Nagy bajban vannak a magyar állattartók: minden erőforrásra szükség van

Szerencsés helyzetben vagyok, mert mondhatjuk azt is - ha nem is klasszikus értelemben -, de a mezőgazdaságba születtem bele, hiszen édesapám állatorvos volt. Már gyerekként rengeteget jártam vele dolgozni, ráadásul abban az időben még a háztáji és nagyüzemi állattartás, a haszonállatok voltak túlsúlyban, így természetes közeg volt nekem a gazdaságok, az állattenyésztési telepek látogatása. És nyilván ebből a gyerekkorból vágytam valami hasonló felnőtt életre, amihez rengeteg munkára és kitartásra volt szükség. De ma már elmondhatom, hogy van olyan ügyfelünk, akivel a kezdetek kezdete óta, több mint 15 éve dolgozom együtt. Annak viszont kifejezetten örülök, hogyha ma a mezőgazdaságról beszélünk, már nemcsak az jut eszünkbe, hogy férfiszakma, mert nézzünk csak körül, egyre több női szereplő van már az agráriumban, és nem is akármilyen eredményeket érnek el

- fogalmazott az agrárlapnak Balázsik Zsófia arról, hogy hogyan csöppent bele a mezőgazdaság közel sem hétköznapi világába.

Volt akadály bőven, de nem is baj

A szakember kiemelte, számtalan nehézséggel találkozott pályafutása során, de akadályok nélkül kevésbé volna értékes az az út, amit az ember bejár az élete folyamán. Ezeket pedig egy percig sem bánja, hiszen hosszú távon minden pillanatnyi negatívum inkább csak építette őt. Agrár-szaktanácsadóként volt-e olyan, aki megjegyzést tett azért, hogy egy nő egy férfias szakmában csak ne adjon tanácsot? - tette fel a kérdést az Agrárszektor Balázsik Zsófiának, aki egy történetet is megosztott velük ezzel kapcsolatban:

Még a pályám elején történt, falugazdászként dolgoztam. Több mint 10 település tartozott hozzám, általában az önkormányzatok biztosították számunkra az ügyfélfogadási helyiséget is, ahova minden héten kimentünk és gyakorlatilag a tanácsadó munkánkat itt láttuk el. A területalapú támogatási kérelmek benyújtási időszaka volt a legintenzívebb, akkor gyakran a kihelyezett irodákban éjszakáztunk, kis túlzással. Az elektronikus benyújtási felülettel akkoriban olyan problémák is voltak, hogy túlterheltség miatt lefagyott a rendszer hosszú órákra, amivel mi nem tudtunk mit kezdeni, hiába voltak folyamatosan beírva az ügyfelek, akkor hirtelen felborult minden. Pont egy ilyen alkalommal ült velem szemben egy idős gazdálkodó bácsi, akinek próbáltam elmagyarázni, hogy most tartunk egy kis szünetet, és majd telefonálok, mikor jöhet vissza, hogy folytassuk a kérelmét. Ezt nagyon nem akarta megérteni, és közölte velem, hogy „kedves, nagyon fiatal magácska még, esetleg nem hívna egy kollégát, hogy kisegítsen?” Azt hozzá kell tenni, hogy férfi kollégára gondolt, nyilván nemcsak a korommal volt akkor fenntartása. Aztán később pont ettől a bácsitól kaptam saját nevelésű virágpalántákat, miután megtudta, mennyire szeretek kertészkedni. Ez a történet is kitűnően mutatja, amit különböző színtereken tapasztaltam az elmúlt években is. Nőként sokkal könnyebben bejutok az ajtón, de ahhoz jóval többet kell tenni, hogy bent is maradjunk. De szerintem pont ettől szép ez a szakma is. Főleg nőként!

Újabb példaként megemlítette, hogy nemrégiben volt náluk gyakorlaton egy végzős, ambiciózus hallgató lány, aki kifejezetten szarvasmarha telepen szeretne dolgozni. Tény, hogy egyre több nő dolgozik a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben és a szaktanácsadásban egyaránt, de van, hogy az sem elég, ha egy fiatal elhivatott, alázatos és jól képzett. Mindennek most leginkább az szabhat gátat, hogy egyre kevesebb telep van, ezáltal lehetőségek is, hogy munkába állhassanak.

Sajnos, nem most éljük az állattenyésztés fénykorát.

A teljes cikket az Agrárszektor oldalán olvashatjátok.

Címlapkép: Getty Images