött a vonzalmad a sport iránt?

Egész gyerekkoromban sportoltam és nagyon szerettem az egyéni sportokat. Aztán 1992-ben beiratkoztam a „SolarTriatlon Clubba” (majd TRIATÁD), és azóta kitörölhetetlenül az életem szerves részét képezi. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon egymásra találtunk ezzel a sporttal. Azt hiszed, hogy te választod ezt a sportágat, pedig nem. Ehhez a sporthoz kellenek bizonyos erős személyiségjegyek, hogy akard és bírd is minden egyes nap.

Lehet legemlékezetesebb versenyről beszélni a te esetedben?

Minden verseny tartalmaz felejthetetlen emlékeket, de nekem egyértelműen a nagyatádi ExtremeMan kihívás a szívem csücske. Talán azért, mert itt nőttem fel és a szívem egy része mindig nagyatádi marad, de azért is, mert az ExtremeMan egy misztikus verseny a rajt pillanatától a célszalag átszakításáig. Emellett nagyon szívesen emlékszem vissza a 90-es évek elején egy barcsi duatlon versenyre vagy egy keszthelyi, balatonkenesei féltávú IronMan megmérettetésre is. Életem egyik legszebb pillanatait jelentik, edzéseken is eszembe jut.

Elkerülhetetlen a legjobb versenyeredmény kérdése.

A tavalyi IronMan versenyen az egyéni legjobb eredményemet értem el 9 óra 14 perc 11 másodperccel. Ezzel bekerültem újra a Top10-be. Ez mellett tavaly értem el félmaratoni és maratoni távon is a legjobb időmet. Mozgalmas év volt. Nagyon büszke vagyok egy 1996-os eredményemre is, ahol ifj. Dr. Herr Gyula keze alatt, Balazsin Tamással és Kocsis Péterrel Triatlon Sprint Távú csapatbajnokok lettünk.

Bár sokat utazol országszerte, a szívedben mindig vidéki maradsz?

A szívem szinte mindig Nagyatádon van, még akkor is, ha a munkám és a Family Tree triatlon csapata – ahol vezetőedzőként dolgozom – Székesfehérváron. Budapestre járok képzésekre, így gyakorlatilag egy háromlaki életmódot alakítottam ki magamnak. Kétszer már külföldön is dolgoztam, amiből szintén sokat profitáltam: arabokkal, németekkel, svájciakkal is megtalálom a közös hangot. Vallom, hogy értéket teremteni bárhol lehet, nem a zászló és a körítés a lényeg. Akiben van tisztelet és szeretne fejlődni, annak a határ csak a csillagos ég.

Fotók: Jeki Gabriella (borítóképen: ifj Dr.Herr Gyula és Janota Zoltán)