Őszintén vallottak: ezért hagyják el valójában tömegével a vidéki magyarok az országot

Milyen kihívásokkal és lehetőségekkel találkoznak a külföldre költözött magyarok? Hogyan látja a helyzetüket?

Pedagógusként, trénerként és kulturális menedzserként sok emberrel találkozom: gyerekkel és felnőttel egyaránt. Amikor külföldre költöztem, akkor is így volt ez. Régóta tudjuk és kutatások is bizonyítják, hogy különböző fázisokon megyünk keresztül, amikor elhagyjuk hazánkat. és életvitelszerűen egy idegen országban kezdünk új életet.

Akár saját döntésünk a költözés, akár valami nyomasztó és szorongató helyzet miatt hozzuk meg ezt a döntést, az első időszak szinte mindenkinél örömteli, már-már eufórikus is lehet. Az új helyszínek: városok és látnivalók lekötik minden szabadidőnket. Felfedezzük életünk új terét, tehát érthető is ez az emelkedett állapot. Ez egyben a beilleszkedés része is, tehát támogatjuk vele saját magunkat. Az első nagy kihívás: az integráció. Ez változó néhány hónaptól akár egy éven át is tarthat. Azoknak a családoknak van könnyebb helyzete, akinél legalább az egyik szülő beszéli a helyi nyelvet. Nekem kizárólag ilyen családokkal van tapasztalatom, de ez a pár hónap náluk is vegyes érzelmeket generál. Mert ugyan minden új és érdekes, mégis amikor már megvan a rutinunk - nevezzük ezt első verziónak - akkor jön a szintén sokszor hallott kultúrsokk.

Amikor már látjuk, hogy milyen, a magyartól eltérő szabályok és szokások vannak az országban, hogyan működik az adminisztráció, az iskola vagy a munkahely. Ilyenkor sokan – még a családfők közül is – elbizonytalanodnak. Jól tettem, hogy kijöttünk? Kellett ez nekem? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések járnak a fejükbe néhányuknak. A beilleszkedés során kiemelt feladat egy szülőnek a gyerekek iskolai, óvodai elhelyezése, a nyelvi akadályok leküzdése, konkrétan a helyi nyelv mihamarabbi elsajátítása. Belgiumban ez utóbbiban van lehetőség egy speciális rendszert igénybe venni, de ha ez számunkra elérhetetlen, akkor marad a magántanár. Bár a gyerekek könnyen tanulnak, és az iskolai játékidő nagyon hasznos tud lenni, tapasztalataim szerint, a beilleszkedés ezen szakasza inkább mélységekről szól, mint magasságokról.

A másik kihívás a magány és egyedüllét lehet. Hiába készülünk tudatosan a költözésre, a mindig támogató barátok most több ezer kilométerre kerülnek tőlünk, és a kezdeti időszakban még ismerőseink sincsenek, nemhogy barátaink.

Ekkor jöhet jól, ha felkeresünk egy magyar közösséget, ahol nemcsak mi, de gyermekeink is barátokra találhatnak. Nekünk ez igazán bevált, később ebben a társaságban már önkéntes munkát is vállaltunk. Én, személy szerint 10 évig. Bár már dolgoztam, megalapítottam az egyszemélyes vállalkozásomat, mégis ennek a magyar közösségnek szívesen segítettem programok szervezésben és egyéb feladatok lebonyolításában. És nem csak én voltam ezzel így, többen is élvezettel tettük ezt. A kulcs gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt a közösség és a hasonlóság. Itt megtaláltuk ezt a kettőt.

Miért tartja fontosnak azt, hogy ne szakadjanak el teljesen a magyar kultúrától (úgy, hogy Ön sem itthon él)?

A magyar kultúra alapját a nyelv adja. Az anyanyelv a legtöbb kiköltöző szülőnek a gyökereihez való kapcsolódást jelenti. Ez egyben az ok is, amiért fontos neki a magyar nyelv és a magyar kultúra megtartása. Nagyon sok anyával - de apával - is találkoztam, akiknek Magyarországon élő szülei és testvérei kizárólag magyarul beszélnek, ezért kiemelten fontos számukra, hogy gyermekük is tudjon kommunikálni ezen a nyelven. Számukra a kapcsolódást, a családi történetek továbbadását kizárólag ez a nyelv jelenti.

Ahhoz, hogy ezt a külföldön élő gyermekeik is megértsék, az első lépés, hogy értsék a magyar nyelvet. Ha beszélik ezt a nyelvet, akkor kirekesztettből befogadottá válnak, hisz olyan beszélgetésekbe be is tudnak kapcsolódni, amit a korcsoportjukhoz tartozó barátokkal, unokatestvérekkel folytathatnak. Ehhez már nem elég a beszédértés, ehhez szükség van arra is, hogy képesek legyenek mondatokat összerakni. A nagyszülők el fogják tudni mesélni nekik a családi történeteket. Ez ad esélyt arra, hogy megértsék, mit miért csinálnak másképp a magyarországi rokonok, melyik ünnepet miért tartják másképp, vagy épp ugyanúgy.

Mindezeket én is átéltem, ugyanebbe a fent említett csoportba tartoztam. Tehát amikor Belgiumba költöztünk ezeket én is a saját bőrömön tapasztaltam. A lányom 10 éves volt, sikeresen befejezte Magyarországon az általános iskola alsó tagozatát, a rokonaink csakis magyarul beszéltek. Mi a férjemmel együtt azt tűztük ki célul, hogy megtartjuk az anyanyelvünket. Ehhez otthon magyarul beszéltünk, hisz mindannyian magyarok voltunk.

Ön is külföldön él. Hogyan őrzi meg és adja tovább a magyar kultúrát saját életében, és milyen hatással van ez a tábor vezetésére?

Tanárként és kulturális menedzserként belevágtam egy olyan programba, amiben a családi célt vittem tovább misszióként másokat segítve.

Ehhez évről-évre több eszközt kezdtem használni, hiszen a gyerekeket, kamaszokat nem lehet egyetlen egy fajta programmal megnyerni. A Z és az alfa generációs gyerekek már csak azzal foglalkoznak, ami számukra megnyerő vagy hasznos. Ami unalmas, azt otthagyják, vagy nem mennek el rá második alkalommal.

Elkezdtem hát a hagyományos magyarórák mellett az író-olvasó találkozókat szervezni és lebonyolítani, még sok-sok évvel a Covid-járvány előtt. Ennek a sikere abban volt, hogy az egész család együtt tudott eljönni, magyar nyelven tudott közös programon részt venni, miközben fülem hallatára újságolták el a gyerekek a barátaiknak, hogy ők bizony már élőben láttak egy-egy kortárs magyar írót vagy költőt, sőt, személyesen tőle kapták könyveit. Büszkék voltak erre. Mivel nekem az irodalom az egyik szívügyem, ezért a következő programelem a versekre és a jeles napokra épült Kreatív Irodalmi Délután néven 2014-től.

A versek nálunk a családban mindennaposak voltak, én személy szerint is sok költő művét olvasgattam „csak úgy”, kikapcsolódásként. A férjem is és én is sokat olvastunk magyarul is, a lányunk pedig ezt egy az egyben lemásolta rólunk. Neki volt a legkönnyebb ajándékot venni: könyvet, magyar nyelvű könyvet.

Visszatérve a programokhoz. Ezekkel a rendezvényekkel nem csak a családok gazdagodtak, de egy új magyar közösséget is létrehoztunk, ahol a kapcsolódás volt a kapocs. Ez lett már a kezdetekről a Magyarra Hangolva, ami folyamatosan bővült.

Fontos kiemelnem, hogy a külföldön élő tanítványaim egyre többször be tudtak kapcsolódni a magyarországi unokatestvérekkel való kommunikációba, mert volt közös témájuk. Nem csak a hagyományos tankönyvi tanulnivalót ismerték meg ezek által a programok által, hanem a jeles napokat, a magyar hagyományokat és a kortárs verseket is. Aztán még ennél is többet szerettem volna adni. Ekkor, 2016-ban érkeztek meg a programba a mesék. Igaz, addig is ott voltak, mint szövegértési feladatok és az olvasástanítás alapja, de ebben az évben már, mint meseterapeuta kezdtem használni a meséket gyerekek, kamaszok és a felnőttek körében egyaránt. Azóta is fénylő csillagként mutatják az utat számtalan tanítványomnak és szüleiknek is. Sőt már hétszer rendeztük meg az ingyenes, online NAGY népmese kihívást.

Mindezek közben folyamatosan évente több alkalommal is szerveztem táborokat Brüsszelben, ahol az összes eddig felsorolt program része volt az egyhetes turnusoknak. Mindezt kiegészítettük alkotási folyamatokkal, amikor is a saját grafikás bábjainkon kívül számtalan anyagot felhasználtunk a költemények és történetek illusztrálásához.

Milyen módszereket és programokat alkalmaznak a táborban a magyar kultúra ápolására és továbbadására?

2018-ban egy kívülről jövő kezdeményezés hatására indítottam el a nemzetközi tábort Magyarországon. Többen is jelezték, hogy szívesen bekapcsolódnának a gyerekeikkel, ha nem csak Belgiumban lenn ilyen lehetőség. Egy évvel később már a Mátrában tartottuk meg az első nemzetközi táborunkat. Kifejezetten célom volt, hogy ne Budapesten vagy egy nagyobb városban legyünk, mert azokat meglátogatják a legtöbben a családi kirándulások alkalmával. Márpedig Magyarországnak gyönyörű vidéki tájai vannak. Ezt a kezdetek óta fontosnak tartom, és minden alkalommal új programokat és kirándulási helyszínekkel tarkítom a mátrai hatnapos tábort.

A programok a vers, a mese, a közösségépítő játékok, a kihívások, a sport, a túra, és tánc valamint az íjászat és az önismeret témaköreire épül. Mindeközben a magyar nyelvű szóbeli kommunikáció fejlesztése a célom.

Az élményalapú tanulás a fő módszer, amit én közel 20 éve alkalmazok. Kezdetben a felnőttek körében már Magyarországon is, mert andragógus és tréner is vagyok. Majd 13 éve már a külföldön élő gyerekek és felnőttek programjainál is.

Mit gondol, miért döntenek úgy néhányan, hogy elhagyják Magyarországot, és utána részt vesznek a táborokban? Vannak-e olyanok, akik szeretnének visszatérni, és ha igen, milyen feltételek mellett?

Azok a családok, akik már gyerekekkel hagyták és Magyarországot legtöbbször fontosnak tartják a magyar nyelv megőrzését, átadását. Persze vannak olyan ismerőseim is, akiknek ez nem fontos, nem is beszélnek igazán magyarul. Róluk most nem beszélnék, az egy másik cikk témája lehet.

Tehát, akiknek fontos a magyar, mint anyanyelv először maguk tesznek ennek fejlesztéséért a legtöbbet. Otthon magyarul beszélnek, akkor is, ha hétnyelvű a család, bekapcsolódnak helyi magyar közösségekbe, hétvégi magyar nyelvű programokba. És ma már a filmek, az online is elérhető magyar tévéműsorok is nagyon népszerűek, mint tanulási eszközök.

Mindenképpen meg kell említenem, hogy tapasztalataim szerint nagyon sokat és sokan költenek magyar nyelvű könyvek vásárlására is a szülők. Amikor pedig már „kinőtték” a könyveket, akkor csereberélnek.

Ezek azonban egyszer eljutnak olyan szintre, amikor kevésnek bizonyulnak a gyerekeknek vagy a kamaszoknak. Mert hiányzik nekik a közösség, a velük egykorúak társasága, akikkel akár online is lehet beszélgetni vagy időről-időre személyesen is lehet találkozni. Ez az, amit a nemzetközi Magyarra Hangolva tábor meg tud adni. Országokon és éveken át tartó kamaszbarátságok alakultak ki, amelyek egy része mai napi fennmaradt. Mert van közös élethelyzet, közös téma, egyformán vagyunk érdekesek: külföldön élünk, de értjük és beszéljük ezt a különlegesen csengő nyelvet.

Vannak olyan családok, akik az idős szülők miatt tervezik a visszatérést, de a legtöbben említenek egy feltételt: legyen meg legalább a külföldön kapott havi fizetés kétharmada, mert ebből tudják fedezni a magánegészségügyet és az iskolát. Olyat is tudok, aki ugyanannyit keres mióta hazaköltözött, mint amennyit külföldön kapott. Jó szakember, keresett szakmával.

Aztán vannak olyanok is – legtöbben ilyenek – akik, soha nem fognak hazaköltözni, de a nyelv, az fontos érték számunkra, és a gyerek is motivált a nyelvtanulásban, nem csak a szülők. Ez nagyon lényeges szempont.

Hogyan látja, mennyire felejtik el a külföldön született vagy nevelkedett magyar gyerekek a magyar gyökereiket? Mi a helyzet a szüleikkel?

Erre nem könnyű válaszolni, és nincs is egységesen igaz vagy helyes válasz. Minden családnál más és más lehet. Talán mintázatokat látok, ezekről tudok beszélni.

Vannak, akik ugyan külföldön nőnek fel, de teljesen természetes nekik, hogy kicsi kortól kezdve magyarul beszéljenek a gyerekekkel, ahol csak lehet. És erre évekig nagy erőfeszítéseket tesznek, mert a kulcs a szülői elköteleződés. Nagy munka és kitartást, türelmet kíván. Ők a nyelvvel, és a magyar nyelvű programokban való részvétellel megkapják a hagyományok megőrzésének fontosságát is. Bár időben és térben is nagyon távol áll ez már a mostani generációtól, még gyerekkorban fel lehet kelteni az érdeklődésüket és motiválni lehet őket arra, hogy megismerjék ezeket.

Hogy mi a helyzet a szülőkkel? Ők a kulcs mindennek. Mert hiába él sok magyar pedagógus külföldön, hiába a számtalan mennyiségű külföldön élő magyaroknak szóló online program, ha a felnőttek alapértékeiben nem szerepelnek ezek, akkor a gyermek sem fogja értékelni. Mert a család és az általuk elfogadott normák az alapjai ennek is.