Tömött parkoló jelzi, ide jár a balatoni nyaralók krémje: teszten a csopaki Víg Molnár

A Víg Molnár Csárda elhelyezkedése két okból is rendben van: egyrészt Csopak gyönyörű üdülőövezetében található, másrészt pontosan a 71-es főút mellett helyezkedik el, így eltéveszteni sem lehet. A Balaton parton a saját parkoló külön plusz pont, őszintén szólva nyaralás alatt az ember egy másodpercig sem vágyik arra, hogy az autóját kelljen valahová bematekoznia, amikor megéhezett.

A parkolóhoz könnyen be is tudunk fordulni, ami tágas és könnyen találunk helyet. Innen máris meg tudjuk csodálni a csodálatos vízimalmot, aminek a kereke még most is forog, a környezet virágokkal és növényekkel borított. Egyszóval öröm a szemnek és a léleknek. A kerthelyiség fedett, jól kiépített, autentikus és mégis a mai kor elvárásainak megfelelő. A pincér mindjárt elénk siet: bár nem foglaltunk asztalt, mégis kerít nekünk kettőt is, amiből választhatunk. Kísérőmmel a sarkot választjuk, innen amúgy is jól szemmel tudom tartani a helyet. Miközben már előttünk is van az étlap, ami egyben az itallap, a pincért faggatom a helyről, ami igencsak megragadta a képzeletem.

Az étterem épülete az 1950-60-as években a vízimalomhoz tartozott, de mint egy lakás. Aztán a hetvenes években bezárták a térségben a malmokat és a tulajdonosai úgy döntöttek, hogy elkezdenek benne vendéglátással foglalkozni. A Víg Molnárt 1971-től kezdve, hosszú-hosszú éveken át jól működő, híres vendéglőjeként ismerték meg a gyorsan fejlődő faluban. Mindez persze az akkoriban növekvő turizmusnak is köszönhettük

- magyarázza a pincér kedvesen, de fél szemmel már az újonnan érkezőket figyeli, így gyorsan el is köszön, ám előtte még elárulja, hogy az étterem ma is egy kis családi vállalkozásként működik.

Az étlapról azonnal világossá válik, hogy a hely abszolút vendégtisztelő és a magyar konyha alapjaira épül, megtalálhatjuk rajta a régió ízeit (ezeket különösen kedvelem), de némiféle innovációt és újításokat is. Úgy tűnik, talán a régi klasszikusokat igyekeztek újrahangolni. Ezzel azért akad némi fenntartásom, mert a kevesebb néha tényleg több és ez a gasztronómiába fokozottan igaz: amikor a kovászos uborkát rántva kínálják (megesett ez is egy másik Balaton-felvidéki helyen), akkor attól inkább a hideg ráz ki, minthogy a nyál folyjon össze a számban. Szóval, nézzük az étlapot!

Ételeinken keresztül szeretnénk bemutatni azt, amit mi a mai modern magyar konyháról tudunk és gondolunk. Kínálatunkat tradicionális és letisztult fogások alkotják amiket a mai gasztronómiai elvárásokhoz igazítottunk. Szeretnénk maradandó élményt nyújtani a hozzánk betérő vendégeknek egy kedves szóval, finom ételekkel, kiemelten kezelve a helyi termelőket... Ízeket... Borokat... Balatont

- fogad minket az étlap első oldalán ez a kis „eligazítás”, és ezek után még nagyobb várakozással forgatom a lapokat.

A napi ajánlatban levendulás gintonic 2200 forintért, valamint csopaki borok 990 és 1200 forintos deciliteres áron. Emellett hideg gazpacho krémleves 1590 forintért paradicsommal, paprikával, hagymával, fokhagymával, zöld uborkával és kenyér morzsával. Kettő hideg előétel 3200 és 2800 forintért, az én ízlésemnek kicsit túlzó libamáj brulée körte chutney és sós mákoskalács, vagy sóban érlelt marhaszegy sült padlizsán- és fokhagymás mandulakrémmel.

Örömmel látom, hogy gondoltak a vegán, illetve vegetárianus étrend követőire is, mert a következő négy ételsort a húsmentes fogások jelentik. Az áruk 2200 és 2800 forint között mozog. Nem ragadja meg a képzeletünk sem az etyeki kecskesajtos árpagyöngy rizottó grillezett újhagymával, sem a tölgysaláta aszatalt színes paprikával és eper vinaigrette-vel, ellenben a kézműves sajtválogatás és a házi gyúrt tészta cukkinis parajmártással és sajtropogóssal remekül hangzik.

Jöjjenek a levesek! Az árul 1590 forintnál kezdődik és 2790 forintig terjed, de itt tényleg megjelennek a hagyományos ízek: kakasleves zöldfűszeres húsgombóccal, tésztával és színes répával, szarvasgulyás leves, vagy halászlé irdalt akasztói ponty szeletekkel, esetleg szürke harcsafilével? És persze ez közkedvelt napi krémleves.

A főételsor tizenhárom tételt számlál; ez az egyetlen, amely kitesz egy egész oldalt. A legolcsóbb étel 3100 forint, ez a rakott túrós csusza, szalonnapörccel és tejföllel. A legdrágább fogás pedig a borjú hátszín paprikás-tejfölös mártással, juhtúrós sztrapacskával 4600 forintért. Persze a klasszikusok is felsorakoznak: A pacalpörkölt, csülök, füstölt marhanyelv, faszénolajon pirított parázskrumpli 3590 forintért, a bőrös malacsült, hagymás burgonya, édes fehér káposzta, szalonnás barnamártás 4450 forintért, a rántott sertéskaraj vajas burgonyapürével, savanyított karfiol 3390 forintért. Aztán mindezek újragondolva: a kapros tökfőzelék lassan sült oldalassal, citrom fagylalt 3590 forintért, a rántott fogas, burgonyapüré, édekömény, remuládmártás 4590 forintért, vagy a kacsacomb, kecskesajtos gersli ragu, almaragu, meggymártás kombó 3990 forintért (ezt kérhetjük roston libamájjal is 5190 forintért, ami máris a legdrágább tétellé válik).

A desszertek három finomságot ígérnek: lúdlábtorta, karamellizált narancsszósz, meggyvelő 1590 forintért, laktóz és gluténmentes répás-mandulás piskóta, vaníliás sajtkrémmel, szőlő 1590 forintért, illetve házi máglyarakás baracklekvárral 1690 forintért.

Végül rendelünk: én sült csirkecombokat, mandulás hercegnő édesburgonyával, borsos pirított hagymával és vörösbor redukcióval (bármit is jelentsen). A kísérőm bőrös malacsültet hagymás burgonyával, édes fehér káposztával és szalonnás barnamártással. A végén nem bírunk ellenállni a házi máglyarakásnak, ami nagymamám egykori süteményét idézi fel a fejemben.

A rendelés a megfelelő várakozási idő után kiért, a tálalása tényleg ízlésesnek bizonyult. A sült csirkecombokról én levarázsoltam a bőrt, így remek, hagyományos ízt kaptam. A pirított hagyma nekem kicsit tényleg erős volt a bors miatt, a vörösboros ízvilág viszont abszolút harmóniába hozta az ételt. Kísérőm igen gyorsan eltüntette a malacssültet, aminek az ízét csak dicsérte, a mennyisége azonban neki lehetett volna kicsit tetemesebb. Így persze maradt hely a máglyarakásnak, ami túlzás nélkül életem ilyen típusú süteménye volt (bocs, mama).

Végül közel 13 ezer forintot fizettünk, ami mondhatni (sajnos) egy átlagár manapság a balatoni éttermekben. De ezúttal megérte, és bármikor újra szívesen tesztelnék valamit az étlapról: vajon milyen lehet a tökfőzelék citrom fagylalttal?

Értékelésünk (a fentiek alapján adott pontokat, szubjektív szempontokat tartalmaz):

• Minőség: 9/10
• Ár/érték arány: 8/10
• Kiszolgálás, személyzet: 9/10
• Megközelíthetőség: 10/10
• A hely hangulata, kialakítása: 10/10

(Kiemelt kép: Jeki Gabriella)