Példaértékű összetartás: mutatjuk, mi történt a szegedi zseniosztállyal!

2017-ben a szegedi Radnóti 12.M osztályban a 146 érettségiből csak 3 négyes született, a többi mind ötös lett, ezzel az osztály új rekorddal, pontosabban 4,98-as átlaggal végezte el a gimnáziumot. Ekkor az osztályfőnökük, Schultz János azt mondta, az eredmény szerinte nem szenzáció, az viszont igen, hogy egy olyan összetartó közösség alakult akkor ki, akik még az érettségit követően is együtt mentek el kirándulni.

Az osztálytársak közötti összetartás megmaradt évekkel később is; azóta is tartják egymással a kapcsolatot.

Osztálytalálkozókat általában kb. 3 havonta szoktunk tartani. Egyet augusztus végén, egyet decemberben (karácsony előtt), egyet áprilisban, egyet pedig július elején. Emellett persze kisebb csoportokban sokkal gyakrabban találkozunk, illetve volt, amikor csoportosan látogattuk meg a regisztrációs héten a külföldön tanuló osztálytársakat.

- mondta el az osztály egyik tagja, Szajbély Zsigmond.

Az eddigieknél is különlegesebb alkalom volt a tavalyi nyár augusztusi találkozás, mivel a Radnóti M-es osztályai, így a zseniosztály is négyéves képzés helyett hat plusz hatos gimnáziumba járt (azaz 6 évet töltött általánosban, hatot pedig gimnáziumban), de mivel hatosztályos speciális tagozatra írt tankönyvük nem volt, ezért az osztály úgy döntött anno, hogy az órai jegyzetek alapján írnak egy spec matekos tankönyvet az osztályfőnöküknek ajándékba.

• 2016 decemberében kezdtek el foglalkozni a tankönyvvel, amiről kiderült, hogy egyáltalán nem is olyan könnyű egy ekkora volumenű dolgot összeállítani.
• Habár jócskán csúszott a projekt, az osztály nem adta fel: 2018-ban tábort rendeztek és be is fejezték a 7-8. osztályos anyagokat tartalmazó, összesen 468 oldalas tankönyvet. Beköttették, átadták az osztályfőnöknek, a későbbi évfolyamok jegyzeteinek begépeléséig pedig bár eljutottak, az a projekt idén már nem folytatódott.
• Jelenleg többen alkalmazott matematikát, informatikát, szoftverfejlesztést, elméleti fizikát vagy gazdaság és pénzügyet tanulnak, páran pedig már el is helyezkedtek saját területükön, például gyakornokként. Néhányan Szegeden maradtak (az SZTE-n), többen Pestre költöztek (Corvinus, ELTE), és ahogy arról már két évvel ezelőtt is szó volt, az osztály egyharmada külföldre ment tanulni. Közülük öten Cambridge-ben, többen pedig Bristolban, Manchesterben vagy Mannheimben kezdték meg a tanulmányaikat.
• Sokakat hajtott a más kultúrák és az új emberek megismerése, de a Bristolban tanuló Cseh Kristófnak például fontos volt az is, hogy az osztályból többen külföldre mentek. A kint tanulók nagy része szeretne külföldön maradni, bár sokak szerint nem könnyű kint beilleszkedni, azért mégis fontosabb számukra a magasabb színvonalú oktatás és az, hogy kint könnyebbnek látják a későbbi elhelyezkedést.
• Az itthoniak véleménye a külföldre távozásról megoszlik, vannak, akik inkább itthon maradnának, de a nyelvtanulás és az új dolgok miatt félévre kilátogatnának valahova, illetve vannak olyanok is, akik a jobb munkalehetőségek miatt inkább külföldre terveznének.
• Bár sokan sokfelé mentek továbbtanulásuk során, azt a külföldi és az itthoni diákok is kiemelték, hogy abban az erős közösségben, amit ők alkottak, az osztályfőnöknek, Schultz Jánosnak is hatalmas szerepe volt. Schultz a külföldre készülő diákokat külön felkészítette anno az egyetemek tesztjeire, de az itthoniak közül is sokan mondták, hogy az egyetem első éve alatt bőven elég volt a tőle tanultakra alapozniuk. Azt pedig, amit akkor Schultz az osztállyal kapcsolatban elmondott, két év elteltével volt diákjai sem győzik hangsúlyozni: nekik sosem az érettségi eredmény számított, hanem az, amit az iskolától, de főként inkább egymástól kaptak.