Szinte hihetetlen: ennyire kevés csokoládét eszik évente az átlag magyar

A karácsony és az év végi ünnepek elválaszthatatlanok a szaloncukortól és a klasszikus értelemben vett csokoládétól. Mi is tehetné még boldogabbá a jól megérdemelt pihenést, mint egy kis édesség a családunk körében, a meleg otthonunkban a karácsonyfa köré gyűlve? A magyar csokoládéfogyasztás az európai átlagnál alacsonyabb, de ezt valamilyen mértékben ellensúlyozzák az ünnepek. Hogy mire is gondolunk? Míg egy német vagy egy svájci lakos évente elfogyaszt mintegy 10-11 kilogramm csokoládét, addig mi, magyarok mindössze 2-3 kilogrammra tartunk igényt. Ebből azonban családonként egy-egy kilogrammot úgymond elvisz a karácsony és az év végi ünnepek.

Nagyon sokat változtak a csokoládék az elmúlt évtizedek során. Míg a szaloncukor korábban egyértelműen fondant volt, később bevonták csokoládéval, majd csak erre került rá a selyempapíros borító. Ma leginkább a bonbonok kínálatának ízvilága és a csokoládék mindenféle ízesítése került a belsejébe: a klasszikus zselés mellett marcipán, alkohol, kókusz és sokáig sorolhatnánk. Ma már a határ csillagos ég. Ilyenkor láthatóan az igazán látványos, ajándékba adható csokoládé kerülnek előtérbe: díszdobozos bonbonok vagy a nagyon különleges táblacsokoládék. Úgy látom, hogy a magyar csokoládéfogyasztás elindult egy jó irányba, mert egyre inkább ragaszkodunk a minőséghez

– mondta el a HelloVidék kérdésére Mosonyi Éva, a pécsi Csoko-Láda Csokibolt tulajdonosa, ahol a saját készítésű kézműves csokoládék mellett hazánk és a nagyvilág édességeiből is válogathat a vásárló.

De mitől is lesz igazán különleges és minőségi egy csokoládé? Természetesen egyrészt a legfontosabb alapanyagától, a kakaóbabtól, ami egy állandó minőséget jelezhet mind a tej-, mind az étcsokoládé tekintetében. Meghatározó ennek a fajtája és termőhelye, az utóbbi szerinti szelektálása. Másrészt fontos szempont a technológia: mert bár a klasszikus eljárás szerint a termőhelyen készül a végtermék és kerül innen a gyárakba, ám egy vérbeli csokoládékészítő mester saját maga választja ki a termelőt, akitől felvásárolja a nyers kakaóbabot, majd felügyeli a teljes folyamatot. Ahogy arra a szakember rámutatott, érdemes keresni a csokoládékon a „Bean to bar” megjelölést, ami a minőség garanciája, tehát egyfajta termékvédjegyként működik. Emellett több magyarországi termelő már sorszámmal is ellátja a kézműves termékét, ami szintén a minőséget jelzi.

Az ünnepek alatt megkülönböztetett figyelem irányul a csokoládéfogyasztásra. Ilyenkor szeretjük elkülöníteni ezt is a hétköznapok fogyasztásától: más kategóriát választunk vagy hajlandóak vagyunk magasabb árat fizetni érte. Egy hagyományos táblacsokoládé ára elérheti a háromszáz, míg egy kézműves táblacsokoládé ára elérheti a háromezer forintot is, ám a tízszeres ár tükrözi a minőséget. Összehasonlítva ez egy kicsit talán úgy működik, mint a boroknál

– mutatott rá Mosonyi Éva.

Ettől függetlenül még mindig van reneszánsza a hagyományosabb termékeknek: ahogy a korábbi években, úgy idén is a zselés szaloncukorból adnak el a legtöbbet a kereskedők, majd ezt követi a marcipános és jöhetnek a többiek. Minden évben megjelennek a szokatlan ízvilággal kecsegtető ajánlatok is a piacon, idén például bizonyára mindenki felkapta a fejét az „Erős Pista” ízesítésű szaloncukorra még akkor is, ha egyrészt szeretne megmaradni a hagyományos ünnepi ízeknél, másrészt kevesen merik megkóstolni ezt a szokatlan ízkombinációt.

Nagy slágert jelentenek a gyönyörű, díszdobozos bonbonválogatások, amiket a csokoládé szakboltok kínálnak. Ezek azért népszerűek minden ünnepi alkalmakon, mert a vásárlók úgy tudják összeválogatni ezeket a csokoládékat, ahogy az az ajándékozott szíve-vágyának megfelel. Ilyenkor a dobozok csillag, harang és bármilyen más formájúak is lehetnek, de nálunk például nagy népszerűségnek örvend az a típusú táblacsokoládé, aminek a felülete a betlehemet idézi és ezt csak és kizárólag ilyenkor, karácsony idején gyártjuk

– sorolta azokat a termékeket a csokibolt tulajdonosa, amelyekre a legnagyobb kereslet kínálkozik.

A megrendelések aránya azonban az új koronavírus-járvány miatt megváltozott a korábbi évekhez képest. A fogyasztás emiatt egész évben visszafogottabb volt, amire a tavaszi három és fél hónapig kényszerpihenő is hatással volt. Elmaradt a helyben fogyasztás is, hiszen a vírushelyzetre való tekintettel nem tartották meg a programokat és rendezvényeket a pécsi üzletnek helyet adó Zsolnay Kulturális Negyedben sem, pedig az ide látogató turista két kiállítás között megpihenve gyakran döntött úgy, hogy meglepi magát egy kis édességgel.

Mosonyi Éva szerint azonban egy különösen pozitív visszajelzéssel mégis szolgált ez az esztendő: a régi vásárlók és a törzsvendégek ugyanis idén, egy ilyen kiélezett helyzetben sem voltak hajlandóak lemondani a kézműves csokoládéról.

Címlapkép: Getty Images