Kritikus a helyzet: ezt a telefonszámot hívhatja most rengeteg orvos, ápoló

Az első magyar lelki elsősegély szolgálatot 1970-ben hozták létre, melyet idővel számos másik követett, míg ma, 2020-ban már egy egész országot lefedő hálózatról beszélhetünk. A szolgáltatás megléte a társadalom széles rétege által ismert, azonban a szolgáltatást elsősorban azok ismerik, akik már igénybe vették. A koronavírus hazai megjelenésekor pár nap alatt létrehozott Call for Help rendszere ezt a már jól bevált sémát követi, kifejezetten az egészségügyben dolgozóknak nyújtva segítő kezet ebben a nehéz, előre nem látható ideig elhúzódó időszakban.

Sokszor akad olyan problémánk, nehézségünk, vagy kerülünk olyan súlyos krízishelyzetbe, amikor egyfolytában ugyanazok a gondolatok pörögnek a fejünkben, minden céltalannak tűnik, nem találjuk a megoldást, és gyakran nem is tudatosodik bennünk, mennyire szükségünk van arra, hogy valaki meghallgasson. A telefonos lelki elsősegélynek az egyik legfontosabb célja, hogy az, aki elmondja a problémáját, érezze, hogy van, aki meghallgatja, de nem azzal a céllal, hogy megmondja, mit kell tenni az adott helyzetben. Az ítéletmentes meghallgatás az egyik alapvető szempont, nem ítélkezünk sem erkölcsi alapon, sem a saját tapasztalataink szerint („én ebben a helyzetben azt tettem, volna, hogy…”), hanem elfogadjuk azt a tényt, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Ezt az érzést kell átadni a hívónak, hogy amit ő nehézségnek érez, arról beszélhet, és joga van azt és akkor problémának éreznie. Nem megoldást adunk neki, hanem segítünk végiggondolni, hogy ő mit lát reális, lehetséges lépésnek a saját helyzetében. Olyan a fogadó fél, mint egy mentős, aki a balesetnél bekötözi a sebet, elállítja a vérzést, de nem gyógyítja meg helyben a beteget, ő csak az életben tartásért teszi meg, amit megtehet. Ha szükséges, akkor átadja a sérültet egy szakembernek, de lehet, hogy a sebkötözést követően a beteg magától is meggyógyul

– beszélt a lelki elsősegély szolgálatról közérthetően a Végeken Egészséglélektani Alapítvány kuratóriumi tagja, Székely András.

A vonal túlsó végén a hívó fél tehát minden esetben megértő fülekre talál, sőt, mivel a szakembergárdát alkotó csapatban igen sok az egészségügy területén tevékenykedő személy, ezért sok minden egyáltalán nem szorul magyarázatra, mint például, hogy milyen az élet a kórház sürgősségi osztályán. „Ugyanúgy, ahogy nap végén leveszik a műtős ruhát és a védőfelszerelést, a műszak végén szimbolikusan a lelki terheket is le kell tudniuk tenni, amiket napközben magukra vettek, hogy a kórháztól független életüket is tudják tovább élni, amíg nem kell visszamenniük az ügyeletbe” – élt egy érzékletes példával az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban a Call for Help képviselője.

Külön hangsúlyozandó, hogy a szolgáltatás teljes mértékben ingyenesen és anonim módon vehető igénybe, ezért - egy kórházi szakrendeléssel ellentétben - „nem kerülünk be semmilyen rendszerbe” és nem tudódik ki a személyazonosságunk. Székely András ennek kapcsán hozzátette, természetesen a bemutatkozás sem tiltott, éppen ezért minden esetben garantálják, hogy sem hang-, sem írásos feljegyzés nem készül a lefolytatott beszélgetésekről, azokat maximális titoktartás övezi.

Noha a mindenki által igénybe vehető lelki elsősegély telefonszolgálat egy hosszú évtizedek óta jól működő rendszer, ezt, a kifejezetten egészségügyi dolgozók számára létrehozott vonalat még egyelőre csak kevesen ismerik vagy veszik igénybe. „A segítségkérés kultúrája hiányzik, nem megszokott, főleg nem a férfiak körében. Pedig rengeteg kutatás született már arról, hogy a lelki egészség és az aktuális hangulat mennyit számít a munkahelyen, mennyiben befolyásolja a munkavégzést. Már egyfajta automatizmus, hogy a külsődleges sebeket gyógyítjuk, kezeljük, viszont a saját lelkünkkel való törődésre már nehezen vesszük rá magunkat, sokszor úgy érezzük, hogy túl kimerültek vagyunk ahhoz, hogy „még ezzel is” időt töltsünk.

Viszont én azt mondom, hogy akár az alvásidőből elvett 10-20 perc többszörösen megtérül. Mondok egy példát. Ha valaki stresszes, feszült, sok problémája van, ezért nem tud elaludni, vagy elalszik, de nyugtalanul hánykolódik, egy 10-15 perces beszélgetés sokat segíthet abban, hogy zavartalan, de legalább nyugodtabb legyen az éjszaka hátralévő része. A befektetett idő jelentősen megtérül, de ezt meg kell tapasztalni. A magyar társadalomban azonban még sok az előítélet és kevés a tapasztalat, ezért nehezen képzelik és hiszik el az emberek, hogy ez valóban sokat tud segíteni

– részletezte Székely András.

A krízishelyzet pszichológiai hatásai

De milyen konkrét hatása van a kialakult krízishelyzetnek az egészségügyi dolgozókra? Vannak problémák, amelyek ugyanúgy érintik a teljes lakosságot, így az óvodák és iskolák bezárásával a dolgozó szülőkre most extra teher hárul, hogy oldják meg a gyerekek napi felügyeletét és a diákok mindennapi fegyelmezett tanulását. A máskor olyannyira kézen fekvő megoldások egy része most viszont nem játszik, hiszen pont az egyik legbiztosabb segítő háttértől, a nagyszülőktől estek el sokan, hiszen az idősek egészsége és biztonsága érdekében a legjobb, ha ők az otthonuk falai közt maradnak.

Az extra terhelés azonban nemcsak a családban, hanem a munkahelyen is megjelenik: hiába szigorították jelentősen a protokollt - az országszerte felbukkanó egyre több gyanús eset miatt -, attól még ott a félelem a fokozott egészségügyi kitettség miatt. A teher, a felelősség és a munkamennyiség tehát nőttön-nő, ezzel párhuzamosan pedig a napi stressz szintje is megugrik, ezért óhatatlanul megszaporodnak a munkahelyi konfliktusok és az ártatlan félreértésekből adódó vitahelyzetek.

A szellemi fáradtság legjellemzőbb tünetei a nagy mértékű testi kimerültség, az alvással és étkezéssel kapcsolatos problémák, a nehéz elalvás, nyugtalan, netán átvirrasztott éjszakák, de ugyanúgy jellemző a csökkent, vagy éppen ellenkezőleg, fokozott étvágy. Ez az állapot akár odáig fajulhat, hogy az élet értelmetlennek, céltalannak tűnhet, és megjelenhet az az érzés, hogy a mindennapos kemény munkának az égvilágon semmi értelme nincs. A kiégés állapota, amikor a mindennapos munka reménytelennek tűnhet, ami természetesen nem igaz, csak ezt ebben az állapotban másképp látja az egyén.

Amikor a környezetünkben mások is hasonló helyzetbe kerülnek, ingerültek vagyunk, akaratlanul egymásnak feszülnek az indulatok. Mondhatjuk azt, hogy az indokolatlan konfliktusok egy idő után gyanúsak lehetnek, amikor olyan emberekkel is összeszólalkozunk, akikkel nem szoktunk, vagy sokkal sűrűbben, mint ahogy korábban. Ezek jelezhetik, hogy már túl vagyunk azon a határon, amit könnyedén, a mindennapos eszközeinkkel meg tudunk oldani

– hívta fel a figyelmet a legárulkodóbb jelekre a Call for Help képviselője.

A sok negatív hír és a feszültség közepette azonban szerencsére akadnak apró, mindennapos örömök is, amik segítenek átvészelni ezt a kritikus időszakot. Ilyen örvendetes folyamat a közösségi médiában útjára indult szolidaritási hullám az egészségügyben dolgozók iránt, ahol az ápolók fejére szimbolikus glóriát helyeztek, az orvosokat pedig a képregényekből jól ismert szuperhősök közé emelték. Székely András szerint az anyagi megbecsülésen túl ez a fajta társadalmi támogatás rendkívül sokat számít, mert az egészségügyi szféra dolgozói látják, mások miként tekintenek rájuk, hogy támogatják őket, és tulajdonképpen saját magukra és munkájukra joggal lehetnek büszkék. Mindemellett azonban a Call for Help képviselője hozzátette, nemcsak a kórházakban és egyéb szociális intézményekben dolgozók áldozatos tevékenységét kell megemlíteni, ugyanúgy kitüntetés illeti a megváltozott körülmények között dolgozó tanárokat, rendőröket, tűzoltókat, postásokat, szemétszállítókat, és a felsorolás náluk még korántsem ér véget. Az empátia és a megbecsülés kifejezése így nem szűkíthető le egyetlen szektorra, ugyanúgy mindenki más is megérdemli a mindennapos elismerést, hogy ebben a feje tetejére állt világban is ellátja a feladatait.

És hogy mit tehetünk mi, átlag állampolgárok ebben a kritikus helyzetben? „Nagyon fontos, hogy az előírt és javasolt intézkedéseket betartsuk, hogy a járvány továbbra is kezelhető szinten maradjon, ezzel tudjuk leginkább védeni és támogatni az egészségügyi dolgozókat. Amennyiben növekszik a megbetegedések száma, az mindenképp az egészségügy terheit fogja növelni, ezt tartsuk szem előtt! Ezen túl - és most óvatosan fogalmazok - szívesen vesszük a Call for Help számára érkező segítő felajánlásokat is, legyen szó anyagi juttatásról, vagy arról, hogy valaki szakemberként hozzá tudja tenni a maga energiáit civil vagy önkéntes kezdeményezésünkhöz" - fogalmazott Székely.

Továbbá célunk, hogy összegyűjtsük azokat a tőlünk függetlenül működő kezdeményezéseket, szolgáltatásokat, ahol minden rászoruló megtalálhatja azt a fajta segítséget, amire szüksége van. Mindenki tudatosítsa magában, hogy igenis van megoldás a problémákra, de mi csak egy kitekintést nyújtunk a problémakörből, megoldási javaslatokkal nem szolgálunk. Az adott helyzetből kivezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia. Higgyük el, mindenkiben nagyon sok erő lakozik ¬ több, mint gondolnánk – és ezt meg is találhatjuk

– zárta gondolatait Székely András.

Címlapkép: Getty Images