Egyre több magyar hívja év végén ezt a számot: életet menthet, ha időben telefonálunk

Az országban elsőként 1970-től vehet igénybe a lakosság telefonos lelki segélyszolgálatot Debrecenben és környékén. Hosszú út vezetett a jól bevett gyakorlatok kialakulásáig, de az elv és a módszerek mindeközben ugyanazok maradtak?

A lelki elsősegély telefonszolgálatokat egy nemzetközi szervezet, az 1967 óta létező IFOTES (International Federation of Telephonic Emergency Service) tömöríti. Hazánkban is az IFOTES alapelvei szerint működünk, az országos szövetség tagja is ennek a szervezetnek.

A nemzetközi normák alapján működő lelki elsősegély telefonszolgálatok célja az öngyilkosság-megelőzés, a krízisintervenció és a mentálhigiénés prevenció, így alapvetően mentálhigiénés feladatokat látnak el, átvállalva sokszor az egészségügyi ellátás betegségmegelőző szerepét is. Arra törekednek, hogy a krízisben lévő, problémákkal küszködő emberek azonnal elérhessék vonalaikat. A szolgálatok hívása ingyenes, s a Hívó anonim maradhat. Fontos elv még az önkéntesség, s hogy a telefonos segítő megfelelő képzésben részesüljön mielőtt elkezdi a munkát, de aktív ügyelőként is folyamatos szakmai támogatásban, képzésekben részesüljön.

Az elvek tehát nem változtak, a világ azonban folyamatosan változik. Több olyan problémával is jelentkeznek a hívók, amelyek korábban vagy nem voltak, vagy kevésbé okoztak nehézséget (gondoljunk a ’90-es évekre, amikor tömegesen jelent meg a munkanélküliség, vagy éppen a droghasználat a fiatalok körében, de napjaink problémájára, a mobbing mellett elterjedő cyber bullyingra, a különböző negatív netes hatásokra stb.). Változott a technika is, bár alapjában továbbra is két ember beszélget a vonal két végén, de a mobil átformálta a telefonhasználatot több szempontból is, ami viszont befolyásolja a telefonos segítőmunkát.

Mennyire nehéz az ezzel járó munka, és milyen is egy jó önkéntes? Mennyire nehéz új munkatársakat toborozni?

Nem könnyű, ezt rögtön leszögezhetjük. Egy 12 órás műszak nemcsak szellemileg, de fizikailag és sokszor lelkileg is megerőltető. Jó teherbírású, reziliens személynek kell lennie, aki ezt bírja. Ha megnézzük a reziliens jelentését, akkor a következőt olvashatjuk: a reziliens személyiség empatikus, optimista, pozitív az énképe, megfelelő önismerettel rendelkezik, jól kezeli a változásokat, flexibilis és erős belső kontrollal rendelkezik. Tehát úgy tűnik, hogy tökéletes embereket keresünk, de erről szó sincs. Az egész életünk törekedés valamire, szeretnénk többet, jobbat, szebbet… Amikor az igényünk megvan önmagunk fejlesztésére, az már jó ugródeszka. Aztán a képzés során lehet látni, ki az, akinek szinte szárnyakat ad ez a fejlesztés, ki az, akit csak megzavar, nem érzi magát jól ebben. Az aktív ügyelők is folyamatosan támogatva vannak szupervízióval, különböző tréningekkel, képzésekkel.

A kiválasztásnál fontos szempont még az elég erős motiváció, illetve az empatikus készség is. Hazánkban egyre népszerűbb az önkénteskedés, így sokan kipróbálják, azonban nem mi vagyunk a „népszerűségi lista” élén, hiszen hozzánk nagyon erős elköteleződéssel, hosszú távra lehet „bekopogni”. Sokan vannak, akiknek az életükbe nem fér bele ez a rendszeres elfoglaltság, illetve a fiatalok között sokan olyan helyre szeretnének bekerülni, ahol többféle munkára is van lehetőség, több szinten is kipróbálhatják magukat, esetleg később munkavállalóként is alkalmaznák. Szerencsére azonban mindig vannak, akik a telefonos segítőmunkában látják a kihívást. A jelentkezők kevesebb része az, aki a pszichológiai teszt és az interjú alapján alkalmatlan, a képzésből lemorzsolódók többsége sem alkalmatlan, csak éppen felmérték, hogy életükben ez a pszichés teher most nem vállalható. Több olyan ügyelőnk is volt, aki már jelentkezett évekkel ezelőtt, de akkor nem fejezte be a képzést, utána visszatért, s aktív ügyelő vált belőle.

Milyen előírások, szabályok védik az önkéneseket, hogy bírják a munkával járó terheket, és ne égjenek ki?

Ami a feltétel: havi két 12 órás ügyelet vállalása, minden hónapban szupervízión és esetmegbeszélésen részt venni, olykor az egyéni szupervízió igénybevétele, illetve élni a szövetségünk által szervezett sok-sok képzés, konferencia stb. látogatásnak lehetőségével. A szolgálatok maguknak is szerveznek továbbképzéseket, általában hosszú hétvégéket, ahol a szakmai program mellett van lehetőség kikapcsolódásra. Van olyan stáb például, amelyik rendszeresen, évente legalább egyszer hegyet mászik, esténként szalonnasütés mellett még „szakmáznak” is. A másik stáb „játékfüggő”. Rendszeresen jönnek össze társasjátékozni, szinte nincs olyan hazai társasjáték, amit ki ne próbáltak volna. A többi szolgálatnak a legjobbakat ajándékba is szokták vinni, ők ezt a közösségi „kultúrát” terjesztik. Valóban a közösség élménye nagyon fontos. Az egymásra figyelés. Azt szoktuk mondani, hogy ami a hívónak jár, az nekünk is.

Mi mondható el a telefonos lelki segélyszolgálatot igénybe vevőkről? Milyen arányban keresik Önöket a hölgyek és az urak? Ha azt vesszük alapul, hogy mit vár el a társadalom egy férfitól (rejtse el érzelmeit, mutatkozzon erősnek, rendíthetetlennek, aki a nő támasza az életben), a sztereotípia szerint többségünk úgy gondolhatja, inkább a nők azok, akik inkább telefont ragadnak.

A beszélgetésekről feljegyzést készítünk, természetesen anonim módon. A statisztikai adatokat országosan gyűjtjük, évente elemezzük (a szolgálatok a saját adataikra nézhetnek rá időközönként). Összességében a középkorúak vannak legtöbben, az idősebbek hívásai most, a járványhelyzet alatt emelkedtek. A problémák között az interperszonális problémák, magyarul a személyek közötti konfliktusok, zavarok vezetnek, de a lelki egészség kategóriába is sok problémát sorolhatunk. Régen valóban a nő-férfi arány akár 70-30% is volt, de már egy évtizede a férfiak aránya nem kevesebb, mint a nőké. Egyébként, ha a férfinél elvárás az, hogy rejtse el érzelmeit, titokban tartsa a különböző elakadásait, akkor legideálisabb az anonim segítővonal igénybevétele, hiszen így nem derül ki, hogy olykor ő sem rendíthetetlenül erős.

Az öngyilkosságot fontolgatók aránya mekkora a teljes hívások számához képest? Mit tud tenni ilyen helyzetben egy önkéntes a vonal túlsó végén?

A statisztika alapján a hívásokban 3-7%-ban jelennek meg. Ez nem tűnik soknak, de országos viszonylatban ez nem kevés eset. A krízisintervenció telefonon keresztül nem könnyű, hiszen nem face to face találkozik a hívó a segítővel, ott a veszély, hogy a kapcsolat bármikor megszakadhat. Egy ilyen helyzetben a hívó teljesen beszűkült állapotban van, a cél az, hogy ebből valamennyire hozzuk ki. Amikor az érzelmek felszakadnak, valamennyi ebből a teherből letehető, ilyenkor van már lehetőség arra, hogy egy nagyon rövid távú célt tűzzünk ki a túlélésre játszva.

A koronavírus megjelenése, a bezártság, gazdasági válság, munkahelyek elvesztése mennyiben volt érzékelhető a telefonos lelki segélyszolgálatot keresők számában, az ott megjelenő, tematizált problémákban? Mennyire jelentett ez extra leterheltséget az önkéntesek részéről?

Az elmúlt időszakról mi is kerülhetne elsősorban szóba, mint a pandémia okozta krízishelyzet, ami világszinten meghatározó lett. Hirtelen csapott le ránk 2020 márciusában, napról napra országosan egyre több védelmi intézkedést tapasztalhattunk, amiből éreztük, hogy nekünk is lépnünk kell. Ha egy-két szolgálat kiesik a karantén miatt, akkor képtelenek leszünk ellátni a feladatunkat. Azt is sejtettük, hogy a hívásszámban pedig emelkedés lesz, hiszen egy ilyen krízishelyzetben sokan lesznek kétségbeesve, amikor éppen ránk nagyobb szükség lehet. Ezért rögtön léptünk, és április első napjától a home office munkavégzés nálunk is beindult. Ez a váratlan helyzet megmutatta, hogy minden problémánk ellenére, jól működő szervezet vagyunk. Mindenki fegyelmezetten fogadta a változást, s nagyon jó összefogással hatékonyan működtettük a munkánkhoz elengedhetetlenül fontos kapcsolattartást is.

A statisztikánk alapján elmondhatjuk, hogy 2020-ban jelentősen emelkedtek a hívásaink száma. Egyes hónapokban 40%-ot is elért az emelkedés (a korlátozások alatti hónapokról van szó). Már említettem, hogy az idősebbektől több hívást kaptunk, nehezen élték meg a bezártságot, az izolálódást. Érdekes, hogy ez a korosztály kevésbé mozgékony, kevesebb kapcsolattartás jellemzi, de ha ettől a kevéstől is megfosztjuk, akkor milyen lelki válságot élhetnek meg. A felnőtteknél a munkahely elvesztése vagy a dolgozóknál a gyerekek felügyelete sokszor téma volt a beszélgetésekben. Nagy kihívás volt ez sok-sok munkaterületen, elsősorban az egészségügyben, szociális ágazatban, de a tanárokra és az élelmiszer-kereskedelemben dolgozókra is nagy terheket rótt.

Végezetül, kérem, hangsúlyozzuk ki, hogyan és milyen problémákkal kereshetik Önöket a hívó felek?

A 116-123 telefonszámon éjjel-nappal ingyenesen hívhatók vagyunk. Bármilyen lelki problémával fordulhatnak hozzánk. A segítőbeszélgetés célja, hogy a hívó találja meg megoldását a problémájára, élethelyzetére, teret ad a „rálátásra”, lehetőségek latolgatására, erőforrások mobilizálására. Természetesen nem minden esetben elegendő ennyi, ez csak egy kezdőlépés lehet. Ilyenkor felvethetjük, hogy lehetnek más segítségek is.

Címlapkép: Getty Images