Sokan bedőlnek az ígéreteknek: lehet könnyebb, de mindig munkás a nyelvtanulás

Azon szerencsések közé tartozik, aki soknyelvű családba született. Sok kutatás bizonyítja, hogy a többnyelvű emberek könnyebben sajátítanak el később más nyelveket, és általánosságban sokkal intelligensebbek, okosabb azoknál, akik egy anyanyelvűek. Hogy látja, mikor érdemes elkezdeni nyelvet tanulni? Mennyire lehet sikeres a kötelező iskolai tanórákat követően felnőtt korban a nyelvtanulás?

Tapasztalataim szerint minél hamarabb érdemes elkezdeni a nyelvet. Hétéves kor előtt még nem beszélünk nyelvtanulásról, hanem nyelvelsajátításról. Ha valamelyik szülő jól beszél egy idegen nyelvet, akkor azon a nyelven kommunikáljon a csemetéjével. Én is így tettem a gyermekeinkkel. Kétnyelvű gimnáziumba jártam, és a volt osztálytársaim közül néhányan ugyanígy tettek. Mindenki pozitívan nyilatkozott erről.

A felnőtt nyelvoktatás csak jobb lehet, mint az erőltetett iskolai, ha jól csinálják. Sok diák muszájból tanulja a nyelvet, a nyelvvizsgáért. Az elvárás sosem lesz olyan hajtóerő, mint a belülről fakadó igény. A témakörök sem egyeznek az érdeklődési körükkel. Az angolnál jobb a helyzet.

A felnőttek már akarják, belülről születik meg a motivációjuk, hajtja őket a tudásvágy, legyen annak a célja akár utazás, akár külföldi munka. Ha van hajtóerő, akkor van hatékonyság is. Persze az iskolai kudarcélményeket, a „nincs nyelvérzékem” hiedelmet fel kell dolgozni. Módszer nem volt anno, amikor az oroszt tanultuk. Nem a nyelvérzék a ludas. Elengedhetetlen, hogy a nyelvtanár mentor is legyen, aki képes arra, hogy a gátlásokat feloldja. Ma nagyon könnyen, akár egyedül is meg lehet tanulni egy nyelvet. Míg régen könyvből, szövegből indultunk ki, ma a hallásból, Youtube-videókkal, zenével, filmekkel. Így le tudjuk követni azt, ahogyan az anyanyelvet sajátítottuk el.

15 éve vette észre, hogy a diákok már nem úgy teljesítenek, mint korábban. Minek volt köszönhető ez a teljesítményromlás, ami miatt Önnek is finomítania kellett a módszerein?

Amit már akkor észrevettem a diákokon, az elenyésző teljesítményromlás a mostanihoz képest. Az előbb arról beszéltem, hogy az internet micsoda óriási segítség a nyelvtanulásban. Ugyanakkor hátrány is, ha azzal nem tanulunk meg bánni. Az internet egy szerszám, ha nem jól használjuk, akkor rombolni is tud. Oly’ hirtelen tört ránk, hogy nem volt idő felkészülni rá. Ma már bizonyított tény, hogy károkat tud okozni. Az irdatlan mennyiségű információt az agy nem képes feldolgozni. Nem tud szelektálni fontos és nem fontos, igaz és hazugság közt. Kisöpri az érdekest, a fontosat. Megdöbbentő mértékben romlik a koncentráció. A mai diák nem képes 3-5 másodpercnél tovább figyelni. Az időrablásról ne is beszéljünk. De nem is sorolom tovább, mert egy 100 oldalas értekezést tudnék írni róla. A tanításban, ehhez a megváltozott élethez kell alkalmazkodni.

Mennyiben más a két féltekés tanulás technikája ahhoz képest, mikor a pedagógus lediktáltja a diákoknak az anyagot, amit majd feleletkor és dolgozatíráskor szeretne viszont hallani, olvasni?

A világ leghíresebb egyetemein, a Harvardon és a Yale-en, megkérdezték a hallgatókat, mi a sikerük titka. Azt mondták, 75%-ban a jegyzetelési módjuk. Az agy nem lineárisan gondolkodik, hanem sugárzóan, asszociatívan. Ha lineárisan kapja az infót, és az nincsen szétdobva a térben, akkor hiába van bent, nagyon nehéz előhívni. A megértés pedig kőkemény munka. Magolni eredménytelen. Nem tanulni nehéz, hanem előhívni a „megtanultakat.”

Az értékelés, a másik kedvenc témám. Célja az lenne, hogy megállapítsa, hol tartunk, mi legyen a következő lépés. Ehelyett bélyeg.

Nagyon leegyszerűsítve: a két féltekés tanulás a száraz ismeretanyag mellett képes élményt csempészni a folyamatba. Gyermekkorban még jól akceptálható a játékos tanulási módszertan, de miként működik mindez a nagyobbaknál, tinédzsereknél, felnőtteknél?

Teljesen mindegy, hány éves az ember, az agy ugyanúgy működik minden korban. A kor előrehaladtával csak a tanulás üteme lassul. Mivel az iskolában a bal félteke a domináns, a jobb kijött a gyakorlatból. Azt kell megtanulni, hogyan alakítsuk át képekké, sztorikká a tananyagot, bevonva a jobb féltekét. Hogyan tanuljunk meg két féltekével kulcsszavakat, idegen szavakat, neveket, fogalmakat, számokat, szabályokat. Szóval a teljes könyvet. Ez technika és tanulható.

Hogyan és miként kap helyet a nyelvtanításban a stresszkezelés, személyiségelemzés és előadásmódszertani gyorstalpaló?

Nem vagyunk egyformák. Ha megkérdeznénk a szülőket, hogy ugyanolyan nevelés mellett azonosak-e a gyerekek, senki sem tenné fel a kezét. Mindenki egyéniség, mindenki kapott valamilyen talentumot. Mindenkinek vannak erősségei és gyengéi. Csak elfelejtettük, mert az iskolában kettőt mértek. Mihez értesz? A számokhoz vagy a szavakhoz? Ha egyikhez sem, akkor gyenge képességű vagy. Csak a szerencsén múlik, hogy kiderül-e, te miben vagy jó. Ezt tudjuk kideríteni. S ha ez megvan, jöhetnek a sikerélmények, az örömtevékenységek, amik visszahatnak az önbizalomra. Az erősségeket erősítjük, a gyengeséget elfogadjuk. A gyorstalpalót nem tartom helyes kifejezésnek, mert egyetlen mondat is képes megváltoztatni egy ember nézőpontját. A velem töltött órák alatt elviszem a résztvevőt a tudatosításig, a szemléletmódváltásig. Másképp látják magukat a végén, mint ahogyan érkeztek. A többi az ő feladatuk.

A már kidolgozott módszertanát folyamatosan fejleszti, csiszolgatja az újabb és újabb agykutatási eredményeknek megfelelően. Miről árulkodnak a kutatások?

Éppen lakásfelújításban vagyunk, és lepakoltuk a könyvespolcot. Hat hatalmas méretű ládába fért csak el a szakirodalom, amin átrágtam magam. És ez csak a nyomtatott könyv. Hol vannak az előadások, e-bookok, képzések itthon és külföldön? Egytől egyig mindben azonos az irányvonal. Ösztönből tudjuk, hogyan kellene tanulni. Képet, sztorit kell alkotni, kapcsolatokat létrehozni. De nem léptünk tovább, hogy ezt tudatosan használjuk az élet minden területén. Ezt a folyamatot pedig tudósok, kutatók tényekkel alátámasztották.

Meg lehet határozni időben, mennyi gyakorlást követően lehet képes valaki olyan hangzatos eredményre, mint két Ön által tanított diák? Egyikük 6 ezer oldalt tanult meg a szigorlatára, míg egy tizenéves 5 perc alatt 67 idegen szót volt képes memorizálni.

Hihetetlen számadatok sokaságát mondhatnám. Hogyan tud valaki egy látásra 54 pakli kártyát megjegyezni, vagy a magyar srác, aki a Rubik kocka vakon kirakásának világbajnoka, 25 kockát tett ki vakon pár perc alatt. Teljesen hétköznapi emberek, nem okosabbak, mint bárki más, csak használják a teljes agyat. Megtanultak vele bánni. A 6000 oldal ugyanezen az elven alapszik, jegyzetelési technika és fantázia. Einstein mondata igaz: A képzelet fontosabb, mint a tudás.

Az alaptechnika két nap alatt elsajátítható. Utána annak a beépítése a szokásrendszerbe eltérő, attól függ, kinek mennyire lusta a jobb féltekéje. Bárki meg tudja tanulni, hisz a rossz, a csak balféltekés gondolkodást is gyakorlással sajátítottuk el. Csak vissza kell állítani az eredetit. Az lenne a legcsodálatosabb, ha nem is felejtenénk el, és óvodás kortól tudatosan továbbhasználnánk mindkét féltekét.

Számos videót készített már a webre, ahol hasznos segítséget ad a nyelvtan elsajátításához, szómemorizáláshoz. Az ezekben látott tanulási metodika a két agyféltekés tanulás magva?

A YouTube-on található videók, a német nyelvtan, amit térképre rajzoltam, a könyv, a német szótár, mind, amiket írtam, ébresztő. Ébresztő arra, hogy a tanulás lehet öröm, élvezet, humor. A módszer komplex, gondosan egymásra épülő téglákból felépített rendszer. Holisztikus. Az emberből, a lelkéből, önvalójából indulunk ki, csak utána jöhet a módszertan. Önbizalomhiányra nem lehet várat építeni. Ugyanúgy, ahogy egy betegségnek lelki oka van, a tanulási kudarcoknak is. A gyógyításból kell kiindulni.

Küldetéseként a tanítást határozta meg, amely szakma egy soha véget nem érő, élethosszig tartó feladat. Megfogalmaz magának mindeközben részcélokat, amik mérföldkövek a hivatásában?

Hit nélkül semmi sem működik. Bízz magadban, higgy Istenben! Minden egyes ember azért született, mert vállalt legalább egy életfeladatot, de ezt elfelejtettük, mert idomultunk az elvárásokhoz. Családban, iskolában, munkában. Megfelelni az elvárásoknak annyit tesz, megengedjük, hogy használjanak minket, tárgyként kezeljenek. Ez a meglátás például Gerald Hüthertől, a ma élő egyik legnagyobb neurológustól származik. Teljesen egyet tudok érteni vele. Mások vízióit valósítjuk meg. És ez nagyon nincs jól.

El tudok képzelni egy olyan világot, ahol mindenki örömmel tanul és imádja a munkáját. A hétfőt is és a reggeleket is várja. S ha örömtanulás van, örömmunka, akkor nem kell a boldogságot pótszerekkel beszerezni. Nincs túlevés, túlivás, túlfogyasztás, függőségek. A fogyasztói társadalom, ami álboldogságot ígér, kizsigereli a Földet. Eltávolodtunk a természettől. Ideje visszatérni a vidékhez is, a természetes életmódhoz, a kapcsolódáshoz. Idegenek lettünk. Mindig azt mondom, a boldogsághoz bátorság kell. Feladni azt, ami nem működik, és új útra lépni, megvalósítani a nagy tervet, amiért születtünk. Rajtunk múlik.

Címlapkép: Getty Images