Ijesztő pókok lapulnak a magyar kertekben, féljünk vagy ne féljünk? Ezt kell tudni róluk, ilyen a csípésük

A pókok nagy pechje, hogy az emberek többnyire külső megjelenésük alapján ítélkeznek róluk: mert ezek a soklábú élőlényeket tényleg nem túl vonzóak. Ellenben roppant hasznosak, hiszen csupa olyan rovart ejtenek el – mint a fülbemászók, legyek, molylepkék, szúnyogok és csótányok –, amikkel mi emberek valószínűleg még náluk is kevésbé szeretünk találkozni. Csak a légynek ártanának, mégis menekülünk előlük, igyekszünk agyoncsapni, felporszívózni, bárhogy is, de megszabadulni tőlük.

A legelején érdemes tisztázni, hogy a pókok nem rovarok, hanem a pókszabásúak legnépesebb csoportjába tartoznak. Magyarországon 831 őshonos, illetve behurcolt és megtelepedett pókfajt tartunk számon, melyek 42 rendszertani családba sorolhatók be. Ebből csupán 10-12 az, amelyekkel a lakásban is találkozhatunk. A legkisebbek alig 1 milliméteresek, a legnagyobb a madárpók, ami körülbelül 13 centiméter. Ami még ennél is fontosabb – közölte beszélgetésünk elején Braunmüller Lajos, hogy Magyarországon nem él olyan pók, amely érdemi veszélyt jelenthetne ránk. Ez alól két fajta pók kivétel, de ők sem jelentenek valós veszélyt – itt tehát az első indok, miért is érdemes megbarátkoznunk a pókokkal!

Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője szerint a legfontosabb üzenet, így a legelején, amit mindenképpen érdemes hangsúlyozni,

ha Magyarországon egy pókot látsz (ami nem valami egzotikus országból behozott vendég), semmilyen problémától nem kell tartanod!

A pókok döntő többségét nyugodtan kézbe lehet venni, nem marnak és nem csípnek, a legtöbb pók csáprágója is gyenge ahhoz, hogy átszúrja az ember bőrét. Ha mégis sikerülne nekik, túlnyomó többségük olyan, hogy nem jelen érdemi fájdalmat, szinte meg se érezzük. Még a hangya, az ágyi poloska is hamarabb megcsíp, mint egy pók!

Van az a városi legenda, hogy életünk során 8 pókot nyelünk le álmunkba! Mi ezzel a helyzet?

Az a városi legenda, miszerint a pók éjszaka belemászhat az ember szájába, teljes képtelenség. Ahogy Braunmüller Lajos magyarázta, ennél jobb helyeket keres magának. Azok a pókok, amikkel a saját lakásunkban összefuthatunk, teljesen ártalmatlanok:

Ha pókot látunk a lakásban, szedjük össze minden bátorságunk, nyugodtan vegyük kézbe, és rá fogunk jönni, hogy semmi sem fog történni, akinek baja lehet, az maga a pók. A legjobb megoldás, hogy óvatosan fogjuk meg, és dobjuk ki az ajtón, az erkélyen vagy az ablakon. De van olyan pók, amivel nyugodtan együtt is élhetünk! Nekünk fojtópók lakik a fürdőszobánkban, amiről azt kell tudni, hogy nem sző hálót, hanem éjszaka futva, a sötétben kapja el az áldozatát, amivel aztán fojtó mozdulattal végez. Félelmetes neve ellenére teljesen ártalmatlan kis állat. Én késő fekvő vagyok, éjfél körül szoktunk összefutni a fürdőszobában. Ott lakik, semmi problémánk nincs egymással, én fogat mosok, ő ott üldögél, reggelre pedig eltűnik, de másnap este megint találkozunk

- mesélte.

Azért vannak nekünk is mérges pókjaink

Hazánkban, ahogy korábban már megemlítettük, két pókfajta van, ami kivétel lehet, de komoly veszélyt egyikük sem jelent. Ahogy Braunmüller Lajos elmondta, egyrészt olyan ritka az előfordulásuk, hogy szinte lehetetlenség összefutni velük, másrészt még ennél is ritkább, hogy konfliktusba kerülünk velük! És még ennél is ritkább, hogy ebből bajunk származhat!

De ha már a mérges pókoknál tartunk, az első ilyen a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), ami a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozik, és Magyarországon védett állat. Elsődlegesen az Alföld homokos, szikes pusztáin él, függőleges lyukakban. Ez egy viszonylag nagyobb méretű, szőrös pók, akár 4 cm-es testhosszával nálunk a legnagyobb termetű pókfajnak számít. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók.

Marása olyan, mint egy méhcsípés, picit fáj, bepirosodik, de nagyon ritka az, hogy egyáltalán megmar. Ha valaki óvatosan kézbe veszi, biztos, hogy nem bánt – tette hozzá Braunmüller Lajos. Szerinte azt is fontos tudni, hogy ezek a pókok egyáltalán nem tartják sem ellenségnek sem zsákmánynak az embert, a legritkább esetben csípnek. Ráadásul minden mérgező állat mérge összetett fehérje, a szervezet számára az előállítása elég sok energiába kerül, ezért az állatok nem is pazarolják el.

Rokona a „pokoli cselőpók”, tehát ez az ijesztő nevű állat is a farkaspókfélék közé tartozik és szintén védelem alatt álló élőlény, csak sokkal kisebb (2-3 centis). Hogy honnan kapta nevét? A fájdalmas csípéséről: a marása éles fájdalmat okoz, ami ráadásul sokáig érezhető is. Még egy ijesztő tulajdonsága, hogy tud ugrani, úgyhogy okozhat meglepetést.

Az arachnofóbiában szenvedők jobb, ha messzire elkerülik a magyar vidék másik mérges pókját, ami ráadásul tényleg elég ijesztő is: ez a mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium). Ez a szongáriai cselőpók után hazánk második legnagyobb pókfaja, egyben a dajkapókok családjának legméretesebb képviselője. Ahogy a „mérges dajkapók” nevében is benne van, ebben az esetben valóban egy mérgespókról van szó, ami agresszívan védi lakószövedékeit. Ha a természetben véletlenül egy ilyen pókra akadunk – nem kizárt, ugyanis országos szinten egy közepesen gyakori fajról van szó – nyugodtan csodáljuk meg, de semmi esetre se kezdjük el bottal vagy kézzel a fészkét piszkálni!

A mérges dajkapók tőzeges, nedves talajokat, a nyílt füves vagy bokros területeket kedveli, gyakori lakója a meleg, száraz réteknek, magas gyepeknek. A mérges dajkapók nőstény egyedei gyakran a pázsitfűfélék virágzatába készítik el oldalra görbített lakószövedékeiket (fehér, harangra emlékeztető szövedék), amelyeket agresszívan védelmeznek is (a nőstény dajkapókok itt „dajkálják” tojásaikat a kicsik kirajzásáig, majd elpusztulnak). A nőstények sárgás színű teste 1,5-2 cm, lábakkal együtt 4-6 cm (a hím dajkapók egyedek viszont kisebbek), könnyen felismerhetőek hatalmas, rozsdabarna rágóikról. A mérges dajkapók egyedei nappal a lakószövedékben rejtőzködnek, éjszaka bújnak elő és indulnak vadászni. Jellegzetes, élénk sárga potrohukról könnyű felismerni őket. A csípésük lázzal, több napos fájdalommal is járhat, émelygést és rossz közérzetet is okoz. Ahogy Braunmüller Lajos elmondta, a mérges dajkapók azért elég ritkán kerül az ember közelébe, de ha véletlenségből bárkit megmar, akkor érdemes azonnal elmenni és megmutatni magunkat az orvosnak.

Mégis milyen pókok élnek velünk egy lakásban, melyek a leggyakoribbak?

Az első nagy csoport, közölte Braunmüller Lajos, a keresztespókfélék (Araneidae), amelyek egész nagy méretűek is lehetnek, főként a nőstények tudnak egészen nagyra nőni, de méreteik és szőrös külsejük ellenére teljesen ártalmatlanok. Semmilyen marást vagy szúrást nem okoznak. Többféle keresztespókféle is létezik, onnan lehet felismerni őket, hogy klasszikus pókhálót készítenek, olyanokat amely a nagykönyvben meg van írva: koncentrikus köröket szőnek.Világszerte 160 nemet és több mint 2800 fajt sorolnak ebbe családba. A keresztespókok szeme (8 van nekik) egyébként közvetlenül a csáprágók felett található. Hálójuk sugárirányú keretfonalakból és ragasztócseppel ellátott fogófonalakból tevődik össze.

Az egyik legkülönlegesebb keresztespókféle a darázspók (Argiope bruennichi), ami szintén elég ijesztő, Magyarországon őshonos faj. Főleg a nedves élőhelyeket, gyepeket, magas sásosokat, lápréteket, és a nádast kedveli, de napsütötte füves élőhelyeken mindenütt általánosan elterjedt. Gyakran jelenik meg kertekben, mezőgazdasági területeken is. Képes bizonyos fokú színváltásra, ha a pók hálójába repül valami, akkor a potrohon lévő sárga csíkok kifehérednek és a pók fekete fehér lesz. Emberre teljesen veszélytelen, méhekre, darazsakra, bogarakra, szöcskékre vadászik.

A darázspókoknál – csak érdekességképpen - gyakran előfordul a szexuális kannibalizmus. A nagytermetű nőstények minden esetben felfalják a náluk jóval kisebb termetű hímet, ha a párzás 10 másodpercnél tovább tart. Ha ennél rövidebb ideig, akkor általában el tud még menekülni. A hím a párzás után nemi szervét a nőstény ivarnyílásában hagyja, ezzel biztosítva, hogy a nőstény ne tudjon mással is párosodni. Két párzásra alkalmas szervük van, ezért kétszer párosodhatnak életükben. Ősszel, peterakás után a nőstény is elpusztul.

A házi kaszáspókot talán nem is kellene külön bemutatnunk, elterjedési területe egész Európa, Szibéria és Ázsia nagy része, dél felé Észak-Afrikáig. Észak-Amerikába és Új-Zélandra betelepítették. Az állat egyaránt megtalálható természetes és emberlakta környezetben is. A házi kaszáspók testének hossza éppen eléri az 1centimétert. Színük többféle lehet, a nőstényekre általában a szürke jellemző. Ha megfogunk egy kaszáspókot, könnyen elveszíti egyik lábát. Gyakran összetévesztik a pókok (Araneae) rendjébe tartozó álkaszáspókokkal (Pholcidae). A legszembetűnőbb különbség, hogy a kaszáspókok előteste és utóteste széles alappal csatlakozik egymáshoz, mintha látszólag az egész test egy szegmensből állna. A hímek csáprágója szokatlanul fejlett. A házi kaszáspók nyáron és ősszel gyakran előfordul füveken, fákon és bokrokon. Városokban a házak falán is megtalálható. Táplálékául korhadó növényi részek és elhalt állatok szolgálnak.

Magyarország védett pókokban is gazdag

Élnek körülöttünk „védett pókok” is, de nincs olyan, hogy kevésbé „értékes” pók, az összes fajnak megvan a maga egyedi jelentősége és haszna, a pókok igenis fontos szerepet töltenek be az élővilágban – hangsúlyozta Braunmüller Lajos. Ha nem lennének, egy héten belül ellepnének bennünket a rovarok!

Jelenleg 14 pókfaj élvez védettséget a Kárpát Medencében, közéjük tartozik a már fent említett szongáriai cselőpók, de például egy másik ritka szép fajta, a skarlát bikapók is, amelynek rikító vörös színe van. Magyarországon egyik élőhelye a Sas-hegy. Megtalálható a Kelet-Cserhátban is, továbbá a Debegió-hegy északi lejtőjén. Ivari dimorfizmusa szembeötlő. A 7–8 mm-es hím élénk piros utótestét négy, négyzet alakban elhelyezkedő fekete pont díszíti. A hímnél jóval nagyobb nőstény potroha egyszínű fekete. Elnevezésük pedig onnan ered, hogy a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi, mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja.

Védett pók még a karéjos keresztespók, amelynek eszmei értéke 5000 forint. Alkatában sok hasonlóságot mutat a nálánál sokkal gyakoribb darázspókkal, ugyanakkor a nőstény potrohának különleges karéjozottsága alapján összetéveszthetetlen bármely más európai pókfajjal – írják róla.

Nem csak szerencsét, de hasznot is hoznak a pókok a kertben– ne bántsuk őket!

Braunmüller Lajos szerint, általában véve is, nagyon nem vezet sok jóra az a szemlélet, miszerint minden rovart vagy pókot, ami szembejön velünk, megpróbálunk azonnal eltüntetni! Nem vitatja, hogy az ember a kártevőket ne tűrje meg maga mellett: a legyeket például, vagy a csótányokat, amik, ha megtelepednek a lakásban, nagyon nehéz kiirtani, és betegséget terjeszthetnek. A pókok azonban, ahogy fentebb már részleteztünk, az emberre nézve jórészt teljesen ártalmatlanok. Mérhetetlen hasznuk viszont, hogy szabályozzák azokat a rovarokat, amik a kertben esetlegesen túlszaporodnának. Másrészt táplálékul szolgálnak számos szintén hasznos élőlénynek. Egy jól működő ökoszisztémában elengedhetetlenül fontos szerepük van a pókoknak is.

Így legyen pók- és természetbarát a kertünk!

Braunmüller Lajos azt a szemléletet sem tartja célra vezetőnek, hogy mindent kertet és ligetes részt tarra vágunk, miközben azon sopánkodunk, hogy nincs elég méh:

Nem azt mondom, hogy ne kell füvet nyírni, de valami picit érdemes lenne mindenhol meghagyni! Én is lenyírom a füvet, de a fák és a bokrok alatt úgy vágom le, hogy csak addig nyírom, hogy nekem is kényelmes legyen, és ne kelljen annyit hajolnom, de maradjon szabad terület… Nem is néz ki rosszul! Viccesen el is neveztem ezeket a meghagyott kis foltokat ökológiai fókuszterületeknek. Ezeken a vágatlan füves térségekben el tudnak szaporodni a szöcskék, ott már szabadon szőheti hálóját a pók. Ha már van egy kicsivel nagyobb terület, ahol hagyjuk felnőni a füvet, akkor oda már beköltözhet a földön fészkelő madár, elrejtőzhet a süni vagy a lábatlan gyík. Ilyen apróságokon is múlik, hogy egy pókfaj is kihal-e vagy sem! Így is védhetjük őket!

- tette hozzá.

Címlapkép: Getty Images