Óriási összegek mehetnek el az árnyékoktatásra: a szülőknek is megéri ez a kiadás?

Tulajdonképpen mit nevezünk árnyékoktatásnak?

Bár egyszerűnek látszik, valójában nem olyan könnyű definiálni, hogy mi is az árnyékoktatás. Az árnyékoktatás – vagy más szakmai megnevezéssel a kiegészítő privátoktatás – körébe csak egy nagyon szűk elméleti tantárgyi kör iskolán kívüli, privát, piaci áron történő oktatása tartozik. Ezek a matematika, idegen nyelv, valamint a szövegértés, szövegalkotás képességét fejlesztő – Magyarország esetében a magyar irodalom és nyelvtan – tantárgy tanítása. Kevésbé jelentős mennyiségben és mértékben, de ide tartozik még más, olykor elméletinek, olykor akadémikusnak nevezett tantárgy kiegészítő privátoktatása is, mint például a biológia, kémia, a történelem vagy a földrajz tanítása. A köznyelvben ezeket általában magánóráknak nevezik, vagy magántanításnak, sokszor különóráknak mondják. Szakmai szempontokból azonban ez nem megfelelő terminológia, mert akkor ebben benne van az úszásedzés a kerületi sportklubban, az iskolai ingyenes vagy jelképes összegbe kerülő matematika szakkör és az énekkar, vagy éppenséggel a kerületi kulturális központ által vezetett virágkötészeti tanfolyam is – amelyek egyikére sem igaz mindaz a meghatározó elem együtt és egyszerre, amit az imént megfogalmaztam, legfeljebb csak egy-két elem közülük.

Az elmondottak alapján ezt a területet elképesztően nehéz lehet kutatni.

Így igaz, ez egy nagyon nehezen kutatható oktatási terület, mert az árnyékoktatás esetében éles versenyhelyzetben működő piaci szegmensről van szó, amelybe általában sem a szolgáltatást igénybe vevők, sem pedig a szolgáltatást nyújtók nem szívesen engednek betekintést.

A szolgáltatást igénybe vevők talán azért sem beszélnek erről egy kívülállónak, egy kutatónak, mert úgy érezhetik, ez személyes ügyük, és kicsit talán tartanak attól is, hogy úgy tűnhet, hogy az árnyékoktatás igénybe vételével előnyöket vásárolnak a szülők a gyermekeik számára – noha nagyon gyakran korrepetálás célú az árnyékoktatásban való tanulás.

A szolgáltatást nyújtók pedig többek között azért sem nem szívesen nyilatkoznak róla, mert ezek belső „piaci” ügyek. Az, hogy kinek milyen szolgáltatásai vannak, azoknak milyen a szakmai háttere, azt hogyan építik föl, milyen költségeik, milyen bevételeik vannak, céges vagy személyes szakmai adatok, amiket egy kutatónak nem szívesen adnak ki. Persze mind a szolgáltatók, mind pedig a szolgáltatásokat igénybe vevők körében még sok-sok más tényező közre játszhat abban, hogy erről a területről végül is nem könnyű hitelt érdemlő kutatási adatokat gyűjteni. De ez egyáltalán nemcsak Magyarországra jellemző, hanem tulajdonképpen globálisan így van.

Ha jól sejtem, a privát oktatás nem az utóbbi pár év terméke, története sokkal régebbre nyúlik vissza.

Igen. Hasonló oktatási tevékenységek a múltban is léteztek. Privát tanár – házi tanító – például évszázadokon keresztül gyakori alkalmazott volt a főúri családoknál is, ezt mégsem nevezhetjük árnyékoktatásnak. Árnyékoktatásról akkor beszélhetünk, amikor egy országban már kialakult az állam által jogi szerkezetekben is fölépített, rögzített tömegoktatás, meghatározott tartalmakkal, meghatározott személyekkel, akik abban hivatalosan oktatási tevékenységet folytathatnak – és amellett működnek a piaci alapú kiegészítő privát oktatási formák is a társadalomban. A 20. század elején Móricz Zsigmond által megálmodott regényhős, a kis Nyilas Misi például maga is „árnyékoktatási tanár” volt, gyerekként, hiszen a regénybeli történetben pénzért korrepetálta egy jómódú diáktársát. Márpedig oktatástörténeti szempontokból nézve a regény már bőven a tömegoktatás korát mutatja be.

A teljes interjút a Pénzcentrum oldalán olvashatjátok.

Címlapkép: Getty Images