Csak a forgó panoráma lenyűgöző, vagy a kávé is csodás? Teszten a siófoki Víztorony

A nyár vége felé közeledve hiába bíztam abban, hogy talán most kevesen lesznek a víztoronynál. A szeptember végéig tartó kánikula úgy tűnik, szinte minden második magyar családot magával ragadta: abszolút kitehettük a „megtelt” táblát a Balatonra. Nem volt ez másként Siófokon sem, ahol a parti nyüzsgés mellett a Főtér varázsa is könnyen magával ragadta az embereket az elmúlt hétvégéken.

Gyerekek a szökőkútban, a padokon fagyit nyalogató turisták, zsúfolt tömeg a pláza előtt, selfiző pár a víztorony árnyékában. Mi is ide igyekeztünk, konkrétan fel a város legemblematikusabb épületének számító torony tetejére, hogy közvetlen közelről tapasztalhassuk meg az első hallásra bizarrnak tetsző forgó épületet, gyönyörködjünk a panorámában, illetve hogy szemrevételezzük és megkóstoljuk közben a kávéház kínálatát.

Bizony, mert a kávézóba nem lehet csak úgy felmenni inni egy jó tejes feketét. A balatonföldvári kilátóhoz hasonlóan itt is ki kell fizetni egyrészt a belépő árát, csak aztán mehetünk fel a frissítőnket elfogyasztani. Ez pedig nem kevés; felnőtteknek a belépés fejenként 850 forint. Ráadásul

odafent telt ház van, szinte egész biztos, hogy nem fognak tudni leülni

– figyelmeztetett minket már a belépőt árusító hölgy, ami talán még kevésbé tette szimpatikussá a dolgot.

Az első emeletet üveglifttel tettük meg: a felfelé vezető utunk során meg is jegyeztem, hogy bizony itt elég relatívan kezelik az egy emelet fogalmát, mert legalább másfél-két percig utaztunk, mire megállt a felvonó. Az elrendezés első ránézésre kissé káoszba fullad: a lift megállószintjén ott a kávézó egyik része, onnan lehet felmenni a „forgószínpadra”, illetve lemenni a 360 fokos panoráma kilátóhoz. Elsőként az élményközpont felé vettük az irányt.

Uhh, ez nagyon trendi. A város felett forog, ahol kényelmes székben helyet foglalva élvezheted majd a 360 fokos, lélegzetelállító balatoni körpanorámát. Ráadásul 45 méterrel a város felett

– írta pont ebben a pillanatban az egyik kedves ismerősöm, amikor meglátta a néhány perce kiposztolt sztorimat az Instagramon.

A forgást laikusként nehezen tudtuk elképzelni, aztán hamarosan szembesültünk vele. A legfelső szinten a székek és asztalok szépen lassan fordulnak körbe, az asztalok ráadásul érintőképernyősek, körben pedig üveg a kilátás végett. A falon különböző városok és helyek neveit láthattuk, alatta kiírva a víztoronytól való távolságukat: Pretoria, Genf, Prága, Párizs, London – csak, hogy néhányat említsek.

A jegykezelő hölgynek igaza volt és itt tényleg nem találtunk helyet, ahonnan ülve csodáltuk volna a panorámát, ezért visszaballagtunk az alsóbb szintre. Őszintén szólva én ezzel jobban is szimpatizáltam a kevesebb ember, a nyugodtabb légkör, a víztoronyt formázó bárszékek, a magyaros motívumok és az üvegablakok mögött jól kivehető balatoni látvány miatt. A felszolgáló gyorsan érkezett és rendkívül kedvesen elbeszélgetett velünk, mikor a forgalomról és magáról a víztoronyról kérdeztem.

Gondoltátok volna, hogy a víztornyot a századforduló környékén, 1912-ben adták át? Sokáig az eredeti funkciójának megfelelően működött, aztán valamikor a '80-as években lett turistalátványosság, mert Balatonkilitiben elkészült a víztározó. A Főtér átépítése 2010-ben kezdődött és akkor újult meg a torony is. De láttátok, hogy ez egy oxigénbár is? Szó szerint bele lehet kóstolni a 95 százalékosan tiszta oxigénbe

– magyarázta.

Azonnal fel is csillant a szemünk a különlegesség hallatán, ezért tovább faggattuk. Kiderült, hogy a hely hazai szinten egyedülálló módon lehetőséget ad arra is, hogy az egészségre jótékonyan ható oxigént szippantsunk be. Hogy hogyan? Egy percenként 5 literes teljesítményű „oxigén-koncentrátor” berendezés segítségével, amely a levegőből 90-95 százalékos oxigént állít elő.

De nézzük a kínálatot! Kávéból igazán nem lehet panaszunk: összesen 25 -féle tétel látható az itallapon a klasszikusoktól kezdve az olyan, igazi különlegességekig, mint a narancsos jegeskávé, a Bailey's cappuccino és latte, vagy épp a Torony kávéja szerecsendióval és Kahlua kávélikőrrel. Az árak 490-1490 forintig terjednek.

A reggeli, valamint a szénsavas- és szénsavmentes italok hozták a a nem túlárazott balatoni árakat. A limonádék választéka abszolút kielégítő, tízféle íz a bodzástól a sárgadinnyésen át a kiwis-zöldalmásig, öt deciliter 1200 forintért. A víztoronyban emellett kérhetünk még négyféle ízben shaket 990 forintért, alkoholmentes koktélt 1100 forintért vagy épp elképesztő, 22 féle alkoholos koktélt 1100-1850 forintért.

Én persze a megszokottak szerint egy latte macchiato-t rendeltem, a barátnőm pedig egy narancsos-maracujás limonádét. Balról nem túl hívogatóan szemetek velünk a sütemények is nem túl bőséges választékban: néhány békaforma desszert pislogott alul, mellette valamilyen málnás szelet, fent pedig egy erősen jobbra dőlő krémes. Szóval a süteményeket nagyon gyorsan kilőttük. A rendelésünk gyorsan megérkezett, kinézetre és ízre is abszolút hozta az elvártakat.

Ezután mentünk az alsóbb szintre az üveges kilátó részhez, ahol kissé összetorlódtak az emberek, de abszolút teljes, 360 fokban körbejárható akadálymentes kilátást kaptunk a Balatonra és Somogy megyére.

A lejutás sem volt egyszerű: a két panorámalift elég lassan közlekedik és ekkora tömeg esetén bizony várakozni kellett. Az egyik velünk együtt várakozó fiatalember rá is kérdezett, hogy vajon miért nem biztosítják az utat a liftek mellett lépcsővel is A felvetést jogosnak éreztük. Mert bár igen finom volt a kávé és a limonádé és nagyon szerettük a balatoni látképet is a magasból, a korábbiakban vázoltak miatt nem biztos, hogy még egyszer visszajövünk. Talán csak akkor, ha a belépő árának egy részét lefogyaszthatóvá teszik.

Fotók: Jeki Gabriella