Szorult helyzetben a kistermelők: ezért számolják fel sorra a családi gazdaságukat

A Dalacsi családban már a harmadik generáció tapossa a jó termést adó földeket, akik néhány éve a kevésbé ismert pagodakarfiollal hívták fel magukra a figyelmet a népszerű idényzöldségek, mint a spenót, retek, saláta és egyéb káposztafélék mellett, azonban 8 évvel ezelőtt még koránt sem volt ilyen széles a termékpalettájuk. „Korábban a nagybanin értékesítettük a dinnyét, viszont a felvásárlási ár 25 éve szinte ugyanannyi, mint kezdetben, 8-10 vagy maximum 20-25 forint. Ezért hagyja abba sok dinnyés, mert nem lehet kihozni 0-ára a végösszeget, mert ahhoz 45-50 forintnak kellene lennie a kilónkénti árnak, és akkor még nem beszéltünk a 25 év alatt 10-szeresére emelkedett órabérről. A párommal megbeszéltük, hogy vagy változtatunk, vagy abbahagyjuk, mert egy növényből nem lehet megélni. Régen mindenki maximum kétfélét termelt, most pedig mindenbe belevág, hogy egész évben legyen miből megélnie. Anyagilag így sem kedvezőbb a helyeztünk, csak biztosabb, ha valami baj éri az egyik növényt, a másik kihúz a csávából, ezért kell több lábon állni" - magyarázta Dalacsiné Benkő Csilla a megváltozott kistermelői profiljuk valódi okát.

A tudatos bővítés okán kezdték három éve termelni a szentetornyai kertészetben a kevésbé ismert pagodakarfiolt, ami nevével ellentétben a káposztafélék csoportjába tartozik, és különleges, fraktál mintázatával, valamint élénk színével hívja fel magára a vásárlók figyelmét. Már a XVI. századi Olaszországban is szívesen ették, mert a karfiolhoz képest kevésbé tolakodó az íze, ráadásul nem puffaszt, így gyerekek is fogyaszthatják. Azonban, mint minden új keletű dolog vagy régi kedvenc esetén, itt is küzdeni kell azért, hogy az újdonság beépüljön a köztudatba, így hiába a mindössze 1000 tő pagodakarfiol, a Dalacsi családnak minden egyes fej eladásáért meg kell dolgoznia.

Régi növény, ezért nincs is rá akkora kereslet, sokan pedig úgy gondolják, biztos nem jó, nem fogják megenni a gyerekek. Ilyen növény a brokkoli is, ami rengeteg vitamint tartalmaz, de nem olyan menő, mint a karfiol, amit már ismernek. Beszélni kell róla, el kell magyarázni az embereknek, hogyan készítsék el, ami nekem könnyű, lévén szakács a végzettségem, így receptötleteket is adok a friss zöldség mellé. Az emberek negyed részét sikerült meggyőznünk, a háromnegyedét nem, de úgy gondolom, jövőre már más is árulni fogja a piacon, hogy látta, nekünk sikerült eladni

- beszélt az értékesítés nehézségeiről a Dalacsi Kertészet tulajdonosa.

A kevésbé ismert növények problémás értékesítése azonban csak csepp a tengerben ahhoz képest, amely okok odáig vezetnek, hogy egy akár évtizedes hagyományokkal büszkélkedő családi gazdaság bedobni kényszerüljön a törölközőt. Dalacsiné Benkő Csilla megemlítette, a nagybani árak miatt 10 éve a kistermelői piacra szorultak, az ott felsorakozó termelők száma pedig évről évre csak csökken. Ebben jelentős szerepe van az idősebb generáció kiöregedésének, így lényegében már csak az ötvenes korosztály tartja a frontot, lévén az utánpótlás mértéke igen csekély.

Eltökéltségből és kitartásból sokszor nem szenvednek hiányt az örökösök, a fejlesztésre, bővítésre szánt tőke hiánya azonban már sokkal nagyobb probléma, megfelelő nagyságú földterület hiányában pedig a támogatásokat sem lehet igénybe venni, pedig fennmaradni, hasznot húzni a gazdálkodói létből jobbára csak így lehet. Akad a környéken 2-3 fiú, akik próbálják továbbvinni a szülők szakmáját, de lányok nem igazán akadnak a pályán.

Ezért is lehet büszke a Dalacsi házaspár, hogy gyermekük, Dalacsi Imola nevét 2018-ban egy egész ország ismerhette meg a Gazdász Szépe verseny győzteseként, mint a „dinnyés kislány”, aki bulik helyett inkább kerti munkával tölti szabadidejét. Lelkesen fotózza a földeken termő növényeket, ügyesen ültet, ha kell, kapál, és közben építi a mára már elengedhetetlen brandet a közösségi platformokon, viszont édesanyja a jövőt illetően még így is szkeptikus: „Nem gondolom, hogy ő ebben lehetőséget lát, inkább csak szereti ezt csinálni. Pici kora óta a testvérével ebbe nőttek bele, hoztuk-vittük őket a nagybanira, egy idő után pedig már ők is szerették volna azt csinálni, amit tőlünk láttak. Nem azt nézi, hogy ebből majd valamikor meg fog élni, úgy tekint rá, mint egy hobbira, amit szeret és közben kint lehet a természetben. A megélhetés ebben a szakmában nehéz kérdés, éppen ezért nem is nagyon biztatom, mert tudom, hogy mindez hatalmas munkával és kockázattal jár.”

A nagyobb bevétel és a biztosabb anyagi háttér érdekében mindenképp bővíteni kellene a család néhány hektáros területét, ami azonban csak egy újabb problémát hoz magával, mert a nagyobb termelők már most alig találnak maguknak napszámost.

Míg Dalacsiné Benkő Csilla szülei idejében a piacot valódi termelők alkották, elvétve egy-egy kósza kereskedővel, addigra mára ez a szám megfordult. A vásárhelyi és orosházi piacon bár akadnak még kistermelők, sokan inkább csak azt mondják magukról, hogy a sajátjukat értékesítik, de valójában kereskedők, ahogy a kistermelői közösség mondja, „betonon termelnek”. A viszonteladói problémakör mellett azonban évek óta mind jobban szenvednek a legkisebbek a multik elszívóhatásától. Sokan az alapvető élelmiszerek mellett a zöldséget és gyümölcsöt is ugyanott veszik meg, gondolván, egy körrel kevesebbet kell futniuk, viszont a hazai helyett így tudatosan az import termékeket választják.

A főzés már nem divat. Érezhetően minimálisra csökkent a konyhakerti növények kereslete, és most már azt látom, hogy az idősebbek is inkább rendelik az ebédet, a fiatalok eleve csak hétvégén látogatnak ki a piacra, ez pedig egyre jobban megöli a kispiacot, a multi pedig már csak pluszként jön ehhez

- festett komor képet a termelők helyzetéről a Dalacsi Kertészet tulajdonosa.

A teljes képhez azonban hozzátartozik az utolsó, és talán a legfontosabb tényező, az időjárás, amit, legjobb tudásunk szerint, nem lehet irányítani. Hol a sok esőre, hol a hetekig tartó forróságra, máskor az orkán erejű szélre és az ökölnyi méretű jégdarabokra panaszkodnak a termelők, amivel, mint minden mezőgazdaságból élő ember, ők is számoltak, azonban a helyzet évről évre csak rosszabb lesz.

Amikor mi elkezdtük, akkor nem voltak még ekkora viharok. Persze, akkor is volt szél, hideg, megfagyott a növény vagy éppen szétégette a nap, viszont körülbelül 10 éve állandó jelleggel küzdünk a jéggel, a brutális szélviharokkal, ami ellen nem tudunk védekezni. Jó két hónapot eltolódtak az évszakok. Most még novemberben jó idő van, ezért csak decemberben kezdjük betakarítani a káposztaféléket tárolásra, a karfiol végét is ebben a hónapban szedjük le, áprilisban pedig azt figyeljük, hogy a fóliában ne fagyjanak meg a növények

- érzékeltette a megváltozott körülményeket Dalacsiné Benkő Csilla.

2019 ebből a szempontból hozott hideget és meleget is a számukra. Bár a jéggel tavaly nem gyűlt meg a bajuk a környékbelieknek, a szél viszont annál inkább megtépázta a még zsenge dinnyeleveleket, a hetekig tartó aszály miatt pedig folyamatosan locsolni kényszerültek a káposztaféléket. Éppen a változóban lévő időjárási körülmények miatt egyre gyakrabban adnak hangot az áremelkedésnek (így ugrott meg tavaly 20%-kal a burgonya, egyes friss zöldségek és gyümölcsök ára), holott a Dalacsi Kertészet tulajdonosa szerint a környékükön erről szó sincs.

Csongrád és Békés megyében nagy a termőterület, ezért itt egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy változnak az árak. Mi több mint 20 éve ugyanannyiért adunk mindent, a káposzta a kezdetek óta 100 forint, és hiába akarnám 200-ért adni, a mostani áron is bajosan fogy el. Budapesten és a Dunántúlon már biztos többe kerül, akár 300 forint is lehet, mert Szeged környékén olcsón megveszik a kereskedők, aztán ráteszik a több száz forintos hasznot. Például a dinnyének 20-30 forintért veszik kilóját, a Balaton környékén meg 200-300 forintért eladják, amin ők tudnak igazán keresni, nem a termelő

- árulta el a HelloVidéknek a tulajdonos.

A felvásárlási árak tehát úgy tűnik, nem igazán változnak, a csökkenő kereslet híján pedig a termelők sem tudnak emelni, így a Dalacsi család úgy gondolja, 2020-ban a szokott árakkal jelennek majd meg a piacon. Bár úgy tűnik, hogy a legkisebbek állandó szélmalomharcot vívnak a kereskedők, a multik és a csökkenő vásárlóerő ellen, Dalacsiné Benkő Csillának esze ágában nincs lehúzni a rolót.

A nehézségek csak még jobban összekovácsolták a családot, akik a földeken nap mint nap együtt lehetnek, miközben azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. „A mai napig nem bánom, hogy ezt a hivatást választottam” – adott hangot elhivatottságának a Dalacsi Kertészet tulajdonosa. Kevesebb ambícióval és kitartással talán nem is éri meg belekezdeni.

Címlapkép: Getty Images