Tömegek mennek erre az ingyenmunkára vidéken: napi 18 óra robot, de imádják

Az AGRYA, vagyis a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége immáron hetedik éve elindított Vidék Kaland Programját a kezdetek óta töretlen lelkesedéssel fogadják a fiatalok. Minden évben sokszoros a túljelentkezés, ahová kifejezetten azokat a 18-35 év közötti fiatal városlakókat várják, akik nem mezőgazdászok, mondhatni kívülállók, viszont érdekli őket az agrárium annyira, hogy öt nap erejéig személyesen éljék át egy működő gazdaság mindennapjait. A program kifejezetten a mezőgazdasági munkák csúcsidőszakára fókuszál, amely júniustól augusztus középéig tart, így a jelentkezőknek azzal is számolniuk kell, hogy a verbális információszerzés mellett tevőlegesen is részt kell vállalniuk az egyes munkafolyamatokban, amiért anyagi ellenszolgáltatást nem, csak az átélt élményeket kapják cserébe.

A szövetség elnöke, Dr. Mikula Lajos a HelloVidék kérdésére elmondta, hogy az évről évre tapasztalt, 100 körüli jelentkező kiválasztásánál felmérik a pályázók személyes motivációját, elszántságát, érdeklődését, de ugyanannyit nyom a latban a kommunikációs készség szintje is, mert szerinte pont a mai huszonéves, illetve annál fiatalabb generációra jellemző, hogy élőszóban nem tudnak megnyilatkozni. Bár a motivációs levélírás, illetve az azt követő személyes elbeszélgetés szigorúnak tűnhet, azonban az AGRYA ügyvezető elnöke hangsúlyozta, hogy ezzel az esetleges negatív tapasztalatokat akarják elkerülni, hogy mind a kalandorok, mind pedig a fogadó gazdák számára jó tapasztalatokkal záruljon az ötnapos program. Továbbá azt is hangsúlyozta, hogy a magyar jogszabályoknak megfelelően, mivel a 18 év alattiak korlátozottan cselekvőképes személyek, így az ő részvételükhöz külön szülői engedély szükségeltetne, ezért tudatosan nem vették be őket a programba, mert csak egy felnőtt vállalhatja saját tetteiért a felelősséget.

Dr. Mikula Lajos elárulta, hogy kezdetben jellemzően budapestiek éltek a program nyújtotta lehetőséggel, az első évben mindössze egy pécsi jelentkezőjük volt, de mára már szép számmal jelentkeznek más vidéki városokból is a kalandra vágyó fiatalok. Szintén az elindulást követően jelentős, kétharmados arányban jelentkeztek a nők, amely az AGRYA ügyvezető elnöke szerint egyáltalán nem meglepő: „A hölgyek sokkal kíváncsibbak, jobban odafigyelnek az életmódjukra, a táplálkozásukra, és egészségesebb életet élnek, mint általában a férfiak. Sokan éppen ezért jelentkeznek a programba, hogy megnézzék, az általuk elfogyasztott élelmiszer honnan érkezik, hogyan állítják elő, és egyáltalán milyen a gazdálkodó életmód.” A Vidék Kaland Program sikerét bizonyítja az is, hogy rendre van néhány visszatérő kalandor és fogadó gazda, akik szeretnék újra és újra átélni az öt nap nyújtotta élményeket.

Kalandozás egy szentesi hightech paprikaültetvényen

Bakó Dániel, a Bakó Paprika ügyvezető igazgatója a kezdetektől fogva részt vesz a programban, azóta már öt-hat kalandor is megfordult náluk. A szentesi kertészeti családi vállalkozásban kifejezetten paprika termesztésével foglalkoznak, fél hektáron, másfél hektárnyi területen pedig termálvízzel fűtött termőterületen, amely 2012-től biztosítja az egész évre szóló termelést és így a magyar termék jelenlétét a boltokban. A hagyományos gazdálkodás helyett a módszer már a hightech, modern termesztéstechnológiát képviseli nemcsak a hazai, de a nemzetközi piacon is, így az előállítás bár költségesebb, viszont garantálni tudják a termés gazdag beltartalmi értékeit és hogy mindig frissen kerüljön a polcokra. De miért olyan fontos egy évek óta jól működő családi vállalkozás számára, hogy egy kívülálló betekintést nyerjen a mindennapos munkafolyamatokba?

A Bakó Kertészet ügyvezetője elárulta, fontos számukra, hogy a termékeiket minél szélesebb közönséggel megismertessék, bemutassák az alkalmazott technológiát és a tevékenységi körüket, de emellett ugyanolyan fontosnak tartja a személyes kapcsolatot. „Kíváncsi vagyok azokra a fiatalokra, akik éreznek annyi erőt magukban, hogy ellátogassanak egy vidéki gazdaságba. Ez az igazi tudatosság, ami egy tiszteletre méltó dolog, éppen ezért ki kell szolgálni ezt a fajta kíváncsiságot. Egy tudatos vásárló nemcsak egy QR-kód alapján nézi meg az élelmiszer eredetét, hanem egészen a gazdálkodás szintjéig megy, ott megnézi, megtapasztalja, így tanújává válik a mögöttes folyamatnak, hogy miért érdemes hazai terméket vásárolni. Legyen szó szabad tartású állatokról, háztáji vagy kézműves termékekről, itt a városi ember látni fogja, hogy milyen komoly munka van abban, amit ő egyszerűen csak levesz a polcról” – mesélt a programban való többszöri részvétel mögötti motivációról Bakó Dániel.

A Szentesre látogató fiatalok azonban nemcsak a paprikaszedésbe, -válogatásba, -feldolgozásba és csomagolásba tekinthettek be, hanem a környékbeli fiatal gazdálkodók mindennapjaiba is bepillanthattak a délutáni programok során, legyen az állattartás, szántóföldi munka, borászat, paradicsomtermesztés, de még a vadászat ősi élményét is átélhették egy alkalom erejéig. Bakó Dániel megjegyezte, hogy az összes eddig hozzájuk érkezett személy ugyanazt a gondolkodásmódot képviselte, holott az építészettől kezdve az ingatlanokon át egészen a jogász szakmáig nagyon változatos mikrokörnyezetből érkeztek, mégse vették zokon, amikor a 40 fokra is felmelegedő fóliasátorban végezték a többi alkalmazottal a mindennapos munkálatokat, talán pont azért, mert beleláttak a zöldségtermesztés mögötti izzadtságos munkafolyamatokba. A Bakó Kertészet ügyvezetője továbbá kiemelte, a program a gazdaságban dolgozók számára is kedvező, mert hoz egy új hangulatot, izgalmat azáltal, hogy új embereket ismernek meg, így a munka minősége is arra a pár napra teljesen megváltozik.

Minden reggel 4-5 óra felé ébredtek a kalandorok, és volt olyan esti program, amikor 10-11 óra után vittük őket vissza a szálláshelyükre. Szerintem úgy jó, ha az öt nap alatt nemcsak az izzadtságot, hanem a perspektívát, a lehetőséget is meglátják a városon kívüli létben, nem kell ahhoz feltétlenül gazdaságot alapítani, hogy élhető legyen. A vidék várja azt, hogy a megbecsültsége, jövedelmezősége újra a régi legyen, és hogy a centralizáció mellett egyre erősebbé váljon a decentralizáció is, ami elmozdítja a városlakókat a természet irányába

– emelte ki Bakó Dániel a programban rejlő plusz értékeket.

Többek között ez a lehetőség is motiválta az egyik kalandort, hogy éljen a lehetőséggel, noha Váradi Violetta kiemelte, egészen véletlenül botlott bele a felhívásba, de ezt követően nem sokat gondolkodott a jelentkezésen. Bár a 31 éves budapesti kalandor jelenleg egy telekommunikációs cégnél dolgozik, ahol a vállalat közösségi médiás oldalaira érkező ügyfélmegkereséseket fogadja, már többször megfordult a fejében, hogy vidékre költözik.

Körülbelül másfél éve játszottam el először a tanyára költözés gondolatával, amikor első ízben nyílt alkalmam betekinteni egy tanyán élő baráti házaspár életterébe. Vonzó volt számomra a kilátás, hogy a két kezem munkájával magam teremtsem meg mindazt, ami az asztalra kerül, és ne legyen kétségem afelől, hogy a mindennapi tevékenységemnek értelme és jelentősége van. A további látogatások során ez fokozatosan vággyá formálódott, majd tervvé változott, így elkezdtem információt gyűjteni arról, hogy milyen gyakorlati teendőket igényel a megvalósítás

– fejtette ki a fiatal kalandor a programban való részvétel mögötti motivációját.

Váradi Violetta a HelloVidék kérdésére elmondta, éppen emiatt voltak elvárásai a Vidék Kalanddal kapcsolatban, azonban az ötnapos betekintés máshogy alakult az elképzeltekhez képest. „Kicsit más volt, mint amire számítottam, ettől függetlenül nagyon élveztem. Számos területről jelentkeztek fogadó gazdák, nemcsak földrajzi értelemben, hanem a gazdálkodásuk profilját tekintve is, a kalandorok pedig számomra ismeretlen szempontok alapján lettek hozzájuk beosztva. Kalandortársnőmmel, Évivel Szentesre kerültünk, ahol elsősorban az Árpád-Agrár Zrt. telephelyein és a Bakó Kertészet berkeiben gyűjtöttünk tapasztalatokat. Eleinte voltak kétségeim, amikor realizáltam, hogy a kalandunk során nem a romantikus elképzelésekben körvonalazódó gazdálkodást tapasztalhatjuk meg, amelyet átsző a természettel való együttélésből fakadó nyugalom, és amire alapvetően én vágyom, hanem a mezőgazdaságot, mint vállalkozási ágat fogjuk megismerni, de visszatekintve már semmi szín alatt nem cserélném el másra.” – részletezte.

A kalandor a friss élmények birtokában már most gondolkodik a következő éves pályázaton, ahol az idei tapasztalatoktól eltérően egy kisebb léptékű gazdaságot üzemeltető család mindennapjaiból szeretne egy kis ízelítőt, hogyan működik a háztáji gazdálkodás, a gyümölcstermesztés, ami kiindulási alapként sem lenne utolsó a számára a vidéki élet elkezdéséhez.

Ismerkedés egy hagyományos tejtermelő gazdasággal

A szeghalmi Tárnok Farmon a takarmánycélú szántóföldi növénytermesztés mellett több száz egyedszámú tojó és tejtermelő állományt gondoznak, ahová az idei évben először látogathatott el egy magát szerencsésnek mondható kalandor. A farm tulajdonosa, Tárnok Sándor hangsúlyozta, hogy fogadó gazdaként azért is szeretett volna részt venni a programban, amiért a tanár tanár lesz, hogy ne vigye magával a feledésbe a tudást, hanem azt átadva sokkal több maradhasson utána.

Semmi körítés, semmi szépítés nem volt, ami azon a héten adódott feladat, az jutott a kalandor részéül. Alapvetően a városból, íróasztal mellől nehéz elképzelni, hogy a tej nemcsak úgy van, hanem elég sokat kell érte küzdeni. Éppen ezért szerettem volna megmutatni a tej- és tojástermelést, a termékgyártást, értékesítést, de aztán majdnem minden részből jutott egy kis falat, bálát mozgattunk, a tehenek fülét számoztuk be, öntözőgépet javítottunk, szervizben voltunk alkatrészt gyártatni, tehát a mindennapi életünkbe csöppent bele a kalandor

– részletezte az öt nap koncepcióját Tárnok Sándor.

A farm tulajdonosa kiemelte, azt is szerette volna átadni a kalandornak, hogy a gazdálkodónál egy alkalmazottal szemben a munka nem áll meg a szerződésben foglalt tól-ig határt követően. Hiába akarná ő is adott esetben a kedvenc sorozatát nézni a tévében, mivel a munkát el kell végezni, ezért sokszor a szezon idején a telep körüli munkálatok egészen éjszakába nyúlóan, akár reggelig is eltartanak. Tárnok Sándor kitért arra is, hogy mivel a program szerint kívülállók látogattak el a fogadó gazdákhoz, ezért ők általánosságban semmilyen szakirányú tapasztalattal, gyakorlattal nem rendelkeznek, így számára a legfontosabb az volt, hogy a hozzá látogató fiatal az első pillanattól fogva biztonságban legyen. A kalandor elszántságát egy percig se vitatta a fogadó gazda, sőt kifejezetten pozitívumként emelte ki korábbi negatív tapasztalataival szemben.

Attól jobban semmi nem nyitja ki a bicskát a zsebembe, hogyha valaki flegmáskodik, húzza a száját, noszogatni kell. Voltak már ilyen középiskolás gyakornokok nálunk, akiket a telefon masszírozásán kívül sok más dolog nem érdekelt. Paliról abszolút nem ez volt a benyomásom. Mivel neki utólag beszámolót kellett írnia, fotókkal is dokumentálta az eseményeket, de egyáltalán nem vitte túlzásba, amikor kellett mindkét keze, akkor zsebre csapta a telefont és tette, amit kértem tőle

– részletezte a fogadó gazda.

Bár Tárnok Sándor kiemelte, hogy kézzel fogható haszon, GPD-növekedés nem várható a program révén, viszont az általa szerezhető kapcsolati tőkét nem lehet pénzben megfizetni. A fiatal gazda szerint az öt nap alatt megélt közös munka és kötetlen beszélgetések után úgy érzi, hogy adott esetben kölcsönösen számíthatnának egymásra, ha egyikük vagy másikuk szorulna segítségre, ami pedig feledtet minden esetleges negatívumot és azonnal behozza a gazdalátogatásba fektetett energiát is.

Budapest és Szeghalom messze van egymástól, de a program által lett egy biztos pont, hogy van egy hely, ahol meg lehet aludni egy éjszakára, és egy jó szóra mindig fel lehet hívni a másikat

– utalt a Tárnok Farm tulajdonosa a Vidék Kaland Program egyik legerősebb hozadékára.

Balogh Pál Géza néprajzkutató antropológus doktorandusz hallgatóként korábban önkéntesként már bele-belepillantott a vidéki gazdaságok életébe, de az ötnapos program még számára is ismeretlen kalandokat tartogatott. Buda külső kerületi részén nőtt fel, ami nem az a tipikus panelrengeteg, így abban a hangulatban nevelkedett, amit leginkább a falun talál meg az ember, talán ezért is ébredt benne vonzalom a vidéki élet iránt, majd választotta doktori disszertációjának témájává a sajtkészítést is. Az útja így Szeghalomra, a Tárnok Farmra vezetett, ahol a gazdaság szíve-lelke, Tárnok Sándor vezette be a mindennapi életükbe.

Sándor gazda rengeteg energiát fektetett abba, hogy minél több mindenbe bepillantást engedjen. Láttam, hogy rengetegszer vannak olyan feladatok, ahol fejben és fizikailag is koordinálni kell egy közel 20 alkalmazottal működő gazdaságot, hogy minden a helyén legyen. A menedzseri, koordinátori feladatokon túl az aktuális munkákba is igyekezett bevonni a bálázástól kezdve a borjúk füljegyzésén át a tejszín elkészítéséig mindenbe. Egy szerencsétlen együttállás miatt a sajtkészítő kolléga nem dolgozott, de ezt azzal kompenzáltuk, hogy kétszer is látogatást tettünk a körösladányi sajtkészítőnél, Kiss Ferencnél, akivel hosszú beszélgetésbe merültünk a magyarországi kézműves sajt helyzetéről, és a sajtkészítésébe is belepillanthattam

– mesélt élményeiről a 28 éves tanuló.

Balogh Pál Géza kifejtette, hogy szerinte egy ilyen program mindenkinek ajánlott, mert szerinte napjainkban egyre inkább érezhető a tudáshiány az élelmiszer előállítását illetően, illetve azzal kapcsolatban, mi minden nehézség és szépség van egy gazdaság életében. „Sándor gazdával egyetértettünk abban, hogy bárki, aki a vidéki élettel kapcsolatos döntést szeretne hozni, annak rövidebb ideig elengedhetetlen lenne belelátnia egy gazdaság életébe, hogy mélyebben megismerje azokat a szempontokat, hogyan működik egy gazdaság, mi alapján hozzák meg a döntéseket és hogy mik a problémáik. A belső nézőpont megismerése nagyon fontos bármilyen fejlesztéspolitikával, pályázatírással foglalkozó személynek, mert ha nem tapasztalja meg személyesen a gazdák mindennapjait, nehéz megérteni, mi alapján dolgoznak ők napról napra” – adott hangot a gazdaságlátogatás jelentőségének a PTE és a Corvinus Egyetem hallgatója.

A fiatal kalandor továbbá megemlítette azt is, ha ideje engedi, az elkövetkező évek valamelyikében ismét szívesen részt vesz majd a programban, hogy ismereteit és élményeit tovább bővíthesse. A HelloVidéknek elárulta, nem titkolt célja, hogy tanulmányai befejezését követően vidékre, Kóspallagra költözik, ahol barátaival együtt a konyhakerti szintű gazdaságon túl egy közösségi sertéstartásban is gondolkodik. Bár tanulmányai révén a sajtkészítést A-tól Z-ig ismerni fogja, mégsem ezt képzeli el a jövőjének, nem kívánja elvenni a már működő gazdaságok kenyerét, de főállásában sem szeretne elszakadni a természettől, így idejét a vidék- és a közösség fejlesztésre szeretné fordítani, amelyben a Vidék Kaland során szerzett ismeretei nagyban fogják segíteni.