Elárulta a titkot a Házasodna a gazda Verája: ennyibe kerül az elit luxushobbija

HelloVidék: Hogyan jött az ötlet, miért jelentkeztél a Házasodna a gazdába?

Vera gazda: A legfőbb motivációm az volt, hogy adhatok magamnak egy lehetőséget, hátha rám talál a szerelem. Mert a mindennapokban, két gyerek nevelése és a tanya igazgatása mellett elég nehéz ismerkedni. Úgy gondolom, minden lehetőséget meg kell ragadni! Végül, ahogy mostanra a műsorból is kiderült, egyik jelentkezőt sem választottam, senkivel sem mentem el az álomrandira. Nem éreztem úgy egyik jelölttel sem, hogy elkezdődhetne egy komolyabb kapcsolat, kísérletezgetni pedig nem szeretek, abból már kinőttem. Nem is tehetném meg, hogy olyanba kapcsolatba fektessek energiát, amiről már előre tudom, hogy sehová sem vezet.

Hogyan viselted, hogy az ismeretlenségből egyszer csak reflektorfénybe kerültél? Milyen visszajelzéseket kapsz? Megérte vállalni a nyilvánosságot?

Úgyis van negatív meg pozitív, ez természetes velejárója egy ilyen szereplésnek. Ha az ember bevállal egy ilyet, tudnia kell, hogy kapni fog hideget és meleget. De azt is látom, van, aki azért jön el a lovardába, mert látott a tévében, és bejelentkezik egy lovaglásra, mert kíváncsi rám és a környezetre. Sokan integetnek az utcán, megszólítanak a boltban. De nyilván a pozitív vélemények jönnek szembe, a negatívat inkább megtartják maguknak. Barátaim kifotóztak egy-két negatív kommentet. Rá szoktam nézni a hírekre, meg átfutom a videókat is, amiket az adásból kivágnak és feltesznek az internetre. Ezeket szívesen visszanézem, nemcsak a sajátomat, hanem mindenkiét. Az összes gazdatársamnak drukkoltam. Az elmúlt pár évben olyan élethelyzeteim voltak, hogy nagyon megedződtem. Pontosan tudom, hogy mit miért csinálok, és onnantól kezdve teljesen ki tudom zárni ezeket a dolgokat, mert tudom, hogy hányadán állok saját magammal. A pozitív dolgok sem ragadnak el, de a negatív visszajelzések sem tudnak olyan szinten lehúzni, hogy elkeseredjek bármi miatt. Már most tudom, hogy így is megérte, mert egy nagyon jó tapasztalat volt. Soha nem tudtam volna ilyen dolgokban részt venni, ha nincs ez a lehetőség. És ki tudja, ezután is megtalálhat a szerelem, máshogy is!

Nyilván ez egy jó reklám volt a vállalkozásomnak is, Bogácsnak is, hiszen én itt nőttem fel és imádok itt élni. Büszke vagyok Bogácsra, szeretem a termálvizet és a hegyeket. Azt is büszkén mutattam meg, hogy napi szinten mivel is foglalkozom, miért is szeretem a vidéki életet. Bíztam abban is, attól függetlenül, hogy a szerelmi szálak hogyan alakultak, hogy egy példa lehet ez is az egyedülálló anyukáknak, hogy erősek vagyunk mi nők, és sok mindent elbírunk.

A határozottságoddal erőt is adsz, hogy nem érdemes mindenbe beleállni csak azért, mert az ember egyedül van.

Pontosan. Ez bennem is annyiszor megfogalmazódott a műsor kapcsán, hogy mi lehet az üzenet részemről, és pontosan ez. Nem szabad megalkudni, egy méltatlan kapcsolatba belemenni, ha az ember nem tud 100 százalékig azonosulni a helyzettel. Csak azért, hogy legyen valaki. Gyerekkel nem szabad, mert ott már sokkal nagyobb a felelősség, hogy milyen példákat adunk tovább. Ezért is vagyok nagyon óvatos ezzel az ismerkedéssel, mert elsősorban a gyerekeimet szeretném mentálisan egészségesen fölnevelni.

A Kodolányi János Főiskolára, Nemzetközi kapcsolatok levelező szakra jártál, elvégeztél aztán egy 2 éves OKJ külker üzletkötői képzést. Hogy kerültél kapcsolatba a lovakkal és a lótartással?

Szerintem ez genetikailag kódolva volt nekem, mert Gizimamám is nagyon szerette a lovakat, és az ő édesapja is. Tartottak lovakat, nyilván másképp, elsősorban munkára használták őket. Nagyanyám rengeteget mesélt arról, hogyan lovagolta meg az igáslovukat, mennyi időt töltött vele az istállóban is, és ez nagyon belém ivódott. Amint lehetett, édesanyám is vitt lovagolni, aztán az volt egy nagy fordulat, amikor nyertem egy lovat a tombolán. Először bértartásban tartottam, aztán pár évvel később kialakítottuk azt a környezet, a karámrendszert, ami most is megvan. 20 éve már itthon tartom a lovakat. A családdal együtt kezdtük el, de aztán én vittem az egészet tovább.

Sosem akartál valami mást csinálni?

Kipróbáltam magam Londonban a vendéglátásban, voltak még kis kitérőim, de visszavágytam. A természet közelsége mindig nagyon fontos volt, világéletemben rajongtam a lovakért. Nagyon szeretek a közelükben lenni, és ezen nem is kívánok változtatni. Mindent megteszek azért, hogy ez így maradjon, és a gyerekeknek is tovább tudjam adni ezt az életérzést. Nem kényszerítek rájuk semmit, de amennyire szeretnének, ők is részt vesznek benne.

Mekkora a gazdaság?

Jelenleg hét ló van a tanyán, ebből kettő bértartásban, a többi a családé. Nóniusz van, meg van egy magyar sportló, a többi pedig póni, a bértartott lovak is sportlovak. Van egy legelő, amit megkaptam használatra, és a szomszéd településen lévő gazdával szoktam lekaszáltatni. Lehetőség szerint igyekszem mindent betakarítani, amire szükség van abban az időszakban. Ha június végén szépen minden le van aratva, be van takarítva, itt van bent a tanyán, akkor nyugodt vagyok, hogy megvan az egész évre való takarmány.

Sikerül mindent saját terménnyel megoldani, akkor számodra nem is jelent akkora gondot a takarmányárak emelkedése?

Nekem nem kell nagyon sok, és maradt tavalyról is, mert akkor elég jó volt a hozam, és maradt 40 bálám. A biztonság kedvéért vettem hozzá tízet, de csak azért, hogy legyen vésztartalék. Nagyon nehéz lett a helyzet év közben, dupla áron lehet csak beszerezni, mindennek megy fel az ára, ez kihat a takarmányárakra is. Sajnos már nem megoldható, ami öt évvel ezelőtt még ment, hogy az ember ősszel vett pár bálát, aztán vett decemberben, majd februárban, ahogy fogyott. Most már az a legbiztosabb, ha lekaszálja, vagy akkor megveszi az egészet, amikor kaszálnak.

A lósport mindig is luxusnak számított. Ez a mostani inflációs helyzetben még inkább így van?

Nekem azért teljesen más a helyzetem, mert itthon tartom a lovakat, én gondozom őket, sok költség (mint a takarmány, a munkaerő, a helypénz, amit a bértartásra megfizetnek) nekem kiesik. De ezzel együtt is jelentősen nőttek a költségeim, a patkolás, az üzemanyag, mindenre kihat ez az áremelkedés. Nekem is van mellette más is, lovagoltatok is, így lehet fennmaradni, hogy az ember több lábon áll. Mert a lótartás költséges, de még így a költséghatékonyabb, hogy az ember a saját területén tartja a lovakat. Csak ehhez sok munka és kitartás kell, és igazi alázat a lovak meg az életforma iránt. Mert ez napi szintű elfoglaltságot igényel nemcsak fizikailag, hanem fejben is. Mindig ott van az emberben, hogy minden rendben van-e, ha nincs, akkor később még visszajövök. Más lenne, ha olyan munkám lenne, ami miatt kénytelen lennék bértartásba vinni. Az most nagyon húzós. Ahol van fedeles lovarda, ott a bértatás 100 ezer forinttól indul havonta.

Ebben benne van az etetés és a gondozás is?

Igen. A lemozgatást megoldja a ló gazdája.

A lovaglás árai is felmentek?

Én nem változtattam, 4000 forint fél óra. Nem is szeretnék ezen módosítani, mert ezt is én csinálom, nem kell még egy embert külön foglalkoztatnom erre. Nekem így is megéri, mert azért csökkenni fog azoknak a köre, akik ezt igénybe fogják venni. Látjuk, hogy milyen infláció van, erre sem fognak áldozni az emberek. Úgy vagyok vele, hogy inkább tartom ezt az árat, és örülök neki, ha a családok még mindig úgy döntenek, hogy a gyerkőcöt elhozzák rendszeresen lovagolni. Már a 4000 forint is sok, nem tudnám azt mondani, hogy 5000.

Van egy lélektani határ.

Igen. Belegondolok, hogy ha én lennék a másik oldalon, akkor kikuporgatni nem könnyű. Nekem mindig nagy öröm, hogy a gyerekeknek fülig ér a szájuk a lovon, jót tornáztak, kint voltunk a jó levegőn. Ha pár gyerek rendszeresen visszajön, az nekem elég. Mivel mindent én csinálok, egyelőre megéri, nem megyek a többiek után az árral.

A lovas túravezetést is csinálod még?

Nem, megvan hozzá a papírom, de később, nyugdíjas állásnak szeretném. Ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Most 9 és 11 évesek- Később, ha majd jobban magukra lehet őket hagyni, mert egy lovas túra az bizony több nap is eltarthat. Vannak itt gyönyörű helyek, amiket érdemes lenne megmutatni lóháton a világnak, de ez még távlati terv.

Milyen terveid vannak még a jövőben? Tervezel fejlesztést vagy bővítést a birtokon?

Hál istennek nagyon jókor nyertem egy pályázatot, ezzel élek is, amiből a karámokat kicsit rendbe rakjuk. És mivel látom, hogy milyen jó hatással van nem csak a gyerekekre, de a felnőttekre is a lovaglás, már csak a lovak közelsége is, szeretnék idővel speciális lovas kurzusokat tartani. Miközben a gyerekekkel foglalkozom, fél szemmel a szülőket is szoktam figyelni, és látom, hogy teljesen átszellemülnek itt a természetben, teljesen kikapcsolnak a lovak közelében, hogy ez milyen jó hatással van rájuk. Az ember ilyenkor egy kicsit újratöltődik. Másrészt szomorúan látom, hogy az emberek olyan szinten szakadnak el a természettől, hogy már igényük sincs rá. Szeretnék egy kicsit hozzátenni ahhoz, hogy ez ne így legyen!

Mikor van nálatok a legnagyobb szezon?

Igazából folyamatosan. Nyáron sokan jönnek ide Bogácsra nyaralni, a turisták közül is többen eljönnek egy-egy alkalomra lovagolni. De nyilván a hűvösebb időszak az ideálisabb, akkor nincs annyi bogár. Télen azért sokszor kimarad 2-3 hónap, attól függően, mennyi a csapadék, mennyire ázik fel a pálya. Tavaly nem volt annyi eső, ilyen szempontból szerencsés volt a helyzet, de más szempontból meg nem. Ezt az időszakot egy fedeles lovardával lehetne áthidalni. Arra is vannak nagyon jó pályázatok, de egyelőre nem gondolkodom ebben. Hosszabb távon szálláshely kialakítását is tervezem. Amit lehet, szeretnék kihozni ebből a helyzetből, mivel itt képzelem el a jövőnket. Meg azt gondolom, hogy ezt tudnám csinálni teljes erőbedobással.

Fotó: Bene Veronika tulajdona