Ez lehet a Meki, Burger King veszte: új mozgalom hódít Magyarországon

Bár a Rendek család tanyája mindössze alig húsz kilométerre található a városiasodott Bács-Kiskun megyei megyeszékhelytől, olyan, mintha egy falatnyi múltat kapnának az oda látogatók. A valamikor még természetesnek számító növényvédelmi és földművelési technikák helyét átvette az öko és a bio jelző, noha száz év alatt a vegyszermentes gazdálkodás semmit sem változott.

Rendek Olga, a tanyagazdaság tulajdonosa elárulta, férjével harminc éve ebben nőttek fel, így számukra ez az életmód a természetes, kezdetben mégis sokan próbálták őket eltántorítani elhatározásuktól, hogy erre tegyék fel az életüket. A környezet szkepticizmusa ellenére a tanya ma virágzik, ahol az idős nagyszülőkön túl a leánygyermekek és férjeik is besegítenek a szülőknek a gazdaság teendőibe, így irigylésre méltóan négy generáció közt oszlanak fel az ott élők bokros teendőik.

„Kompletten családi szervezésben van a termesztés, a marketing munka, oktatás, azaz a kultúra, örökség, identitás és élelem fennmaradásáért folytatott munka” – sorolta Rendek Olga a mindennapos teendőket. Ha pedig porszem kerül a gépezetbe, és valaki kiesik a munkából, együttes erővel veszik át a pihenni kényszerülő helyét a barátok segítségével. Ezzel kapcsolatban a tanya tulajdonosa elmondta, manapság nem igen találni kívülálló jelentkezőt, aki hajlandó ilyesféle munkákban derekasan helytállni és bepiszkolni a kezét.

A Rendek Tanya egyik fő célkitűzése, hogy a paraszti kultúrát ápolja, illetve annak örökségét továbbadja a jövő generációinak. Egy 1800-as évek végén épült épületben, a tanyamúzeumban bárki megtekintheti a régi munkaeszközöket, megismerheti a hagyományos tartósítási eljárásokat és étkezési szokásokat, amit sokszor csak úgy emlegetünk „ahogy nagymamánk csinálta”.

Mindemellett a család rendkívül elhivatott az őshonos állat- és növényfajták tartásában, illetve termesztésében, a biodiverzitás megőrzésében, így más vidéki gazdaságoktól eltérően nem egy-egy zöldség- vagy gyümölcsfajtára rendezkedtek be, hanem a paprikán át a batátáig, sárgarépáig és a változatos gyógynövényekig mindent maguknak állítanak elő, ami a modernkor hozta problémákkal kiegészülve közel sem olyan egyszerű, mint régen volt.

Manapság ebben a száraz klímában már az éhes, szomjas madarak is nagy károkat okozhatnak, ha a termést nem védjük meg, ez egyre nehezebb. Az állatok ebben nem bűnösek, mert az emberiség szorítja ki őket az élőhelyeikről, rombolják a környezetet, tönkreteszik az ősgyepeket, vegyszereznek, építkeznek feleslegesen

– hívta fel a figyelmet a Rendek Tanya tulajdonosa a nehezítő körülményekre.

A húsz hektáros birtokon jól megférnek egymás mellett az őshonos növényfajok és szabad tartású állatok, mint a mangalica, a racka juh, a magyar tarka tehén, a szamár és a kecske is, így nemcsak az 1920-30-as évekbeli tanyasi közeg, de a finom szalonna, a kolbász és a hagyományos disznóvágás gondolata is sokakat vidékre csábít. A falusi és agroturizmus jegyében a városból kilátogatók az istálló feletti szénapadláson szállhatnak meg, ami valaha a jószágok védelme miatt vált fontos őrhellyé és alternatív alvóhellyé, de a nátha elkerülése és kúrálása miatt is kifejezetten javallott volt egykor a bálák közt elszenderedni. A jó vidéki levegő és a pihentető alvás mellett azonban, ha már tanyasi gazdaság, az érdeklődők tevőlegesen is kivehetik részüket az ökogazdaság nyújtotta feladatokban, kipróbálhatják magukat a hagyományos szerszám- és játékkészítésben, majd a tradicionális ételek megkomponálásával és fogyasztásával nyerhetik el végső a jutalmukat.

Ezekhez a munkákhoz szeretettel, odaadással kell hozzáállni, ez nekünk a természetes. Inkább az értelmiség gondolkodik el azon, hogy bizony, kell kézi munkát is végezni, megismerni a termesztést, a magok begyűjtését, a biológiai sokféleséget, és fontos a biológiai védekezés. Az oktatás, a vizuális tapasztalat a legjobb erre, amit nálunk megtapasztalhatnak. További célunk az, hogy országunk felemelkedését segítsük olyan tapasztalatokkal, amelyeket az érdeklődők használhatnak saját életminőségük megőrzése érdekében, ebben a termelés előkészítésétől a gasztronómiáig minden benne van

– hangsúlyozta Rendek Olga a tanyalátogatások jelentőségét, ami több mint szimpla élményszerzés. A tanya így mind a kíváncsiskodó városi felnőttek, mind az iskolai környezetismeret órán résztvevő diákok előtt nyitva áll, mert az ott élő Rendek család hisz abban, hogy a régmúlt tudása jellem- és szemléletformáló, valamint értékteremtő erővel bír.

Sokan úgy vélik, hogy a hagyományőrzés kéz a kézben jár a maradisággal, mintha a régmúlt gyakorlati tapasztalatainak aktív használatával a gondolkodásmód sem idomulna a változó világ diktálta trendekhez, de ezt a Rendek Tanya tulajdonosa cáfolja. Rendek Lászlóné a Slow Food Kiskunság vezetőjeként azt tűzte zászlajára, hogy egy hároméves projekt részeként minél több emberrel megismertessék a mozgalmat és az az által képviselt értékek fontosságát a kecskeméti slow food piacon.

Nem az a fontossági sorrend, hogy milyen termékkel megyünk a piacra, hanem az, hogy a biológiai sokféleség fennmaradjon, tehát a magvak újratermelése, szaporítása. Az emberek erre nem is gondolnak, pedig a változatos élelmezés az egészség alapja. Gondoljuk bele, ha a városi ember naponta csak a buktákat eszi, a menzáról ebédel, majd vacsorára a boltban vesz valamit. Érdemes megszámolni, hogy az csak kevés összetevőből van, amíg nálunk színes és sokféle

– összegezte a Rendek Tanya tulajdonosa a tanyagazdaság egyik legfontosabb célkitűzését.

Slow food, gyógyír a gyorséttermek korában

A nagy fokon pörgő gazdasági motorhoz és a száguldó technológiai fejlődéshez illően a mindennapok menete is rendkívüli mód felgyorsult, így az étkezési szokások is nagy mértékben átalakultak. A valamikor még meghitt családi együttlétek gyors, sebtében bekapott falatozásokká degradálódtak, amire válaszreakcióként 1986-ben megszületett a slow food mozgalom, ami a lassú, komótos evést igyekszik újra, ha úgy tetszik, divatba hozni.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy az irányzat jellege a lassított, elnyújtott étkezésben ki is merül, mert a gyorséttermek gombamód elszaporodásával az erre kínált megoldásnak is komplexnek kell lennie. A slow food így három alapelv mentén fogalmazható meg, mint jó, vagyis minőségi, ízletes és egészséges étel, tiszta, tehát a termeléssel nem károsítják a környezetet, így az élelmiszer is vegyszermentes marad, illetve fair, azaz a fogyasztók számára elérhető áron megvásárolhatóak a termékek azáltal, hogy a kereskedők kimaradnak az értékesítési láncból, így a haszon a termelőnél marad.

Ily módon a kecskeméti slow food piac is igyekszik felhívni a figyelmet a helyi termelőkre multik fullasztó sokaságában, amivel a vásárlók nemcsak a biodiverzitás megőrzését támogatják, de saját egészségükkel és ízlelőbimbóikkal is jót tehetnek. De mit értünk utóbbi alatt? A rohanó világ diktálta tempónak sokszor az étkezések is áldozatául esnek, elég csak az út közben bekapott pékárura vagy a vacsorára tíz perc alatt összedobott mirelit húsra és porból varázsolt krumplipürére gondolni.

Amellett, hogy ezekben nagyítóval se igen találni a természethez szorosan köthető összetevőt, az azokban található ízfokozók és adalékanyagok (éppen azok, amiktől olyan finomnak érezzük őket), tompítják az ízérzéket, így a masszív „műevést” követően a természethez, a valódi élelmiszerekhez való visszatérés igazi kaland- és élménytúra lesz. Mindez pedig nemcsak valami úri, a kulináris élvezeteket hajszoló huncut elit ügye, a világon mára 160 országban foglalkoznak az elhivatottak azzal, hogy a minőségi étkezést újra mindennapos szokássá emeljék, mert a slow foodot hosszú távon nemcsak a test és a lélek egészsége, de a pénztárcánk is meghálálja.