5+1 tavaszi vadnövény, ami ételként is fogyasztható: a bükki füvesember ezeket ajánlja

Felejtsük hát el, hogy a tavaszi zöldség csak fóliasátorban előnevelkedett primőr lehet, amikor kint virágzik a tyúkhúr, a gyermekláncfű és az ibolya, vétek nem megkóstolni őket! Gondoljuk csak el, micsoda energia lakozhat bennük!

Hiszen ezekkel a vadnövényekkel együtt várjuk mi is a tavaszt, ők is fáztak a télben, és most együtt szívjuk magunkba az első napsugarakat.

Hogyan lehet a tavasz első hírnökeit (a csalánt, gyermekláncfüvet, a tyúkhúrt és az ibolyát) felismerni és fogyasztani? Útmutatásként, kezdő növénybogarászóknak egyebek mellett Eva-Maria Dreyer – Wolfgang Dreyer: Vadnövények, bogyók és gombák felismerése, gyűjtése és felhasználása című könyvét ajánlom. Több mint 100 őshonos vadnövényt, bogyót és gombát ismertet - gyűjtési idejük szerint rendezve. Részletes információkat közöl a lelőhelyekről, a gyűjtési időszakról és a mérgező hasonmásokról. A színes képek a legfontosabb ismertetőjegyeket mutatják be. Ezen kívül konyhai tippeket és 119 receptet tartalmaz. Évek óta, szinte minden szezonban előszeretettel lapozgatom ezt a könyvecskét, számtalan trükköt lestem el már belőle, például, hogyan lehet gyermekláncfűvirág-zselét vagy csalánfőzeléket készíteni.

A téma kapcsán egyrészt ezt a könyvet lapoztuk fel újra, másrészt megkérdeztük Lopes-Szabó Zsuzsát, a bükki füvesember, vagyis Szabó Gyuri bácsi lányát is, aki összegyűjtötte számunkra a kora tavasszal szabadon szedhető vadon termő gyógynövényeket, ezen belül is azokat, amelyek nemcsak gyógyteába, hanem ételként is fogyaszthatóak.

A legismeretebb ehető kora tavaszi gyógynövények, amelyek, tegyük hozzá, szinte bárhol, mint a gyom, így nőhetnek:

A tavaszi kankalin (Primula veris)

Neve a latin „primus” szóból ered, mely elsőt jelent. Élénksárga virágait, melyben öt narancsszínű folt található, gyógynövényként gyűjtik, köptető hatású. Könnyen összetéveszthető a védett sudár kankalinnal (Primula elatior), mely védett, ezért nem szedhetünk belőle. (Mivel azonban mindegyik fajtája ehető, fogyasztása nem okozhat problémát.) A száraz, napos réteken, cserjésekben, erdő szélén érzi jól magát. Az egész növényt, gyökere nélkül szedhetjük tavasztól kora nyárig.

A fiatal levelei ásványi sókban, magnéziumban és káliumban gazdagok, ezen kívül C-vitamint illóolajakat is tartalmaz.

Tipp: Kissé csípős, ánizshoz hasonló ízével jól illik salátákhoz, levesekhez és a spenóthoz, A virágából édes ételeket, bonbont vagy bort is ízesíthetünk. (Forrás: Eva-Maria Dreyer – Wolfgang Dreyer)

Illatos ibolya (Viola odorata)

Gyermekként szívesen gyűjtöttük csokorba édesanyának, nagymamáknak. A növény valamennyi része tartalmaz szaponinokat, emiatt köptető hatású. Régi gyógy és dísznövényünk, egyébként a Földközi-tenger partvidékéről származik, de szinte egész Európában már vadon nő. Sokféle vadon növő faja létezik, de csak az illatos ibolyának van jellegzetes, mással össze nem keverhető ibolyaillata.

Tipp: Leveleit egész évben gyűjthetjük, a virágokat március-áprilisban takaríthatjuk be. Levelei és virága is ehetőek, más vadnövényekkel együtt (százszorszéppel, kerek repkénnyel), és burgonyával finom leves főzhető belőle.

Virága a legfinomabb dolog, amit csak a természet szabadon kínálhat. Az ibolyavirág nyálkaoldó, idegnyugtató, vérnyomáscsökkentő hatású. A 14. századi Angliában előszeretettel készítettek ibolyavirágból, rizskásából és mandulából pudingot. Ma főleg kandírozva, sütik és torták díszítéséhez használják. Jól illik a fehérborhoz, amiből ibolyabólét is készíthetünk, de 0,5 l fehér borecetbe áztatva egy marék ibolyavirággal saját ibolyás salátaecetet is készíthetünk (hagyjuk ázni, majd szűrjük le, és töltsük üvegbe) (Forrás: Eva-Maria Dreyer – Wolfgang Dreyer)

A gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

Kora tavasszal gyűjtött gyökerét májpanaszok, vese- és hólyagbántalmak, cukorbetegség esetén használják. Virágaiból köhögéscsillapító szirupot készítenek, de nyersen és megfőzve is fogyasztható. Levelének még virágzás előtt van a legjobb íze. Jó tudni, hogy több A-vitamint tartalmaz, mint a répa, emellett B- és C-vitamint, valamint káliumot is tartalmaz, e mellett erősíti a májat , epét és vesét.

Tipp: A vadnövénykonyha igazi sztárja: salátaként, levelekből vagy gyökerekből készült zöldséges is fogyaszthatjuk, teát, zselét vagy mézet is csinálhatunk belőle. A leveleiből és gyökeréből készült ételek azonban gyakran kissé keserű ízűek, ha ezt enyhíteni szeretnénk, tegyük a növényt rövid időre langyos vízbe. A tejföl és a tejszín is lágyítják a keserű ízt. A virágjaiból főzött szirupot vagy zselét kenyérre is kenhetjük, a virágbimbókat megpirítva különleges levesbetéteket készíthetünk. Ecetbe el téve a kaprot helyettesíthetjük vele. (Forrás: Eva-Maria Dreyer – Wolfgang Dreyer)

A tyúkhúr (Stellaria media)

Szigorúan a fiatal hajtásokból szedjünk (fehér, csillag alakú kicsinyke virágairól könnyen felismered). Ha álmatlanságtól, elhízástól, szemgyulladástól szenvedsz, jól jöhet ez a szerény kis növény. Sőt, állítólag diabéteszes betegek számára nélkülözhetetlen ez a zöldféle. Márciustól novemberig virágzik. Összetéveszthető a mezei tikszemmel, amelynek a virágai téglavörösek vagy kékek, ezért fontos, hogy a megkülönböztetés érdekében csak virágzó példányokat gyűjtsük.

Egész évben virágzik és lehet gyűjteni.

Tipp: A növény szára, levelei és viágai is ehetőek. A kis fiatal levelek lédúsak és mogyoró, valamint enyhén kukorica ízűek. Salátákhoz, zöldséges és egytálételekhez fogyasszuk. Mivel szaponint tartalmaz, ezért ajánlott csak mértékkel fogyasztani. (Forrás: Eva-Maria Dreyer – Wolfgang Dreyer)

A csalán (Urtica dioica) levele

A legközönségesebb és legzseniálisabb természeti adományunk, nem lehet összetéveszteni, az egész világon elterjedt, bárhol megél. Ősidők óta fogyasztják az emberek, manapság is fontos helye van az étkezésünkben.

A friss csalánhajtás talán a legerősebb vértisztító növény, ezért tisztítókúrák, böjtök hatékony és kedvelt gyógynövénye. Jó köszvényre, magas vérnyomásra, pangásos szívelégtelenségre, szénanáthára, menstruációs fájdalmakra, skorbutra, levele vér-, és vesetisztító, reuma, cukorbaj, hajhullás és aranyér esetében. A- és C- vitamint, vasat, ásványi sókat tartalmaz.

Tipp: Saláták, levesek, rizses ételek és spenóthoz hasonló főzeléket főzhetünk belőle, de nyersen is adhatjuk vadnövénysalátához. A csípős csalánszőröket hatástalaníthatjuk szárítással vagy azzal, ha rövid időre folyó víz alá tartjuk.

Egy ráadás: ismeritek a vadsnidlinget, azaz a kígyóhagymát?

A medvehagymához hasonlóan őshonos, télálló, évelő hagymaféle, kint a természetben bolygatott gyepekben, cserjésekben és erdőszéleken, sokfelé találkozhatunk vele. Mielőtt leszedjük, figyeljük meg, lapos-e a levele, külsőre ugyanis könnyen összekeverhető, olyan, mintha díszfű-féle lenne. Illata és íze azonban egyből elárulja, ha enyhén fokhagyma ízű, levele pedig olyan, mint a vetett snidlingé. Viszont ne húzzuk ki a hagymáját, hanem vágjuk le úgy kétharmadban a levelét, így a hagymája is túléli a begyűjtést, és még virágozni is tud a növény!

A- és C-vitamin-bomba, emellett hasznos ásványi anyagokat tartalmaz, például remek vas-forrás, foszforban, magnéziumban, káliumban és kalciumban gazdag. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy: vérkeringést javító, vértisztító, csökkenti a vér koleszterinszintjét és a vérrögképződésre való hajlamot. Fogyasztása során pusztítja a szájüreg és az emésztőcsatorna baktériumait. Béltisztító hatású, tavaszi böjtben különösképp hasznos lehet. Étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása is van.

Tipp: Salátaként vagy apróra vágva, ízesítőként, mártásokba, főzelékekbe, fűszerolajakba, hal- és tojásételekbe, joghurtos öntetekbe jól használható. Krémlevesként, medvehagymával vegyítve is remek. A főzés viszont ront az ízén, ezért érdemes közvetlenül a tálalás előtt belemetélni az ételbe. Szárítani is lehet, de szinte nyárig folyamatosan szedhető, én még a bolognai spagettit is ezzel ízesítem.

Címlapkép: Pais-H. Szilvia