Kifakadt a neves táncpedagógus: nemcsak a fiúk, de a lányok is gyakran céltáblává válnak

HelloVidék: Milyen programokat és képzéseket kínál a szövetség a táncpedagógusok számára?

Csáky Mária: A Táncpedagógusok Országos Szövetsége összefogja az ország táncpedagógusait, lehetőséget biztosítva számukra a csatlakozásra, amely szakmai szempontból számos előnyt kínál. Bár a tagság önkéntes, a szövetség szakmai fejlődési lehetőségeket nyújt továbbképzések és kurzusok formájában, melyeket leggyakrabban a Budapest Táncszínház helyszínén, a Depóban tartanak.

A szövetség által szervezett versenyek a hazai táncszakma legrangosabb eseményei közé tartoznak, mivel a zsűriben a magyar táncvilág kiemelkedő személyiségei kapnak helyet. Olyan elismert szakemberek, mint például Szakály György, a Magyar Táncművészeti Egyetem egykori rektora, gyakran vállalnak zsűritagságot. A zsűri összetétele folyamatosan frissül, új táncművészekkel, vezetőkkel és koreográfusokkal bővül, így a versenyek színvonala mindig magas marad. Ezért csak a legbátrabb versenyzők állnak ki a színpadra, hogy megmérettessék magukat.

A szövetség programkínálatában színházlátogatások is szerepelnek, amelyek segítenek felhívni a figyelmet a szakmailag kiemelkedő előadásokra. Emellett szoros együttműködést ápolunk a MÜPA-val, amely különböző programok keretében lehetőséget biztosít amatőr együttesek számára is, ezzel támogatva a hazai tánckultúra szélesebb körű megismertetését.

Szoros kapcsolatot ápolnak a vidéki táncpedagógusokkal. Milyen kihívásokkal néznek szembe? Milyen a tánc megítélése hazánkban?

A Covid óta lassan halad a folyamat, hogy a közönséget visszacsalogassuk az előadásokra. Bár a nézők többsége továbbra is a gyerekek családtagjaiból és rokonaiból kerül ki, akadnak külsős érdeklődők is. A járvány utáni időszakban különösen nehéz volt újraindítani a rendezvényeket, hiszen a nézőszám drasztikusan visszaesett. Korábban rendszeresen szerveztünk előadásokat iskolák és óvodák számára, de ez a gyakorlat azóta sem tért vissza. Számos gyerekeknek szóló műsort készítettünk, ám az iskolák és óvodák már nem mutatnak ugyanakkora nyitottságot, hogy a gyerekeket színházba hozzák. Nem tudjuk pontosan, mi változhatott meg, amiért elmaradt ez az együttműködés.

A fiúknak a tánc világába való bevonása régóta nehézséget jelent. Gyakran tapasztaljuk, hogy a fiú tanulók egyfajta zaklatás célpontjává válnak. Szinte minden kisfiú, aki nálunk kezdi a táncot, a harmadik-negyedik osztály környékén szembesül azzal, hogy osztálytársai – legyenek azok fiúk vagy lányok – verbális támadásokkal próbálják eltántorítani őket. Megkérdőjelezik, hogy mi keresnivalójuk van a táncban, és az egészet helytelenítik. Bár a lányok is ki vannak téve efféle támadásoknak, talán ők valamivel kevésbé sérülékenyek, vagy jobban megbirkóznak ezzel. Sok kislány számol be arról, hogy az iskolatársak vagy ismerősök megkérdőjelezik a táncolási szokásaikat, mondván, hogy ez felesleges, vagy hogy "ez csak tánc". Az emberek gyakran nem is értik, milyen kemény munkát és kitartást igényel a tánc, és hogy mekkora nevelő ereje van a közösségépítés és a csoportdinamika szempontjából.

Sokszor érkeznek hozzám gyerekek, akik korábban fociztak vagy kosaraztak, de az erőnlétük meglepően gyenge. A táncos lányok gyakran fizikailag is jobban teljesítenek. Ennek oka talán az, hogy a sportoktatás nem mindig következetes vagy jól felépített. Itt most nem az ügyességről vagy a tehetségről van szó, hanem a fizikai állóképességről. Azok, akik elítélik a táncot, gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi munka rejlik benne. Igaz, az előadások alkalmával néha elismerést kapunk, de sajnos ez a pozitív benyomás gyakran hamar feledésbe merül.

Hogyan látják az utánpótlás helyzetét? Milyen kihívásokkal szembesülnek a fiatal generációk kinevelése során?

Az utánpótlás biztosítása nálam már hosszú évek óta bevált módon történik, és ez a rendszer jól működik. Ezért is tartjuk fenn az óvodáskorúak számára elérhető programokat. Nem csupán reklámozásról van szó, hanem arról, hogy igyekszünk meggyőzni a szülőket a tánc előnyeiről. Az óvodai balett vagy tánc révén a gyerekek nagyon sokat tanulnak, és hasznos készségeket sajátítanak el. Azok a gyerekek, akik korán megismerik a tánciskolai légkört és a közösséget, sokkal könnyebben alkalmazkodnak, és hosszú távon is megmaradnak nálunk.

Különösen fontos az iskolába lépés időszakában a szülők meggyőzése, hogy a tánc egy folyamatos fejlődési folyamat, ami nem ér véget az óvodával. Ez az időszak nagy figyelmet igényel, hiszen célunk, hogy a gyerekek továbbra is rendszeresen járjanak táncra, ne szakítsák meg az addig kialakult rutint. Azok, akik ezen a kritikus ponton is kitartanak, jellemzően akár 10-15 éven át folytatják nálam a tanulást.

Milyen kihívásokkal néznek szembe a táncpedagógusok?

Úgy gondolom, hogy a táncpedagógusok közül sokan ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, legyenek akár Budapesten, akár vidéken. Két jelentős nehézséget látok, ami gyakran felmerül a beszélgetések során. Az egyik a teremhasználat kérdése. Mind városi, mind vidéki oktatóknak kihívást jelent a megfelelő helyszín biztosítása, főleg, ha azt bérelni kell, mivel a költségek szinte teljes mértékben a szülőkre hárulnak. Sajnos a rendelkezésre álló pályázatok és támogatási lehetőségek korlátozottak, így a helyzet nem sokkal jobb egyik oldalon sem.

A másik jelentős probléma a szakmaiság hiánya. Gyakran előfordul, hogy olyanok is megpróbálnak ezen a területen érvényesülni, akiknek kevés vagy egyáltalán nincs valódi tapasztalatuk a táncoktatásban. Ők könnyelmű ígéretekkel csábítják a gyerekeket, reményt keltve bennük és szüleikben a gyors sikerekre. Gyakran a szülők is befolyásolhatók ilyen ígéretekkel, például, hogy a gyerek hamar versenyeken vehet részt. Ez a jelenség vidéken is éppúgy jelen van, mint Budapesten. Az újonnan létrejött iskolák sokszor elszívják a tanítványokat a tapasztalt oktatóktól, ami nemcsak szakmai, de erkölcsi problémát is jelent. Azok a gyerekek, akik elcsábulnak ezekre a könnyű ígéretekre, gyakran csalódnak, mert a valóság nem felel meg az ígéreteknek. Ráadásul, ha a versenyek színvonalát is figyelembe vesszük, nem mindenhol áll a tudás a középpontban, így sokszor hamis elvárások és illúziók alakulnak ki a gyerekek és szüleik körében.

Milyen kihívásokkal és különbségekkel találkoznak a táncpedagógusok a senior korosztály táncoktatásában a fiatalok oktatásához képest, és milyen igények merültek fel ezen a területen?

Általában kétféle érdeklődővel találkozom: olyanokkal, akik korábban már táncoltak, és most hiányzik nekik ez a mozgásforma vagy el akarják kezdeni. Gyakran kapok visszajelzést arról, hogy sokan, akik 18-19 éves koruk körül kényszerültek abbahagyni a táncot más elfoglaltságok miatt, erősen vágynak a visszatérésre. Emellett vannak olyanok is, akik ugyan korábban nem táncoltak, de hallottak a tánc pozitív hatásairól, például annak szerepéről a demencia megelőzésében vagy más egészségügyi előnyeiről. Úgy gondolom, hogy az érdeklődés ebben a korosztályban egyre nő, és ezt nagyon jó iránynak tartom. Fontos, hogy az emberek találjanak maguknak egy hobbit, ami nemcsak élvezetes, de mozgással is jár, ami az egészségükre is pozitív hatással van. Bár személyes tapasztalatom nincs ezen a területen, hiszem, hogy egyre több ember számára válik fontossá a tánc, mivel ma már sokkal szélesebb körben elérhető, mint amikor én kezdtem.

Miként alakulhat a tánc iránti érdeklődés a jövőben, és milyen intézkedésekkel lehetne elősegíteni, hogy a tánc népszerűbbé váljon, mint közösségépítő és önfejlesztő tevékenység?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb lépés az lenne, ha a közoktatásban jobban elismernék a táncot, mint fejlesztő eszközt, amely pozitívan hat a tanulásra. Kulcskérdés lehetne, hogy a pedagógusok és a szülők ne úgy tekintsenek a táncra, mint ami elvonja a figyelmet a tanulmányi kötelezettségektől. Sajnos, gyakran halljuk, hogy a gyerekek minek is járnak táncolni, mert ez nem hagy elegendő időt a tanulásra, és sok szülő sajnos ennek a téves megközelítésnek bedől. Szükség lenne egy olyan kezdeményezésre, amely segít megértetni és bizonyítani, hogy a táncoló gyermekek általában sokkal eredményesebbek, legyen szó közösségi beilleszkedésükről vagy tanulmányi teljesítményükről. Ez lenne jelenleg a legfontosabb feladat.

Címlapkép: Getty Images