Ezért jut több pénz a Nyugat-Magyarországon élők zsebébe: kiderült a titok

A közelmúltbeli Európa-napra időzítve jelent meg egy friss tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy az Európai Unió sokak által legnagyobbnak mondott vívmánya, az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlását lehetővé tevő közös piac kereskedelmet tápláló hatása milyen következményekkel jár például az egyes országok lakosainak jólétére abszolút és relatív értelemben. Külön érdekessége az elemzésnek az, hogy az EU összes (NUTS2) régiójára külön is kiszámolták a jóléti hatásokat és ezt egy térképre téve különösen látványosra sikeredett az eredmény.

A kereskedelem élénkülése nyomán az abszolút (évente euróban kimutatható) jólétnövelő hatás különösen az EU földrajzilag középső régióiban és néhány nyugati centrumban a legnagyobb, míg a déli és keleti periféria-országokban szerényebb, de fontos megállapítás, hogy az EU minden régiójában kimutatható a pozitív hatás. Az egész EU-ra évente átlagosan 840 eurós adat jött ki, de hatalmas emögött a szóródás: míg a nem is EU-tag Svájcban a jólétnövelő hatás évente 3590 euró, a Brexittel a közös piacból is kilépni készülő Londonban pedig 2700 euró, addig az EU "fővárosában" Brüsszelben már "csak" 2470 euró, a legtöbb dél- és kelet-közép-európai régióban viszont csak 117-500 euró körüli.

A magyar régiókra koncentrálva azt kapjuk a Bertelsmann Alapítvány oldalán az adatvizualizáció segítségével, hogy a Budapestet és Pest megyét magába foglaló közép-magyarországi régió lakói részesülnek a legnagyobb jóléti hatásban: évente egy főre vetítve átlagosan 579 euróban (a 2016-os kiinduló állapothoz képest vizsgálták ezt tényellentétes hatáselemzés segítségével), ami 320-as euróárfolyam mellett mintegy 185 ezer forintot jelent.

A nyugat-dunántúli régió lakói átlagosan 459 euróval járnak jobban a közös piac kereskedelmet fellendítő hatása nyomán, ami mintegy 147 ezer forintot jelent, míg az észak-alföldi régió lakóinál ez "csak" 240 eurót, mintegy 77 ezer forintot jelent.

Az anyag egyébként rámutat, hogy a nyugati pénzügyi központok (London, Zürich) nyilván a tőke- és a szolgáltatások, míg más régiók (pl. német és francia, illetve kelet-közép-európai) a feldolgozó-, illetve konkrétan autóipari termelés exportjából nyernek sokat a jólét terén. A kis- és külkereskedelmileg nyitott országok tehát egyértelműen jobban járnak az EU nagy vívmányával, mindezt a hatást pedig felerősíti a földrajzi fekvés. Az egységes szabályok mentén működő közös piacban ugyanis a logisztikai szempontok szerinti befektetések, fejlesztések fokozottabban táplálják a központibb fekvésű térségek lakóinak jólétét, mint a periférián lakókét.

Amennyiben az országok szintjén képzünk rangsort, hogy évente hol mekkora az egy főre jutó átlagos jólétnövekedés, akkor az jön ki, hogy toronymagasan Svájcban, Luxemburgban és Írországban történik ez.

Magyarország a 408 eurós egy főre jutó átlagával a rangsor végefelé látható. Közben az is látványos, hogy a kemény Brexit esetén mekkora lenne az egy főre jutó jóléti veszteség az egyes tagállamok szintjén: itt is Írország, Luxemburg és Svájc van az élbolyban, Magyarország pedig szintén a rangsor végefelé található.

Az abszolút egy főre jutó jólétnövekedés azonban csalóka, hiszen az eleve magasabb életszínvonalú országokban évente rendszerint nagyobb a nominális jólétnövekedés is, így a relatív jólétnövekedés az igazán érdekes: ebben pedig Magyarország a 3,44%-os éves átlagos relatív jólétnövekedésével az uniós középmezőnybe tartozik.

Az is viszonylag kedvező, hogy a relatív jólétnövekedésben a 7 magyarországi régió közül hat egy kategóriába tartozik, azaz nagyjából azonos arányban nő a jólét (a 2,95-3,55%-os növekedést produkáló második legmagasabb csoportba tartozik a hat régió). Az egyetlen kivétel az EU "mag területéhez" közelebb lévő Nyugat-Magyarország, ahol 3,55% feletti az éves relatív jólétnövekedés. Csehországban egyébként átlagosan 3,99%-kal nő a relatív jólét, ami a negyedik legmagasabb érték az országok rangsorában és nyilván a "mag területekhez" közeli fekvés ebben is lényeges szerepet játszik.

A kapott magyar adatok egyébként arra is rámutatnak, hogy még Magyarországon is nő némiképp a divergencia az egyébként is fejlettebb és a fejletlenebb régiók között. Az anyag számos ponton azt a kellemetlen kérdést feszegeti, hogy vajon az EU legnagyobb vívmányának tartott közös piac mennyiben járul hozzá az országokon belüli, illetve a nagyobb földrajzi egységek közötti gazdasági divergenciához és ezt hogyan lenne célszerű ellensúlyozni (pl. fokozottabb EU-támogatásokkal a periféria térségekben).

A fenti eredmények kapcsán érdemes visszaidézni egy tavalyi Bank de France-tanulmányt is, amely szintén azt vizsgálta, hogy az uniós közös piac milyen jólétnövelő hatásokat okozott az egyes tagállamok szintjén (a GDP szintje mennyivel emelkedett meg egy hipotetikus pályához képest). Amint akkor részletesen beszámoltunk róla:

• Kis és nyitott gazdaságként, a nyugat-európai termelési értékláncokba való szoros beágyazottság miatt, Magyarország a legtöbbet profitálta eddig az ilyen adottságokat felerősítő közös uniós piacból, azaz az áruk, szolgáltatások, munkavállalók és tőke egységes sztenderdek szerinti szabad áramlásából (noha a tanulmány csak a félkész termékekkel együtt nézett áruforgalom alapján mutatta be a jóléti hatásokat).
• Ez azt jelenti, hogy a magyar GDP szintje 2016 végén 14,2%-ponttal volt magasabb annál, mintha az EU-t alkotó tagállamok a belépésük óta csak egy normál szabadkereskedelmi övezetet alkottak volna, és ezzel az uniós közös piac jóléti hatása nálunk volt a legnagyobb.
• Magyarország számára tehát rendkívül értékes az uniós közös piaci, illetve 2008 óta a határellenőrzés nélküli Schengeni-övezeti tagság, de a jóléti hatásokat tovább növelné, ha Magyarország belépne az euróövezetbe is.
• Az egyoldalú magyar EU-kilépés 15,2%-kal vetné vissza a magyar GDP szintjét, (mert az a közös piac elhagyásával is járna), ami minden más tagállam saját EU-kilépésének jóléti veszteségénél nagyobb mértékű lenne.