A bodza a magyar vidék közismert alapnövényei közé tartozik, üdítő, sárgásfehér virágai május közepén kezdenek nyílni. Habár jól ismerjük az ízét, mégis képtelenek vagyunk megunni a bodzaszörpöt, amit, ha szakszerűen elrakunk, tartósítószerek hozzáadása nélkül is eltarthatunk egész évben. Cikkünkben eláruljuk a bodzaszörp tökéletes formuláját – a receptet követve garantáltan emlékezetes, egyben egészséges finomságot hozhatsz létre. A klasszikus bodzaszörp receptje mellett azt is leírjuk, hogyan készítsünk a virágokból hűsítő, friss bodzaitalt, illetve kellemesen alkoholos, buborékos bodzapezsgőt. Gondoltad volna, milyen egyedi bodzalekvár is készíthető belőle?
A fekete bodzáról bővebben
A fekete bodza (Sambucus nigra) egész Európa elterjedt növénye, ám megtalálható a Fekete-tenger partvidékén, sőt, még Észak-Afrikában is (senki sem tudja, hogy konkrétan honnan származik). A bodzára gyakran mondják, hogy a másodlagos élőhelyek növénye, ami annyit tesz, hogy a növény kiválóan alkalmazkodik az emberi beavatkozások peremvidéki feltételeihez, sőt, remekül bírja a szmogos, városi levegőt is.
A bodzabokrokat gyakran láthatjuk autóutak, vasúti sínek mentén, parlagokon, cserjésekben, de vízpartokon és nyirkos erdők szélében is remekül burjánzanak. A bodza kedveli a nitrogénban gazdag tápanyagot, de megél a gyengébb minőségű, szárazabb földeken is, és a félárnyéknak is ellenáll. Magyarországon mindenhol előfordul, hatása pozitív a környezetére, mert gyorsan bomló avarja segíti a vegetáció megújulását. A terebélyes bokrok 3-10 méter magasra nőnek, sokan közülük elérik a százéves életkort is.
A bodza krémfehér/sárgásfehér bogernyő virágzata május közepén kezd nyílni, a virágzás júliusban hagy alább, ilyenkor éri meg őket begyűjteni és még frissen feldolgozni. A csonthéjas gyümölcsök augusztus végén, szeptember elején érnek be, akkor alkalmasak a szedésre, mikor már majdnem az összes bogyó elérte a jellegzetes, bordósfekete színt. A gyűjtés során vigyázzunk: könnyű összekeverni a mérgező gyalogbodzával, aminek azonban hófehérek a virágai, portokjuk lila, bogyós termése pedig a lelógó fekete bodzával ellentéten felfelé áll.
Bodza: tündérek és boszorkányok mágikus növénye
Kevés olyan növény van, amit a történelem során annyi misztikus tulajdonsággal ruháztak fel, mint a fekete bodzát, amit már az ókori görögök idejében is tisztelettel tartottak számon különleges gyógyhatása miatt. A rómaiak a bogyók levét hajfestésre használták, ugyanis a fekete hajszínt ezen az úton tudták a legkönnyebben előállítani. A dánok Hylde Moert, a természet istennőjét látták megtestesülni a bodzabokorban, a kelta kultúrákban pedig úgy gondolták, hogy a bodzafa, mint az erdő lelke körül járnak táncot a tündérek.
Az ősi természeti kultúrákban gyakran imádkoztak a bodzához, hogy óvja meg a családot az olyan katasztrófáktól, mint a villámcsapás, vagy éppen a gonosz szellemek, boszorkányok mesterkedései. A bodza tisztelete a kelta gyökerű kultúrákban, a viking hódítások nyomán és a britanniai szigeteken különösen fennmaradt – sokan még a mai napig engedélyt kérnek a fában lakó Bodza Anyától, hogy termést, vesszőt vághassanak a bokorról.
A kereszténység elterjedése óta azonban a népi babonák egészen megosztóak lettek a bodzával kapcsolatban: amellett, hogy gyógyító erejű növényként gondoltak rá, a bodzát összemosták a boszorkánysággal is (Bodza Anya gonosz szellemmé változott át) – azonban más vidékeken éppen a rontást elűző növénynek tartották. Sokan úgy vélték, a bodzabokor alatt nem szabad elaludni, mert elvarázsolja az embert álmában. A kereszténység sötét éveiben tiltották a bokor imádatát, sőt, arra is használták, hogy a lucaszékhez hasonlóan elárulja, ki a közösségben a boszorkány.
A bodzának bibliai vonatkozásai is vannak, negatív megítélésének köze volt ahhoz, hogy a népi legendák szerint Jézus keresztfája bodzából volt, sokan pedig azt gondolják, hogy Júdás egy bodzafára akasztotta föl magát bűneiért. A Júdással kapcsolatos hiedelem alapjául szolgál a júdásfülgomba, ami a bodza ágain nő (ez egyébként egy fül alakú, semleges ízű, enyhe immunerősítő hatású gomba). A bodza ágait, bodzából készült kereszteket is gyakran akasztottak ki/hordták magukkal, hogy elűzze a betegséget, rontást, vagy az ördögi familiárisokat.
Mivel ennyi babona övezte a bodzát, az egyház egy időben még azt is megtiltotta, hogy boszorkányokat bodzamáglyára küldjenek, mert a kedvenc fájuk nem lehet alkalmas a megégetésükre. Egyébként ennek is megvan a valóságalapja: a bodza éppen az üreges, szivacsos részeknek köszönhetően nem ég rendesen, inkább hamvad, így alkalmatlan a tüzelésre, fűtőértéke is egészen elenyésző.
Mire használták a bodzát a régi magyarok?
A bodza nem csak misztikus mivolta miatt volt közkedvelt a régi időkben, hiszen a növény többi részét is hasznosították, kiváltképp a fiatal, szivacsos belsejű bodzahajtásokat (a bodza szivacsos velője annak köszönhető, hogy a növény bélürege a növekedéssel együtt nem tágul; ezeket a részeket egyenes szálirányú farész zárja körül). A bodzaágak tökéletesen alkalmasak olyan fúvós hangszerek készítésére, mint a bodzafurulya, a tilinkó vagy a kaval.
Néhány éves bodzahajtásokból készítették például az ásók nyelét is, hiszen kényelmes fogása, szálkamentessége és kellemes súlya megkönnyítette a ház körüli munkálatokat. A kovácsok is használták a bodzát, mégpedig a belső részeket eltávolítva a fújtató készítéséhez – a maradék bodzaszivacsból gyújtós lett. A halászok hálóvarót út készítettek a fás részekből, a kelmefestők pedig szövetek színezésére használták – a levelekből zöld árnyalatok, a bogyókból barnás, kékes és bíbor színek kerültek előállításra. Kártevőriasztásra is használták: a bodzaleves permetezés taszítja a legyeket és az egereket is. Játékok is gyakran készültek belőle, ilyen volt például a bodzapuska.
Az időskorúak történeteit hallgatva megállapíthatjuk: a magyarok mindig is babonásak voltak. Számos helyen úgy tartották, a bodzabokorban rontást hozó boszorkány lakik; a palóc babonák szerint, ha a bodza letaposott, meghajlított ágára földet hordtak, az állatok sebeiből kibújtak a lárvák, Göcsej térségében pedig bodzát szórtak a disznóól padlójára, hogy a betegségek elkerüljék az állatokat, vagy ráolvasásokat végeztek bodza segítségével. Máshol, például az Őrségben már kevésbé kedvelték a növényt: úgy tartották, nem szabad a ház közelébe ültetni, mert bevonzza a villámcsapást; Zenta térségében viszont a pünkösdi virágok között ott a bodza is, a Szentlélek eljövetelét váró virágdísz gyanánt.
Bodza a népi gyógyászatban VS napjainkban
A bodza hatóanyagai a virágokban (flavonoidok, szaponinok, ciánglikozid, klorogénsav), a bodzabogyókban (antocianinok, szerves savak, cukrok és vitaminok) és a levelekben (cseranyag, szambunigrin glikozid) találhatók, ezeket a részeket hasznosíthatjuk gyógyászati és gasztronómiai célokra. Fontos tudnivaló, hogy a virágok, bogyók kocsányai mérgezőek, így azokat a részeket nem szabad megennünk! A termések A-, B-, C-, D- és E-vitamintartalma rendkívül magas, emellett olyan ásványi anyagokat tartalmaznak, mint a vas, a foszfor, a magnézium, a kálium és a kalcium.
Gyakran emlegették a bodzát úgy, mint a „szegény ember patikáját”, hiszen egyszerű és ingyenes gyógyszerként alkalmazhatták minden tavasszal. A népi gyógyászatban vizelethajtásra, vértisztításra, gyulladáscsökkentésre használták, ám főzete megoldást jelentett a székrekedésre, a sérülések hámosítására és csillapították vele a szemgyulladásos panaszokat is. Kedvelt gyógyszer volt a bodzafőzet megfázás, torokfájás ellen, illetve a TBC-t is próbálták gyógyítani vele. Nem csak a virágokat, bogyókat hasznosították, hanem a bodza gyökereit is. Bodzatinktúrás fürdővízzel kezelték az epilepsziásokat, a gallyak levével szemölcsöket kentek be, sőt – habár ez nyilván nem használt – a betegek arccal a fa felé, a földre feküdtek, hogy beszívhassák a bodza gyógyító erejét.
A bodzát napjainkban is gyakran fogyasztják, szerves részét képezi a táplálkozásunknak – különösen ilyenkor -, emellett rengetegen gyógyászati célból fogyasztják a virágokból, bogyókból származó készítményeket. A szárított vagy friss bodzavirágokból főzött teát manapság leginkább a megfázásos panaszok enyhítésére használják remek izzasztó, lázcsillapító, köhögéscsillapító hatása miatt. A bodza elismert vizelethajtó szer is, kiváló eleme egy tavaszi tisztítókúrának.
A bodza serkenti a vesék működését, csökkenti a gyulladásokat, hajtja a vizeletet, ezzel együtt tisztítja a vért is, így a bodzafogyasztás által könnyebben megszabadulhatunk a szervezetünkben felhalmozódott méreganyagoktól. Nem csak belsőleg, hanem külsőleg is alkalmazhatjuk: a bodzás fürdővíz ténylegesen megnyugtatja az érzékeny bőrt, szemeket – utóbbi tulajdonságai miatt újra felkapott alapanyag a kozmetikaiiparban.
A bodzagyűjtés alapszabályai: nem csak az utak mellett tilos leszedni!
Ugyanúgy, ahogy a pitypangszörp készítése kapcsán is elárultuk, a bodzánál is hangsúlyozzuk, hogy kerüljük a forgalmas utak melletti bokrokat, ugyanis az autók kipufogógázából származó káros anyagok, illetve az útról szálló por beszennyezik a virágokat. Ugyanígy a szántóföldek közvetlen közelében növő bodzákat is kerüljük – jusson eszünkbe, mennyi haszonnövényt permeteznek tavasszal, éppen ebben az időszakban! Ha olyan helyen lakunk, ahol a feltételek adottak és imádjuk a bodzát, érdemes a kertünkbe is ültetni.
Az ideális bodzabokor kisforgalmú utak/bekötőutak mentén található, távol a szántóktól, vízpartokon, erdőszélen vagy mezők szegélynövényzetében. Gyűjtsük a virágokat szép időben, amikor ki vannak nyílva, szellős zsákba vagy kosárba, a nejlonzacskót kerüljük, hiszen pillanatok alatt megfonnyadhatnak benne a virágok! A gyűjtés után a rovarokat rázzuk le a virágokról, azonban ne mossuk meg őket, különben az értékes, ízes virágpor kárba veszik! Egy bokorról sose szedjük le az összes virágot, hiszen érdekünk, hogy fejlődjön, szaporodjon, illetve, hogy nyár végén visszatérve a virágokból létrejövő zamatos bogyókat is begyűjthessük.
Mi mindent készíthetünk bodzából?
A mindennapi gyógyászatban és étkezésben a virágokat és az érett bogyókat hasznosítjuk – a virágokat beáztatjuk vagy kifőzzük, míg a bogyókat kötelezően főzzük, hogy lebomoljon bennük a szambunigrin nevű anyag, ami hányást, hasmenést okozhat. A bogyók csonthéjas magjait a gyümölcs átpasszírozásával tudjuk eltávolítani, a szárrészeket kézzel, vagy ollóval vegyük le a virágokról. Ha konyhakésszé tettük az alapanyagokat – jelen esetben a bodzavirágot – könnyen és kreatívan dolgozhatunk velük tovább.
A virágok felhasználása sokrétű: a leggyakoribb felhasználási mód a bodzaszörp, ami tartósítószer mentesen is eltartható, így télen is élvezhetjük a tavaszi, nyári ízeket (még több cukor hozzáadásával, mint a receptben, erősen koncentrált, szirupos anyagot is létrehozhatunk). A bodzavirágból főzés nélkül, egyszerű cukros-citromos áztatás útján is készíthetünk italokat, ami behűtve igazán finom vízhajtó frissítőként szolgál.
Jelenleg a házi lekvárfőzés hatalmas reneszánszát éljük – aki csinálta már, tudja, hogy szinte bármilyen ehető gyümölcsből (például őszibarack lekvár, szilvalekvár vagy klasszikus, nagyi-féle kajszilekvár), sőt, zöldségekből (lilahagyma lekvár) és virágokból is készíthetünk különleges lekvárokat. A konyhakész bodzavirágot érdemes valamilyen más gyümölccsel társítani, hogy igazán zamatos lekvárt főzhessünk belőle – erre tökéletesen alkalmas az alma, a barack, sőt, az eper is.
Ha mindez nem elég, a bodzából kiváló bodzapezsgőt lehet erjeszteni, amiért a házi alkoholos finomságok rajongói biztosan leemelik a kalapjukat, de készíthetünk bodzából bodzaecet is. A virágokat meg is ehetjük palacsintatésztába mártva és kisütve, vagy például bodzafánk formájában. Érdemes a virágok egy részét kiszárítanunk (napon, felakasztva vagy aszalógépben is lehet) és eltenni teának a hideg, megfázásos időszakra.
A bodzabogyók felhasználása szintén sokrétű: közkedvelt lekváralapanyag (azonban a magoktól való megszabadulás nagyon körülményes), azonban készíthető belőle fűszeres csatni (mint például a zöldparadicsom csatni), üdítőital, bodzabor és (méregdrága) bodzapálinka. Mind a bogyó-, mind a virágszármazékok alkalmasak sütemények, pohárkrémek ízesítésére, de nyáron remek fagyi, sorbet is lehet belőlük. Nézzük a legnépszerűbb klasszikus és formabontó bodza recepteket – te melyiket készítenéd el a legszívesebben?
Recept: bodzavirág lekvár almával
A befőzés szerelmeseinek mindenképpen érdemes kipróbálniuk a bodzavirág lekvárt, ami igazán egyedi és aromatikus finomság bármilyen süteményhez, pirítósra, kalácsra vagy éppen palacsintába egyaránt. A bodzavirág önmagában nem alkalmas arra, hogy lekvárt főzzünk belőle, szükségünk van valamilyen gyümölcsre, hogy krémes, édes, üde – ám meglepően bodzaillatú és ízű – lekvárt/dzsemet kapjunk. A legtöbb recept az almát ajánlja, mert visszafogottabb az íze, jobban ki tud teljesülni benne a bodza karaktere.
Hozzávalók
- 30 db friss bodzavirág
- 500 g alma
- 300 g kristálycukor vagy fruktóz
- 3 db bio citrom (héja és leve)
- kb. 1 l víz
- 2 csomag 3:1 dzsemfix
A bodzalekvár készítése
Receptünk elkészítését a bodza beáztatásával kell kezdenünk, mintha csak egy sima, főzésmentes áztatott bodzaitalt tennénk el: a tiszta helyről begyűjtött bodzavirágokat ÁTMOSÁS NÉLKÜL tegyük egy nagyobb fazékba, a keményebb szárrészeket távolítsuk el (le is szedhetjük a virágokat, ha van türelmünk és időnk, ám ez nem szükséges). A citromokat mossuk meg alaposan, 2-3 citrom héját reszeljük bele az áztatóvízbe (ízlés szerint hozzáadhatjuk a reszelt gyömbért is), a citrom húsát pedig (héj nélkül) felkarikázva tegyük a lébe a kimért cukorral együtt. Keverjük oldódásig, majd, hagyjuk így állni egy éjszakán át.
Másnapra kiázik a bodza aromája és készen áll a főzésre. Hámozzuk meg és magozzuk ki az almákat, majd reszeljük le őket. Mind a gyümölcshúst, mint a reszelés során keletkezett levet tegyük a fazékba és kezdjük el a lekvár alapját főzni, míg a bodzarostok és a citromhús meg nem puhul, el nem kezd szétesni (ez kb. 20 perc). Ezután botmixerrel pürésítsük az egészet, így hozzáadhatjuk a dzsemfixet az alapanyagunkhoz, amivel további 10 percen keresztül együtt főzhetjük.
Tegyünk a lekvárból pár cseppet egy tányérra és vizsgáljuk meg az állagát, amikor kihűl: ha elég sűrű, akkor készen vagyunk. Ha az ízlésünkhöz mérten túlságosan híg, adjunk hozzá még egy kevés dzsemfixet és főzzük további pár percig. A kész bodzalekvárt adagoljuk csírátlanított befőttesüvegekbe, zárjuk le és állítsuk fejtetőre 5-10 percre. A dzsemfixes lekvárt nem kell feltétlenül dunsztban kihűteni, de ha biztosra akarunk menni, nyugodtan tegyünk úgy.
Recept: klasszikus bodzaszörp télire
A bodza más virágokhoz hasonlóan (ilyen például az akác, az orgona és a pitypang is) remek alapanyag a szörpkészítéshez: kifejezetten aromatikus, ráadásul egészséges italt készíthetünk belőle, vízzel hígítva, extra citrommal csodás vízhajtó limonádéként ihatjuk. Receptje válogatja, milyen cukor-víz aránnyal és mennyi citrommal, vagy citromsavval készítsük. Összességében elmondhatjuk, hogy minél több savanyú alapanyagot adunk hozzá, a későbbiekben annál kevésbé lesz szükségünk a frissen facsart citromlére.
Hozzávalók
- 30 db friss bodzavirág
- 10 db bio citrom
- 2,5 l ásványvíz vagy szűrt víz
- 1 kg kristálycukor
A bodzaszörp elkészítése
Válogassuk át a bodzavirágokat, tisztítsuk meg a zöld részektől és a bogaraktól, azonban lehetőség szerint ne mossuk meg. Áztassuk be annyi (langyos) vízbe, amennyi ellepi (kb. 2-2,5l), karikázzuk hozzá a megtisztított bio citromot (héjastól) és hagyjuk lefedve állni minimum egy éjszakát, de akár 2-3 napig is (utóbbi esetben célszerű naponta kézzel átkeverni). Ha a bodza kellőképpen kiázott, szűrjük le és kész az intenzív bodzalé (ez a bodzaital behűtve, cukorral önmagában fogyasztva is kellemes).
Keverjük a cukrot a vízhez (készíthetjük ennyi cukorral, kevesebbel, vagy még többel is, attól függően, mennyire tömény szirupot akarunk belőle főzni). Főzzük kis lángon, éppen csak úgy, hogy ne forrjon fel a lé, a cukrot közben keverjük el benne, hogy feloldódjon, végül csírátlanított üvegekben palackozzuk (aki biztosra akar menni, dunsztban kihűtheti), problémamentesen eláll télire.
Recept: bodzapezsgő
A bodzapezsgő egy igazán kellemes, élénk ízű, alkoholos ital, amit bárki elkészíthet, akinek sikerül hozzájutnia a tiszta, friss virágokhoz. A palackban végbemenő erjedésnek köszönhetően, amit az ecet és az élesztő indít be, az italhoz adott cukrok lebomlanak, alkohol és széndioxid keletkezik, utóbbi buborékok formájában várja, hogy kinyitva valódi pezsgőként tölthessük a poharunkba.
Hozzávalók
- 25 db friss bodzavirág
- 5 l ásványvíz vagy szűrt víz
- 1-1,5 kg kristálycukor
- 4 db bio citrom leve és héja
- 0,3 dl fehérborecet vagy pezsgőecet
- 1 csipet borélesztő (instant)
A bodzapezsgő elkészítése
Első lépésként melegítsük fel a vizet, majd keverjük el benne a cukrot, míg teljesen fel nem oldódik – használjunk egy nagy fazekat hozzá, amiben biztosan elférünk. A cukros vízhez adjuk a citromokat: reszeljük le e a héjukat, majd facsarjuk bele a levüket is, végül adjuk hozzá a választott ecetet. Ebbe a lébe tegyük bele a tiszta, zöld részektől megszabadított bodzavirágokat, majd szellős konyharuhával letakarva erjesszük viszonylag hűvös helyen.
2-4 napig várjunk, közben ellenőrizzük, hogy a bodzapezsgő alapja elkezdett-e habzani, ugyanis ez árulkodik arról, hogy erjed az alapanyag. Ha úgy látjuk, hogy nem indult be a folyamat, adjuk hozzá a csipetnyi por állagú élesztőt (ha biztosra akarunk menni, már az elején rögtön hozzáadhatjuk) és folytassuk az erjesztést további 4 napon keresztül.
Az erjedési idő letelte után szűrjük le a bodzapezsgőt szűrőkendő vagy konyharuha segítségével és palackozzuk tiszta csatosüvegekbe (minél vastagabb falút válasszunk, hiszen a pezsgőben képződő szénsav nyomást gyakorol az üveg falára). Az üvegben további 8 napon keresztül érleljük, ezt követően jól lehűtve kínálhatjuk vele vendégeinket.