Ingyen terem a boszorkányok mágikus bogyója: mennyei lekvár készíthető belőle

A bodza, tisztázzuk a legelején, bár jobbára gyomként nő a parlagon hagyott területeken és erdőszéli bozótosokban, egy szuperegészséges és roppant hasznos növény. Nem csak illatos virágát, bogyóját, de még különleges fáját is hasznosítjuk. A sötétlila, majdnem fekete bodzabogyókból a Dunántúlon többnyire bodzalekvárt főznek, amit csetének hívnak. Puha fájából bodzasípot, furulyát, vagy épp grillezéshez nyársakat is készíthetünk. Magát a fekete bodzát nem véletlenül hívják festőbodzának (Sambucus nigra) is, ugyanis a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.

Leginkább a bodza-téma tavasszal jön elő, amikor sárgásfehér virágaiból teát, bodzapezsgőt, frissítő szörpöket készíthetünk, de akár még palacsintába, fánkba is belesüthetjük. Ilyenkor augusztus közepén már leginkább a bodzalekvárnak van itt a szezonja, amit szilvával vagy fekete szederrel együtt is el lehet rakni. De ha unjuk a lekvárfőzést, remek vadhúsokhoz való chutny is főzhetünk belőle. A bogyókból készített bodzabor (gyümölcsborféleség) egyes vidékeken hagyományos szíverősítő. Helyenként pálinkát is főznek belőle – mivel ez a művelet igen munkaigényes, a bodzapálinka ritka és nagyon drága.

Mikor és honnan szedjük bodzabogyót?

Az alapanyagát, mármint a bodzabogyókat gyakorlatilag bárhol megtaláljuk: a növény szereti a törmelékes területeket, réteket, erdőszéleket, bozótosokban és utak mentén is ismert jelenség. Lehetőleg azonban olyan bodzabokrot válasszunk, ami nem forgalmas autóutak közvetlen közelében van, mert azokon a virágokon több a por és a károsanyag-lerakódás.

Fontos tudni a gyűjtés során, hogy közeli mérgező rokona a gyalogbodza (S. ebulus), amely lágyszárú évelő, más habitusú, és virágai nem sárgásfehérek, hanem hófehérek, portokjuk pedig lila. Másik rokon faj a fürtös bodza (S. racemosa), amely kevéssé alkalmazkodóképes, virágzata sárgászöld, nem tányérszerű, bogyói korallpirosak, az ágak bélszövete nem fehér, hanem sárgásbarna. Enyhén mérgező.

A fekete bodza bogyója is enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító és immunerősítő hatású.

Nyersen ne fogyasszuk, és kizárólag a sötét, érett és fekete bogyókat gyűjtsük be, az éretlen részeket ne!

Bodza a népi gyógyászatban

A bodza hatóanyagai a virágokban (flavonoidok, szaponinok, ciánglikozid, klorogénsav), a bodzabogyókban (antocianinok, szerves savak, cukrok és vitaminok) és a levelekben (cseranyag, szambunigrin glikozid) találhatók, ezeket a részeket hasznosíthatjuk gyógyászati és gasztronómiai célokra. Fontos tudni, ahogy korábban írtuk is, hogy a virágok, bogyók kocsányai mérgezőek, így azokat a részeket nem szabad megennünk! A termések A-, B-, C-, D- és E-vitamintartalma rendkívül magas, emellett olyan ásványi anyagokat tartalmaznak, mint a vas, a foszfor, a magnézium, a kálium és a kalcium.

Gyakran emlegették a bodzát úgy, mint a „szegény ember patikáját”, hiszen egyszerű és ingyenes gyógyszerként alkalmazhatták minden tavasszal. A népi gyógyászatban vizelethajtásra, vértisztításra, gyulladáscsökkentésre használták, ám főzete megoldást jelentett a székrekedésre, a sérülések hámosítására és csillapították vele a szemgyulladásos panaszokat is. Kedvelt gyógyszer volt a bodzafőzet megfázás, torokfájás ellen, illetve a TBC-t is próbálták gyógyítani vele. Nem csak a virágokat, bogyókat hasznosították, hanem a bodza gyökereit is. Bodzatinktúrás fürdővízzel kezelték az epilepsziásokat, a gallyak levével szemölcsöket kentek be, sőt – habár ez nyilván nem használt – a betegek arccal a fa felé, a földre feküdtek, hogy beszívhassák a bodza gyógyító erejét.

A bodza levélből is készíthetünk teát, ami reumás bántalmak ellen, vizelethajtóként, lázcsillapítóként ihatjuk. Ugyanakkor a koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.

Bodzalekvár készítése

Szóval kalandra fel, kár kihagyni a bodza bogyóját, nem gyűjteni belőle egy vödörre valót, hiszen rengeteg vitamint, ásványi anyagot tartalmaz! Egy valamire azonban figyeljünk, ha bodzalekvár készítésére adjuk a fejünket (kezünket), húzzuk kesztyűt, mielőtt a bogyózásnak nekiállunk!

Hozzávalók:

• 1 kg száráról leszedett bodzabogyó (kb. 1,5 -1,8 kg száras fekete bodza termése kell hozzá)
• 25 dkg cukor

A bogyókat alaposan mossuk meg, majd csöpögtessük is le. A cukrot a vízzel együtt tegyük fel, időnként kevergetve főzzük sűrű sziruppá. Keverjük bele a bodzabogyókat, majd lassú tűzön főzzük tovább, amíg lekvársűrűségű nem lesz. A forró lekvárt aztán töltsük bele sterilizált, felforrósított dunsztos üvegekbe, csavarjuk rá a tetejét, végül takarjuk be plédekkel, így lassabban hűl ki.

Végezetül még egy jó tanács: egy villa is nagy segítségünkre lehet, amikor nekiállunk szemezgetni a bogyókat, de ebből a videóból ez is kiderül:

Címlapkép: Getty Images