Kemény feladattal néz szembe az egészségügy: ez nagyobb problémát jelenthet, mint a COVID

A koronavírus-járványban kifejezetten jó teljesített a hazai gyógyszeripar, nagy kérdés, hogy az elszálló energiaárak, és a komoly árfolyam-ingadozások, vagy épp az ellátási láncok akadozása, illetve a humánerőforrás-hiány miatt mennyire lesz válságálló a szektor. Hogyan küzd meg a Goodwill Pharma a legfajsúlyosabb gazdasági kihívásokkal?

Dr. Jójárt Ferenc: Vannak olyan gyógyszerek meg cégek, amelyek kifejezetten jól teljesítettek, és voltak olyan termékek, amelyek a kórházi ellátáshoz, a személyes orvos-beteg találkozóhoz kapcsolódnak, ezek kifejezetten rosszul teljesítettek. Például egy vastagbéltükrözéshez szükséges béltisztító termék nem fogyott, mert nem voltak ilyen vizsgálatok. A vitaminok és a megelőzéshez szükséges termékek viszont kifejezetten jól forogtak, és azok a cégek, amelyeknek a portfóliójában volt ilyen, jobban teljesítettek, akiknek meg nem, azoknak inkább visszaesést hozott a Covid-járvány. Mi már az orosz-ukrán válság előtt érzékeltük az ellátási láncok körüli problémákat, pont a Covid miatt, és szerencsére a likviditásunk megengedte, hogy nagyon nagy készleteket halmozzunk fel, amikből csak lehetett. Ezt a magas készletszintet azóta is tartjuk.

Ha általánosságban nézzük, akkor biztatóak a számok: a gyógyszeripar a legmagasabb termelékenységű ágazat, a szektor munkavállalói olyan termékeket képesek előállítani, amelyekre nagy a kereslet. A bérek a gyógyszeriparban 55 százalékkal magasabbak, mint a feldolgozóiparban, az értékláncok legnagyobb része idehaza működik, és az ágazat jelentős exportpotenciállal is rendelkezik. Mindezt figyelembe véve, mennyire jelent valós veszélyt, az egészségügyre amúgy annyira jellemző agyelszívás, mennyire veszélyezteti a K-F projektek sikerességét, és összességében véve mennyire jelent versenyhátrányt a hazai gyógyszeripari-szektornak a humántőke esetleges elvándorlása?

Eggyel messzebbről kezdeném. Mi vidéki cég vagyunk, Szegeden vagyunk, és azzal is megküzdünk, hogy a fiatalok elmennek Budapestre. Ha valakinek nem jön be a számítása Budapesten, de egyszer már kirepült az otthoni fészekből, a szülővárosából, akkor már nem áll meg Amerikáig vagy Tokióig. Ahogy a cégünk erősödik, azt látjuk, hogy vannak, akik visszatérnek. Azt szoktam mondani a fiataloknak, hogy ez egy teljesen normális dolog, eljönnek hozzánk kezdőként, itt vannak 1-2 évet, majd ki akarják próbálni magukat, elmennek világot látni, és nagyon sokan vannak, akik 2-3 év múlva újra kopognak az ajtónkon, hogy szeretnének visszajönni, mert mégiscsak nagyon jó volt itt, Szegeden. A másik, hogy vannak, akik nem hiszik el, hogy Magyarországon is lehet karriert építeni. Valóban nehéz olyan céget találni, ahol arra biztatják a fiatalokat, hogy tanulj, építsd a saját personal brandedet, és hidd el, hogy a céggel együtt növekedve nemzetközi karriert tudsz csinálni. Mi nagyon tudatos humánpolitikát folytatunk, hogy ez megvalósuljon, és kiemelten figyelünk arra, hogy a fiatalok bére gyorsan felzárkózzon a hazai élvonalba, majd jó lenne ezt átlépnünk, hogy a nemzetközi élvonalba is felzárkózhassunk.

A McKinsey egy korábbi tanulmánya szerint az elhízás az egyik legnagyobb globális gazdasági problémává vált, amely a fegyveres konfliktusokkal és a dohányzással vetekszik, mint a világgazdaságra a legnagyobb negatív hatást gyakorló emberi tevékenység. Jelentős költségeket ró az egészségügyi rendszerekre, világszerte az összes egészségügyi kiadás 2-7 százaléka kapcsolódik az elhízás megelőzésére és kezelésére irányuló intézkedésekhez, és az összes egészségügyi kiadás akár 20 százaléka is az elhízásnak tulajdonítható, olyan kapcsolódó betegségeken keresztül, mint a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek. Ezek az egészségügyi költségek megterhelik az államháztartást, a termelékenység csökkenése az általános gazdasági nyereséget és a munkáltatókat is érinti. Mit gondol, egy ennyire fajsúlyos kérdésben kinek a felelőssége az egészség: az egészségpolitika (ide értve a prevenciót, vagy épp az ártámogatások kérdéskörét is) vagy az egyén felelőssége kellene, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon?

Az utóbbi évek nemzetközi szakirodalmát áttekintve most már kijelentik a vezető tudósok, hogy az elhízás egy gyorsított öregedési folyamat. Eddig csak azt mondták, hogy az elhízott embereknek nagyobb esélyük van bizonyos betegségekre. Ez az árnyalatnyi különbség felhívja a figyelmet arra, hogyha valaki már fiatalon elhízott, és adott esetben még nem jelennek meg az ebből (is) fakadó betegségek, az időskori betegségek megjelenése biztos, hogy hamarabb fog megérkezni az életében. Amíg ezek a betegségek az aktív keresőkorban nem jelennek meg, addig sajnos nem foglalkozik vele a politika.

Amikor ez be fog gyűrűzni a 40-es, 50-es korosztályba masszívan, olyan terhet fog jelenteni az egészségügyi ellátórendszerre, amitől nagyon könnyen összeomolhat.

Ennek a jelei már kezdenek nyilvánvalóvá válni, egyre több az orvos-beteg találkozó, egyre több a probléma, és Magyarország sajnos nagyon vezet az elhízás tekintetében. Nagyon rossz a lakosság testképgondolata. A mainstream média nagyon erős hatást gyakorol erre: hiába óriási a felelősségük, mégis a body positivity van előtérben, ezzel szemben a health positivity-t kellene promotálni. Egy jó politikai döntés többet tudna hozni az egészség megőrzésében, mint sok ezer ember egyéni harca.

A teljes interjút a Pénzcentrum oldalán olvashatjátok.

Címlapkép: Getty Images