60 nap alatt keres 12 millió forintot a vidéki influenszer: így csinálja

HelloVidék: Mi játszott meghatározó szerepet kezdetben az életed alakításában?

Tusnádi Roland: A történetem Barcsról indult, ahol az inspiráció a helyi általános iskolában, egy karriernapon érkezett. Itt olyan, a városból származó emberek meséltek az életútjukról, akik megvalósították mindazt, amire vágytak. Emlékszem Pálmai L. Ákosra, a riporterre, aki az ausztrál útjáról mesélt és teljesen lenyűgözött azzal, hogy utazik a világban, érdekes emberekkel beszélget, amiért még meg is fizetik.

Kire tekintettél példaképként?

Gyerekkoromban Frei Tamás és már említett Pálmai L. Ákos volt a példaképem. Miattuk döntöttem úgy, hogy én is valami hasonlót szeretnék. Akkor még biztos voltam benne, hogy valamilyen filmes vagy televíziós irányba megyek továbbtanulni. Mellettük olyan osztályfőnököket fogtam ki, akik nagyon szerették a munkájukat és nem csak tanítottak, hanem pótanyaként is szerepet vállaltak az életemben. Pedig nem voltam egy egyszerű gyerek: nagy volt a szám és az egom, és emiatt rengeteg konfliktusba keveredtem. Fontos szerepet töltött be az életemben az első futball edzőm is, aki ugyan nagyon szigorú volt, de mindig a legjobbat hozta ki belőlem. Emiatt nagyon hálás vagyok neki, hiszen a sport mindig nagyon nagy szerepet töltött be az életemben.

Milyen előnyei voltak számodra annak, hogy vidéken nőttél fel?

Egy kisvárosnak megvan az az előnye, hogy mindenki ismer mindenkit, a tanárok is közelebb állnak a diákjaikhoz. Annak ellenére, hogy lázadó természet voltam, mégsem nyomtak el, hanem a viselkedésem mögé láttak, szeretettel és figyelemmel fordultak felém, ami talán a legfontosabb egy gyermeknek. Természetesen a tanárok mellett az igaz barátságok is sokat segítettek abban, hogy ma ott tartok, ahol mindig szerettem volna; ezek a kapcsolatok a mai napig hatást gyakorolnak az életemre, hiszek ezekben az emberekben és bízok bennük. Egy kisvárosban mindig kiemelten fontos a bizalom, amiből rengeteget profitáltam az életemben.

Van azonban, hogy az álmokat kis kitérővel éri el az ember. Te is megtapasztaltad ezt?

Tinédzser koromban a póker volt a szerelmem és a szenvedélyem, tizennyolcéves koromra már elég jól is kerestem vele. Emiatt nem igazán éreztem motivációt, hogy jelentkezzek a felsőoktatásba. Egyedül a televíziós műsorkészítés érdekelt volna, akkoriban azonban sajnos nem volt mellettem egy mentor, akiknek a szerepét azóta mindennél felbecsülhetetlennek tartom. Nagy mellénnyel érkeztem a többfordulós felvételire, de elvéreztem. Közben a pókerrel nagyon jól kerestem, de tizennyolc évesen még nem tudtam a pénzzel bánni. Arra vágytam, hogy Thaiföldön élhessek és laptopról dolgozhassak. Végül ezt valósítottam meg, de nem az iskola, hanem a póker révén.

Hogyan élted ilyen fiatalon meg ezeket az anyagi sikereket?

Huszonkettő évesen elértem mindent, amit én tinédzserként definiáltam magamban: megvolt az autó, szép lakás, nők és az utazás. Ez azonban együtt járt a kiégéssel, mert azt éreztem, hogy azokra a dolgokra, amik igazán fontosak az életben – az emberi kapcsolatok, a családom az, hogy én hogyan érzem magam eközben – arra egyáltalán nem figyeltem. Eztán döntöttem úgy, haza költözök Magyarországra és Pécsen egy igen mély munka indult.

Minek köszönhető, hogy a kiégés után újult erővel vágtál neki a munkának?

Egy pókereseknek szóló csoportban vettem részt, ami egy olyan férfikör, ahol megoszthattuk egymással a minket érintő problémákat. Ekkor szembesültem azzal, hogy nem valósítottam meg mindazt, amire gyerekként vágytam. Elhatároztam, hogy abbahagyom a jól fizető pókert, és elkezdek lépéseket tenni annak irányába, hogy megtanuljak filmeket-, videókat-, interjúkat készíteni. Alázattal és tisztelettel álltam neki ennek, és egy hónap elteltével már egy reklámfilm forgatáson találtam magam, ahol asszisztensként futkároztam a videóban szereplő kutyának virsliért. Ez azonban nem zavart, mert tudtam, hogy ha szeretnék valamit az élettől, akkor van egy bizonyos út, amit végig kell járni, és aminek az is a része, hogy az egonkat tegyük félre.

Milyen lépéseket tettél a terveid megvalósitásának irányába?

Elkezdtem portréfilmeket forgatni, először talán evidens módon pókerjátékosokkal. Aztán elkezdtem publikálni a közösségi oldalamon a saját élményeimet. Ebből indult a blogom, ami organikusan fejlődött. Tudtam, hogy ha azt csinálom, amit szeretek és beleteszem a munkát, akkor jó leszek benne és azt a Jó Isten, az univerzum (vagy ki miben hisz) meg fogja hálálni; pénzt is kereshetek belőle és jól is érezhetem magam közben. Ez persze nem jelent örökké tartó boldogságot, mindennapi harmóniát és lelki békét, de megadja rá az esélyt.

Úgy érezed, hogy erre születtél?

Igen. Ma egy előadó- és egy média vállalkozást építek a saját nevem alatt. Így visszanézve minden értelmet nyer, hiszen saját műsorom futott a népszerű videómegosztó portálon, kettőszázhetven videót készítettem kettőszázhetven nap alatt, és saját műsorom is volt. Az Inspiráció adásaimban hiteles személyeket interjúvoltam meg.

Az életet én nagyon igazságosnak ítélem meg, hogyha fogom magam és beleteszem a melót, vállalom a felelősséget akkor előbb-utóbb annak meglesz a gyümölcse – ezért volt a póker egy olyan dolog, amit nagyon-nagyon imádtam fiatalon.

Hogy indult el a vállalkozásod?

Amikor elindítottam a blogomat és elkezdtem megosztani a történetemet az emberekkel, azt láttam, hogy ezzel sok embernek tudtam segíteni, akik elindultak a saját utukon. Azt vettem észre, ha így tudok segíteni másoknak, akkor a meglévő tapasztalataimat is átadhatnám. Itt lépett az üzleti coaching és a mentoring az életembe. Nem annyira bonyolult az élet mint, ahogy azt gondoljuk csak éppenséggel merni kell történetekbe beleállni és merni kell kérni mentoroktól, tanároktól azt, hogy tanítsák meg nekünk, amit szeretnénk, és ha kell természetesen fizessünk is érte. Végül 2017-ben kezdtem el intenzíven coachként dolgozni.

Miért más a technikád, mint a többi mentoré?

Elsőként pókerjátékosokkal dolgoztam együtt, majd összegyúrtam azokat az évek alatt elsajátított dolgokat, amiket a coaching, a terápia, az önfejlesztés és a tréningek során tanultam és elkezdtem azokat másoknak átadni. Ebből hoztam létre olyan programokat, amelyek több, olyan dolgot ötvöztek, amiket előttem még senki nem próbált. Ezekben azonban nem csupán mentoring, hanem számonkérés is van, hiszen az a közös célunk, hogy sikereket érjünk el. Én azt gondolom, hogy egy üzleti tanácsadót semmi más nem jellemez, mint az ügyfeleinek a sikere.

Milyen célok vezérelnek?

Két-három éve elhatároztam, hogy megpróbálok az országban az első lenni a saját szakterületemen, amiért mindent meg is teszek. Tudom, hogy kemény a munkamorálom, közben viszont olyan dolgokat valósíthatok meg, amikért nagyon hálás lehetek. Óriási öröm látni azt, amikor egy ötven főből álló társaságot vezetek az üzleti mentoring csoportomban (Bosslife Mastermind). Mindegyik vállalkozásomban a spiritualitás és az önismeretet ötvözöm az üzleti fejlődéssel; pontosan ez történik a Bosslife, a Férfikör és a Warrior Tábor esetében is.

Mit takar pontosan a Warrior Tábor és a Férfikör?

Azt tapasztalom, hogy a férfiaknak gyakran kevés a lehetősége arra, hogy megosszák egymás között az érzelmeiket vagy őszinte reflektálást, őszinte tükröt kapjanak magukkal kapcsolatban. A férfiasságnak szerintem kettő aspektusa van: az egyik a feminin rész, ami a megértésről és az elfogadásról szól; a másik pedig az, hogy arra törekszünk, hogy férfiként kihozzuk egymásból a legtöbbet, még akkor is, ha ez kellemetlen. Talán elcsépelt a mondás, de te tényleg annak az öt embernek az átlagai vagyunk, akikkel a legtöbb időt töltjük. Ezért is jók ezek a csoportok, mert a résztvevők újra tudják definiálni magukat. A tábor is arról szól, hogy felfedezzék a tagok önmagukat. A tábor három napja alatt a terápiát ötvözzük a küzdősportokkal. Ez egyfajta társadalmi misszió.

Hogyan érted el a 12 millió forintos bevételt mindössze 60 nap alatt?

Kevesebb emberrel dolgozom, de magasabb áron. Hogy miért? Mert nagyon sok fitneszedző, coach, terapeuta órabéres áron dolgozik. Egy edző például Budapesten egy óráért nagyjából 6000 forintot kér el, számos emberrel foglalkozik, miközben úgy érezheti magát, mintha egy gyárban dolgozna, ami miatt nem tud kellő figyelmet adni az ügyfeleinek. Emiatt az együttműködés szinte minden pontján sérül az „ügyfélélmény” és saját sikerélmény is. Itt váltatok paradigmát: inkább kevesebb ügyféllel dolgozom együtt, akik azonban magasabb árat fizetnek, de azért fizetnek többet mert jobb minőségű szolgáltatást kapnak. Ezt tanítom meg az embereknek, hogy mennyivel többet ér, hasznosabb egy prémium szolgáltatást. Az a célom, hogy az ügyfeleim elérjék a havi nettó 1 millió forintos bevételt és így működtessék tökéletesen a KATA-s vállalkozásukat. A jó példát én mutatom, hiszen 60 nap alatt tudtam ezt teljesíteni.

Milyen terveid vannak még?

Próbálok mindig az következő kilencven napra fókuszálni. Meggondolatlanság lenne most a fejemben kavargó, a távoli jövőre koncentráló, nagy szabású tervekkel foglalkoznom. Csak a következő lépéseimre figyelek. Egyrészt a két nagyon-nagyon jó közösségnek, a Bosslife-nak és a tanácsadói cégemnek a felvirágoztatására, másrészt a Férfikör és az Unlimited Man segítségével egy olyan férfi közösség kialakítására Magyarországon, ahol egy adott értékrenden keresztül haladva élünk meg üzleti sikereket és kiteljesedést úgy, hogy nem feledkezünk meg a lelkünkről sem. A következő nagy álmom, hogy szeretnék kiadni egy könyvet – és ezt nyilvánosan most jelentem ki először -, ami az üzlet és a magánélet nagy kérdéseit boncolgatja. Ezek mellett szeretném újraindítani az Inspirációk című műsoromat; még nem biztos, hogy ezen a néven, de hasonló témakörrel.

Címlapkép: Gáspár Adrienn