Megkongatták a vészharangot: ha ezt nem lépjük meg, jön a klímakatasztrófa

A jelenlegi iparszerű élelmiszer- és mezőgazdasági rendszer fenntarthatatlan, emiatt gyökeresen át kell alakítani az élelemmel és a mezőgazdasággal kapcsolatos felfogásunkat, és új megoldások szükségesek a bolygó növekvő népességének táplálására. Jelentősen átalakult a mezőgazdaság társadalmi megítélése is. Az ágazatnak már nemcsak elegendő mennyiségű, minőségi és biztonságos élelmiszert kell előállítania, de egyre fontosabb követelmény, hogy mindezt fenntartható módon tegye. A lehetséges megoldások között mindinkább előtérbe kerül a már nemzetközi mozgalommá nőtt agroökológiai szemlélet, amelynek szélesebb körű elterjesztésében kiemelkedő szerep jut a települési önkormányzatoknak.

Mi is az agroökológia?

Az agroökológia, mint társadalmi és politikai mozgalom azt célozza, hogy az emberek, közösségek és a társadalmak miképpen tudnak hozzájárulni egy fenntartható, tisztességes élelmiszer modell kiépítéséhez azon keresztül, hogy mit vásárolnak, de azáltal is, hogy miképpen szerzik be az élelmet illetve annak elosztását miképpen szervezik meg. Az agroökológia nemzetközi mozgalom, amiben számos önkormányzat vesz részt a világ minden táján a legkisebbektől a legnagyobbakig.

A téma Magyarországon is egyre aktuálisabb, tavaly novemberben a magyar főváros egy kétnapos nemzetközi konferenciának adott otthont, ahol arra keresték a választ, hogyan lehetne a mezőgazdasági ágazat szereplőit az innovatív mezőgazdasági gyakorlatok felé terelni. A tanácskozáson Cécile Claveirole, a France Nature Environnement agrárhálózat vezetője, a téma egyik elismert szakértője az agroökológiai átmenet kihívásait térképezte fel, és az önkormányzatok agroökológiai átállásban betöltött szerepéről tartott előadást. Szerinte

az agroökológiának, mint az EU egyik fontos céljának, a társadalmi haszna mellett kiemelkedő szerepe lehet a globális felmelegedés elleni küzdelemben is.

Cécile Claveirole úgy véli: az agroökológia elősegíti a talaj termőképességét, növeli a gazdaságok agronómiai hozamát, csökkentheti költségeiket, ezáltal növeli függetlenségüket és stabilitásukat. Javíthatja a gazdálkodók és a munkavállalók életkörülményeit is, és szerepet játszhat abban is, hogy felértékelődjön a vidéki, agrár szakmák értéke, illetve segíthet további munkahelyek teremtésében és a vidéki kivándorlás megfékezésében is.

Fenntartható és szolidáris

Az agroökológia környezeti szempontból fenntartható, igazságos, szolidáris mezőgazdasági termelési rendszerek létrehozására irányul. A gazdálkodást az ökológiai elvek szerint, a természetes rendszerek mintáját követve szervezi. Központi szerepet kap a talajélet javítása, a tájfajták, őshonos fajták használata, a biológiai változatosság növelése, a műtrágyák, vegyszerek elhagyása. Az értékesítésben törekszik arra, hogy a termelő és a fogyasztó lehetőleg közvetlenül találkozhasson vagy nagyon kevés közvetítőn menjen keresztül az áru, így a haszon minél nagyobb része maradjon a termelőnél. Az agroökológia a helyi gazdaságból származó beszerzést részesíti előnyben a globális ellátórendszerek helyett. Az agroökológia a helyi tudásra is épít, ezzel felszínre hozza a táji értékeket, elfeledett helyi gyümölcs, zöldség, állatfajtákat hozhat újra divatba, ami akár a helyi gazdaság új motorja is lehet.

A helyi tudás érték

Nagy szerepe van az ilyen típusú termelésben a helyi tudásnak, a hagyományok ismeretének – hívja fel a figyelmet Kajner Péter, a WWF Magyarország szakértője, aki szerint az önkormányzatoknak számos eszköze van az agroökológiai rendszerek fejlődését segíteni. „Hozhatnak olyan településrendezési szabályokat, mellyel a helyi gazdálkodók számára kedvező feltételeket biztosítanak. A helyi környezetvédelem, területhasználat szabályozási lehetőségeit használva előnyt biztosíthatnak a környezetkímélő tájhasználatot folytató gazdálkodóknak. Elősegíthetik termelői piacok, helyi termék boltok, bevásárlóközösségek indítását, működését azzal, hogy kedvezményesen vagy ingyen helyet biztosítanak ezek számára” – vázolta a lehetőségeket a szakember.

Együnk helyit a menzán

Az agroökológia segíthet abban, hogy a települések megvalósítsák az élelmiszer-önrendelkezést, hogy a közösségek maguk dönthessenek arról, honnan szerzik be élelmiszereiket. Így a közétkeztetésben, például az iskolai vagy önkormányzati menzákon előnyben részesíthetik a helyi, egészséges, környezetkímélő termékeket előállító termelőket. Amennyiben van saját területe az önkormányzatnak, saját közkonyhái, illetve a helyi rászorulók számára is termelhet élelmiszert. Kajner úgy véli, ez különösen fontos a szegényebb vidékeken, mert a közösség így függetlenebbé válhat a globális rendszerektől, az élelmiszerellátásban szociális szempontokat is érvényesíthet.

Az önkormányzat pl. maga is termelhet a közkonyhára a rászorulók bevonásával, környezetkímélő módon. Ezzel egyszerre csökkentheti saját kiadásait, segíthet a szegény embereken, jobb minőségű, egészségesebb élelmiszereket biztosíthat a helyieknek, és maga is tehet a helyi természeti erőforrások megőrzéséért.

Ma egyre több fogyasztó szeretné biztosan tudni, pontosan honnan származik az az étel, alapanyag, ami a tányérjára kerül. A WWF Magyarország szakértője szerint az agroökológia átláthatóbb rendszereket tud létrehozni, melyekben a fogyasztó könnyebben meggyőződhet arról, hogy egészséges terméket fogyaszt.

A bevásárlóközösségek, piacok megteremthetik a gazda és a vásárló közvetlen kapcsolatát, bizalmat épít köztük. Az egészséges, finom, környezetkímélő élelmiszerek fogyasztása mellett a helyi közösséget is erősíthetik az agroökológiai rendszerek. Helyi ügy lesz a jó élelmiszer, amelyről a közösség bevonásával lehet döntéseket hozni, ez is az összetartozást erősíti

– tette hozzá Kajner Péter.

A vidékfejlesztésben is segít

Magyarországon is egyre több önkormányzat próbál az agroökológia elveit figyelembe véve működni. A kisebb, nehéz sorsú falvak között gyakori, hogy maguk kezdenek mezőgazdasági termelésbe a közmunkások, helyi rászorulók bevonásával. Kajner Péter követendő példaként említi Rozsály, Panyola, Tunyogmatolcs településeket. De említést érdemel Bácsalmás is, amely komplex helyi fejlesztési programot indított: a rászorulókat mezőgazdasági termelésre, a termékek feldolgozására oktatta, majd bevonta őket a termelésbe is.

Létrejött és megerősödött egy rendszer, ami ma már a város és környéke számára elérhető, jó minőségű élelmiszereket termel. A Zala Termálvölgye kezdeményezés szintén tudatos építkezéssel számos település mezőgazdaságát, turizmusát fejleszti. A városokhoz kötődő kezdeményezések közül érdemes kiemelni az egyre növekvő számú bevásárlóközösséget (pl. Budapesten a Szatyor vagy Nyíregyházán a Kosár), a városi kertek mozgalmát, illetve a termelői piacokat. Utóbbiakból ma már több mint 260 működik országszerte.

Sajtfalu és Bioszentandrás

Ebbe a sorba illik Békés megye legeldugottabb zsákfaluja, a tíz évvel ezelőtt a totális pénzügyi csőd szélén álló Magyardombegyháza története is, ahol a közfoglalkoztatási programra támaszkodva, majd később szociális szövetkezet formájában működő modern sajtüzemet hoztak létre alig 5 hónap alatt. A település főként nőkből álló vezetése nagyon eltökélt volt, és miután mindenki magáénak érezte a történetet, a falunak sikerült kilábalnia a kilátástalanságból, munkát, jövőképet kaptak a helyiek, és a községet ma már mindenki csak Sajtfaluként emlegeti. Dinnyés Ildikó polgármester olyan ügyesen menedzselte a kezdetektől az egész projektet, hogy ma már több budapesti boltban kaphatóak a magyardombegyházi tejtermékek, illetve 2019 nyarán Szegeden önálló boltot is nyitottak.

Az Európai Innovációs Díjjal is kitüntetett Hernádszentandrás azzal mutatott követendő mintát, hogy létrehozta és működteti Bioszentandrást, egy helyi biogazdaságot, egy brandet, ami immár nem csak a helyi élelmezésben játszik szerepet, de piacra is tud termelni. A panaszkodás és a csodavárás helyett helyi adottságokra épülő, és üzleti alapokra helyezett, számos szociális elemet tartalmazó vállalkozás létrehozásába fogtak a hátrányos helyzetű, egykor munkanélküliséggel küszködő borsodi faluban. BioSzentandrás sikerei mögött egy komoly menedzsermunka áll, melynek köszönhetően négy, egymásra épülő EU pályázati forrás, három év közfoglalkoztatási programja, tudatos márkaépítési és piackutatási folyamat szinergiája valósulhatott meg.

Jótanács négy pontban Kóspallagról

Ahhoz, hogy a jelenlegi élelmiszer-ellátó rendszerünkről áttérjünk az agroökológiai megközelítésre, ahhoz európai, országos és helyi szinten is változtatni kell. Egy kistelepülésen meghatározó lehet a falut irányító polgármester személye és a képviselő-testület is. Kedvező helyzetben van e tekintetben a Pest megyei Kóspallag, a falu októberben megválasztott új polgármestere az ELTE humánökológia, valamint a BCE regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakán is tanult. Arról nem is beszélve, hogy van mire építenie, hiszen a település korábban is fogékony volt az efféle szemléletre.

Plachi Attila, az ország egyik legfiatalabb polgármestere elmondta: sok segítséget és támogatást kap a helyi lakosoktól, illetve a településen kívülről is, aminek nagyon örül. Hálás azért a tudásért, amit a baráti- és munkaközösségeiből hozott, melyekben rendre építő jellegű szakmai vitákat folytattak, álmokat szőttek és közös projekteket vittek véghez. Elmondása szerint rendkívül sokat köszönhet a mestertanárainak is, akikkel a mai napig igyekeznek közös kutatásokat, kapcsolódási pontokat találni különféle fenntartható vidékfejlesztési projektekhez, és nem feledkezik meg azokról a polgármesterekről sem, akikkel az eddigi útján találkozott.

Plachi Attila a „tanácskozó önkormányzat” híve, és fiatal kora ellenére már nagyon bölcsen úgy szeretné vezeti a falut, hogy folyamatosan párbeszédet és együttműködést szorgalmaz a kincset jelentő helyi tudással rendelkező lakosok, a kutatók, az önkormányzat és a civil szervezetek között. Szerinte úgy lehet a jövőben eredményesen előre haladni, ha a közös gondolkodás nyomán felhalmozott tudást sikerül összehangolni a helyi lehetőségekkel.

Kóspallag polgármestere négy pontban foglalta össze, hogy egy önkormányzat mit tehet annak érdekében, hogy az agroökológiai szemlélet hangsúlyosan jelen legyen az adott község mindennapjaiban:

• 1. Tájékozódás és tájékoztatás: Egy település vezetésének feladata, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyen lényeges összefüggéseket és adatokat, és a megfelelő tájékoztatást megadja pl. a különféle agroökológiai tevékenységekről. Az önkormányzat képzéseket tarthat az egyes területek szakértőivel, illetve amennyiben nincs meg helyben a megfelelő szaktudás,akkor külsős szakértők bevonásával is megteheti mindezt.
• 2. Alapelv az élethosszig tartó tanulás: Folyamatosan tanulnunk kell egymástól, a szakemberektől és a kutatóktól. Nemcsak elegánsabb, ha nyitottan és több dimenzióban próbálunk gondolkodni, de a másik oldal megértéséhez és annak elfogadásához is támpontokat, több türelmet ad.
• 3. Gyakorlati segítségnyújtás: Az önkormányzat segíthet a gazdáknak a fejlesztési, pályázati pénzek lehívásában, de konkrét hatást elérő segítség lehet az is, hogyha az önkormányzat a településrendezési (pl. településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat) és szabályozási eszközeivel támogatja a gazdákat. Hasznos, ha a önkormányzat nyitott a gazdák által kifejlesztett innovációkra, az új módszerekre, és az önkormányzat zászlóshajója lehet a tapasztalatok megosztását segítő hálózatok létrehozásának, helyi, nemzeti és nemzetközi szervezetek megalapításának.
• 4. Vagyoni helyzetből adódó segítségnyújtás: Egy önkormányzat a tulajdonában levő földterületekkel is segítheti a gazdákat és a kisléptékű termelőket, akiknek sok esetben nem állnak rendelkezésükre a megfelelő eszközök és a termőföldek. Az önkormányzat parcellákat biztosíthat azoknak a fiataloknak, akik ilyen szemléletben szeretnének földet művelni. Ez működhet bérleti rendszerben, de akár közös vállalkozásban is.

Címlapkép: Getty Images