Tényleg ez az egyik legjobb étterem a Balatonnál? Teszten az ikonikus Hableány

A Hableányt szinte mindenki ismeri, aki Badacsonyba látogat, hiszen az szorosan összeforrt a település történelmével. Az 1883-ban nyílt – akkor még – szálló a város egyik központi helyén található, mely 1963-ban nyerte el a maihoz hasonló alakját. Az ikonikus épület számtalan esküvőnek, születésnapnak adott már otthont az elmúlt években. Emellett a hatalmas terasza és központi elhelyezkedése is igazi közösségi térré tette. A Hableányhoz mindezek mellett egy kedves legenda is fűződik:

A legenda szerint, amikor Badacsony még tűzhányó volt, a hegy ura beleszeretett egy sellőbe. Ahogy meglátta a lányt a bérc oldaláról, gondolkodás nélkül a tóba vetette magát, és a csobbanás kioltotta a vulkánt. A szerelmesek azóta is a tóból figyelik a Badacsony-hegyet, melynek lábánál a Hableány épülete őrzi történetüket.

Talán a legenda és az 1800-as évek végéig visszanyúló történet is elegendő lehet, hogy a Hableány felkeltse a Badacsonyba érkezők érdeklődést. Az étterem azonban nem csak múltjával, hanem jelenével is dicsekedhet, ugyanis 2019-ben felújításon esett át. Az egykori szállóból – ahol még Jókai Mór is megszállt –, először postát, majd szatócs-, később csemegeboltot alakítottak ki. 2015-ben pedig KisHableány Bisztró nyílt a Hableány teraszán.

Az átalakítást követően 2019-ben kelt új életre az épület, ahol bisztró, borbár, borbolt és a környék legmodernebb borászata is helyet kapott. Emellett egy a hely- és a Laposa család történetét bemutató kiállítás is megtekinthető a belsőtérben. Természetesen ezek után nem csoda, hogy kíváncsiak voltunk, arra, hogy mit is nyúlt pontosan a „legendás” Hableány.

Ne mondj le az álmaidról! Gyors segítség pénzügyi problémáidra ITT!

Az éttermet egy hétköznap látogattam meg, egyedül. Az utam épp Badacsonyon keresztül vezetett, mivel pont vacsoraidőben érkeztem a városba, úgy gondoltam próbára teszem a híres vendéglőt. Természetesen mielőtt a Hableány mellett döntöttem gondolatban sorra vettem a lehetőségeket. Amiben biztos voltam, hogy a hegyre nem akarok felmenni és a „büfésoron” sem szeretnék enni. Aztán eszembe jutott, hogy érdemes lenne kipróbálni egy másik Laposa helyet is, a Borbirtok után.

A parkolás elég összetett a városban, ritkán lehet olyan parkolót találni, ahonnét nem kell sokat sétálni, nekem szerencsém volt és a Hableány mellett közvetlenül meg tudtam állni. Mivel nem tervezetten készültem a Hableányba, nem foglaltam asztalt, így csak bízni tudtam abban, hogy lesz helyem.

A pincér már a terasz elején kedvesen fogadott, majd egy gyors kézfertőtlenítést követően az asztalomhoz kísért, majd hozta is az étlapot. Bisztró lévén a választék nem volt túl nagy, viszont az ételek nagyon izgalmasak voltak. Ahogy egy átlagos étterem étlapján is megszokhattuk itt is kategóriák szerint osztották fel az ennivalókat. Előételekből, levesekből négy, főételekből hét, desszertekből egy, snackekkből három tételt kínálnak. Emellett a gyerekekre is gondoltak három fogással. A napi süti ajánlatokat pedig az asztalokra kihelyezett infotáblákon olvashatjuk.

Kis dilemmázást követően végül egy tanyasi csirkemell mellett döntöttem. A választás azért okozott nehézséget mert minden étel tartalmazott olyan összetevőt, amit nem fogyaszthatok, majdnem mindegyik fogásban volt valamilyen – számomra – allergén alapanyag. A csirkét is csak „némi” változtatást követően mertem megrendelni.

Mikor elmondtam a pincéremnek, hogy milyen összetevőket szeretném, ha kihagynának, a legnagyobb meglepetésemre teljesen készséges volt és mindent feljegyzett. Közben elmondta, hogy az alapanyagokat szinte csak és kizárólag helyi termelőktől szerzik be, ezekre a termékekre építették fel kínálatukat. A felszolgált étel látványa is ínycsiklandozó volt. A csirkét paradicsomszószra fektették, ami ’majdhogy vaj puhaságú volt. Azonban a hús nem sült át mindenhol teljesen, így nem is tudtam megenni az egészet.

A vacsorámhoz kísérőnek bodzaszörpöt választottam, ami nagyon finom volt. Ahogy az étkezés végéhez értem egyre többen érkeztek az étterembe, így már nem csak a terasz, hanem a belsőtér is kezdett feltelni. Ezért lassan indultam. De előbb körbenéztem az étterem belsejében is. Szépen kialakított tér fogadott, mikor beléptem. Érdekes volt belesni a borászatba, a hatalmas tartályok igen különös hangulatot kölcsönöztek az étteremnek. Kicsit nézelődtem még bent, lekötöttek a plakátok, amiken Badacsony, a hely és a Laposa család történetét olvashattam. A mosdóba vezető út a borok között vezetett, így ott is elidőztem egy kicsit. A mosdó egyébként nagyon tiszta volt annak ellenére, hogy – túlzás nélkül – rengeteg ember megfordult abban az egy órában, amit én is eltöltöttem ott.

Fizetés előtt kértem a felszolgálót, hogy ajánljon nekem valamilyen finom bort. Miután elmondtam az alapelvárásaimat két palack olaszrizling mellett döntöttünk, egy fahordóban érleltre és egy tartályosra esett a választás, amit be is csomagoltattam. Az egyiket csak önmagában a másikat két pohárral kértem. A pultos, aki összekészítette a borokat először is elnézést kért, hogy csak a kisebb dobozt tudja papírzacskóba tenni, majd felajánlotta, hogy segít kivinni az autómhoz az italokat.

Összeségében véve nagyon jó hangulatban tudtam eltölteni a vacsorát, attól eltekintve, hogy az étel nem volt tökéletes mégis nagyon finom volt.

Címlapkép: Gáspár Adrienn