Turik helyett itt az új őrület: potom áron juthatsz így hozzá a luxus ruhamárkákhoz

Régen, ha az emberek megvettek egy ruhadarabot, azt évtizedekig hordták. Manapság pedig van olyan ruha, ami még egy hónapig sincs használatban. A fast fashion is ezt erősíti. Interneten fillérekért lehet rendelni, persze amikor megérkezik, nem egyszer csalódunk, mert nincs jól megvarrva, az anyag borzasztó, gyűrődik, vasalhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy milyen körülmények között készülnek ezek a ruhák! Tény az is, hogy a ruhaiparnak van a legnagyobb ökológiai lábnyoma, a legtöbb vizet használja, a legtöbb vegyszert ereszti ki - de erről részletesen itt, a Portfolion olvashatsz. Hegyekben áll a kidobott ruha például a chilei sivatagban, és ennek a legnagyobb része olyan ruhadarabokból áll, amiket valahol legyártottak, lógtak egy üzletben a fogason, de aztán soha senki nem viselte őket. Erre nincs megoldás egyelőre. De ezért sem mindegy, mi mit teszünk, mennyire veszünk részt ebben.

Kicsiben, kis közösségekből talán elindulhat a változás

A szombathelyi Hacuka közösségi vásár története 6 éve indult, akkoriban még egy baráti kezdeményezésként. A piacon szervezett vásárokban a helyiek hozzák-viszik, cserélgetik egymás között a felesleges, ám jó minőségű holmijaikat: ruhákat, játékokat, könyveket, kisebb lakásfelszerelési tárgyakat. A Hacukaboltban pedig pontokat gyűjthetünk a bevitt ruhákért, amiket aztán levásárolhatunk. Más és több a szimpla turizásnál, egy sajátos, közösségre épülő üzleti modell is egyben. Ez egy abszolút környezettudatos megoldás, de honnan indult a szombathelyi kezdeményezés? Első körben erről beszélgettünk a szombathelyi Hacuka megálmodóival és fő szervezőivel:

Budapesten hosszú évek óta szervezik a Gardrób közösségi vásárt, ami nagyon szimpatikus nekünk. Egyszerűen csak ki akartuk próbálni, hogy Szombathelyen is működik-e. Első körben a barátainkat kértük fel, hogy csatlakozzanak hozzánk, illetve az újrahasznosításnak ehhez a közösségi formájához, és egy tucatnyi asztallal szerveztük meg az első vásárt egy támogatásként kölcsönkapott, épp üresen álló szombathelyi üzletben. Már az első alkalommal rengetegen érdeklődtek, hamar kinőttük a helyet és az asztalszámot is. Pár évre az Agora Művelődési és Sportház fogadta be ezt a civil kezdeményezést, ma pedig már a Szombathelyi Vásárcsarnokban szervezzük 40 asztallal.

- mesél a kezdetekről a szombathelyi Hacuka egyik alapítója és vezetője, Németh-Gellai Ildikó.

A Hacuka vásárok mindig telt házzal futnak, idén már csak az év utolsó hónapjaira lehet asztalt foglalni, annyira népszerű lett. Ezekből a közösségi vásárokból nőtte ki magát 2020-ban a szombathelyi Hacukabolt is. Először a női ruhaüzletet nyitották meg, aztán jött a Hacuka Kids, majd tavaly nyáron egy újabb egységgel bővült, ahol a sportruházat, a kismamaruházat és a nagyobb méretű női ruhák mellett már a férfiruhák is helyet kaptak. A szemlélet azonban maradt a régi:

Arra vágytunk, hogy ne csak a havonta egyszer szervezett vásárokon, hanem egy állandó helyen tudjuk biztosítani a ruhák körfogását. Akkoriban nyílt szintén Budapesten a Ruhaforgó, egy környezettudatos használtruha bolt, amely ezzel, a végül általunk is átvett üzleti modellel kezdte meg működését. Erről olvasva döntöttük el, hogy mi is ilyen közösségi boltot szeretnénk nyitni. Maga a modell egyébként a skandináv országokból származik, ott már régóta alkalmazott gyakorlat a feleslegessé vált ruhák hasznosítására. Számítottunk arra, hogy a vásárokra járó közösség szívesen fog jönni a boltba is, és ez be is igazolódott. Már az első két napon 200-an regisztráltak a honlapunkon, ami a ruhaleadás feltétele, és 10-12 konkrét ruhaleadásunk is volt. Érezhető volt, hogy ez a projekt jó lesz, hatalmas igény van rá. Mára több mint 3000 regisztrált tagunk van, és már 2 alkalmazottal dolgozunk. Emellett pedig szinte minden nap vannak olyan új vásárlóink, akik a működésünkről érdeklődnek. Azt tapasztaljuk, hogy alapvetően mindenki örömmel fogadja a bolt létezését.

- tette hozzá a Hacuka másik szervezője és tulajdonosa, Szirmai Judit Virág.

Ez is egy használtruha-bolt, de nem hagyományos turkáló

A készletük nem bálákból származik, hanem a közösség tagjai hozzák be saját ruhatárukból azokat a felesleges darabokat, amelyek csak a helyet foglalják a gardróbban. Gondosan megválogatják azonban, mit vesznek be, és mit értékesítenek tovább:

Alapvetően minőségi darabokat várunk és veszünk át. A leadó jelenlétében egyenként átvizsgáljuk a leadásra szánt ruhákat, és amit nem tartunk megfelelőnek a forgalmazásra, azt visszaadjuk. Amit átveszünk, azt nem vásároljuk meg, és nem is bizományban hagyja itt a leadó, hanem pontokat kap a használtpiaci értéknek megfelelően. Ezeket a pontokat lehet levásárolni a boltban a félár erejéig, vagyis a leadó egy állandó 50%-os kedvezményt kap, amíg tart a pontkerete. Így biztosítunk körforgást a felesleges ruháknak. Természetesen az is vásárolhat nálunk, akinek nincs pontja, csak ő nem részesül ebben a kedvezményben.

Ahogy mesélik, minden vásárlói réteget igyekeznek kiszolgálni, törekednek arra, hogy a tiniktől az idősebb hölgyekig mindenki találjon a korosztályának és öltözködési stílusának megfelelő darabot.

Abban is különbözünk egy hagyományos turkálótól, hogy kellemesebb a bolt berendezése, a ruhák tálalása, otthonosabb a légkör. Marcsi a gyerekruhákat tematikusan, méret szerint válogatva teszi ki, nem kosárba ömlesztve, mert amiből a legkevesebb van a kisgyerekes anyukáknak, az az idő. Így 10 perc alatt megtalálják, amire szükségük van. Talán emiatt is szeretnek hozzánk járni, hogy nagyon komoly segítséget tudunk nyújtani a vásárláshoz. A női oldalon szinte még stílustanácsadást is kapnak a vásárlók: Zita rád néz, és tudja, hogy neked milyen darabok állnak jól, körbemegy a boltban, és a kezedbe adja a legjobbakat. Nem is gondoltad volna, hogy ezeket válaszd, de felpróbálod, és azt mondod, hogy wow! Sokszor ez az aha-élmény kötelezi el mellettünk a vásárlókat

- mesélte a boltról Szirmai Judit Virág.

Honnan érkeznek és hová kerülnek a ruhák?

A legolcsóbb árfekvésű ruházati termékektől a középkategóriás márkákon át a világmárkákig nagyon széles a kínálatuk. A ruhadarabok leginkább Magyarországon is fellelhető, közkedvelt ruházati üzletláncok polcairól érkeznek, vagy éppen ugyanúgy külföldről, csak nem a megszokott úton.

A vásárlóközönségünk nagy része szívesen vásárol más használtruha boltokban is, ezért sok olyan ruha jön be, ami nyugat-európai márka, de nincs magyarországi jelenléte. Sok pedig téves internetes vásárlásból származik, nagyszámban jönnek azok a címkés, sosem hordott darabok, amiket nem akarnak vagy már nem tudnak visszaküldeni. De teljesen mindegy, honnan érkeznek a ruhák ahhoz, aki leadja hozzánk, a lényeg a minőség és az eladhatóság. Ami divatjamúlt, kopott, sérült, foltos, netán kimosva sincs, azt visszaadjuk

- tették hozzá.

Ahogy aztán mesélik, vásárlói körüknél is érződik az elmúlt évek gazdasági visszaesése, és a tavalyi kétszámjegyű infláció:

Nagyon sokszínű a közösségünk. Legtöbben az igazi kincsvadászok vannak, akik eddig is szívesen jártak turkálókba, ők magát a lehetőséget imádják, hogy le is adhatják a használt ruháikat. Egyre többen vannak azok is, akik ezt nem feltétlen anyagi előnyök miatt, hanem környezettudatosságból teszik. Sok olyan tagunk is van, aki belefáradt az internetes értékesítésbe, nem akar már vaterázni, vagy a közösségi médiában próbálkozni, de szeretné a ruhái értékét saját magának visszaforgatni. Mi erre is megoldás vagyunk.

De természetesen sokan csupán anyagi okból járnak hozzánk, és azt is érzékeljük, hogy egyre többen jönnek olyan vásárlók, akik a mostani gazdasági helyzet, az inflációt hatására kezdték előnybe részesíteni a használt ruhát, és ha nem is keresnek fel minden turkálót, hozzánk szívesen betérnek. És persze vannak olyanok is, akik nem szeretik a használt ruhát, nálunk sem szeretnének vásárolni, de örömmel behozzák a nekik felesleges darabokat. Közülük sokan átruházzák a pontjaikat a családtagjaikra, barátnőikre vagy akár a szomszéd nagycsaládot támogatják így

– meséli Németh-Gellai Ildikó

Azok a ruhadarabok sem vesznek kárba, amiket nem sikerül értékesíteni, ugyanis tovább adományozzák őket jótékonysági szervezeteknek, szívesen támogatják a sulizsák akciókat, a különböző ruhagyűjtéseket, vagy éppen alapanyagként ajánlják fel kézműves foglalkozásokhoz a megmaradt ruhákat. Arányait tekintve a ruhák 80 százalékát sikerül a boltban tovább értékesíteni, 20 százalék kerül adományozásra. A lényeg, hogy minél tovább tartsák bent a ruhákat körforgásban.

Árban hol van lélektani határ?

Az, hogy mennyit vagyunk hajlandóak kifizetni egy-egy ruhadarabért az pénztárca és márkafüggő. Általánosságban (pontbeváltás nélkül) itt 2000 egy farmer, 1800 egy pulcsi.

Igyekszünk alacsonyan tartani az árainkat. Általában 500 és 5000 között árazunk, ez a ruha típusától, márkájától és állapotától függ. 10 ezer forintnál drágább ruha szinte nincs is a boltban, az is mondjuk egy márkásabb télikabát, ami pontokkal már csak 5000 Ft-ba fog kerülni. Ritkábban fordulnak elő ugyan, de az árpolitikánknak és a pontrendszernek köszönhetően a 70-100 ezres topmárkák is az eredeti ár töredékéért szerezhetők be nálunk.

Az infláció hatására sem változtattak a Hacukában az áraikon, csak minimálisan, 100 forintokat. Ezt úgy tudják megtenni, hogy közben folyamatosan nő a vásárlói közösségük, és ez kompenzálja a kiadásaikat.

Nyilván nálunk is emelkedik a bérleti díj, a rezsi, a munkabér, de ezt kompenzálja az, hogy folyamatosan nő a vásárlók száma is. Amíg a két oldal kiegyenlíti egymást, és a működésünk fenntartható, addig nem is szeretnénk nagyobb áremelést bevezetni. Minket szerencsére nem fenyeget a bezárás veszélye, de tudható, hogy itt a városban is sorra zártak be kedvelt üzletek, mert már nem volt rentábilis a működésük. Több ruhamárka országosan is kivonul a piacról. Az olcsóbb ruhamárkák megjelenése nem segít a helyzeten, az online térben megerősödő ruhás cégek és a kínai piacok miatt is egyre nehezebb egy boltnak életben maradni. De szerintünk ez is a használtruha piacát fogja erősíteni, mert sok vásárló még mindig szeretné megfogni a ruhát, felpróbálni, megnézni élőben a színét. Nem véletlenül félnek az emberek az internetes vásárlástól, sokszor lukra futnak. Ráadásul nálunk mindenféle színű, stílusú ruhadarabot megtalálnak a vásárlók, egy divatüzletben pedig csak az aktuális trendnek megfelelő darabokat. Ez is egy olyan szempont, ami miatt sokan választanak minket

- tette hozzá Szirmai Judit Virág.

Az országban már több ilyen közösségi ruhabolt működik

Budapesten már több ilyen közösségi boltról tudni, de például Solymáron és Dunakeszin is nyitottak hasonlót. A szombathelyiek is nagyon sok megkeresést kapnak:

A környező településekről, városokból is egyre több a vásárlónk. Sokan kérdezik, hogy náluk mikor nyitunk ilyen boltot. Franchise-partneri megkereséseket is kaptunk már. Ezekre elismerésként tekintünk, melengeti a szívünket. Sikerként könyvelhetjük el az elmúlt 3 évünket, minden évben történt előrelépés, folyamatosan bővül a közösségünk, szeretnek minket. Ez jó alapja lehetne annak, hogy további üzleteket nyissunk, de egyelőre nem gondolkodunk ilyesmiben. Úgy gondoljuk, ez a projekt tőlünk olyan, amilyen. Attól, hogy beletesszük a szívünket, az energiánkat, a magunkénak érezzük, szeretjük, az eladóinkkal együtt egy kis családként funkcionálunk, a közösségünknek pedig mindenben segítünk, amiben tudunk. Mi is szeretjük őket, és ezt érzik rajtunk. De ezt nem lehet egyszerre több helyen csinálni

– vallják a szombathelyi Hacukások.

Mit lehet kezdeni a használt ruhákkal, ahol nincs ilyen bolt?

A nagyvárosokban elvileg találni újrahasznosító cégek által működtetett gyűjtőkonténereket. Az ide elhelyezett ruhákat nagyüzemi szinten válogatják ki és dolgozzák fel. Ezen kívül azonban kevés lehetőség van. Szombathelyen a Charitybolt például már nem fogad ruhákat, a Karitászbolt még igen. A segélyszervezetek is elsősorban tisztálkodószereket, tartós élelmiszert várnak adományként, nem ruhát, mert abból rengeteg érkezik. A felhalmozódott ruhamennyiség még helyben is nehezen kezelhető, gondoljunk bele, mi lehet akkor globálisan. Épp ezért múlik kicsiben mindez rajtunk, hogy mennyire vagyunk tudatosak a ruhavásárlási szokásainkban is.

Címlapfotó, képek: Lutor Katalin/Hacuka