Az utolsó pillanatban jött Orbán nagy ígérete: ezen múlik a magyar erdők sorsa

Vasárnap tartotta évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök, melyben külön hangsúlyt fektetett a klímavédelemre, részletezte a már korábban meghirdetett akciótervet, és kitért a célok megvalósíthatóságára is. A globális problémával kapcsolatban megjegyezte, hogy

felismerte a magyar kormány, és megalkotta a Klíma- és természetvédelmi akciótervet, amelyben kiemelt helyet kap az erdőtelepítés. Minden újszülött után tíz fát ültetnek, 2030-ra elérik, hogy az ország erdővel borított területe 27 százalékra növekedjen

- emelte ki beszédében a miniszter.

A vasárnapi értékelő után és a fásítási terv apropóján annak jártunk utána, hogy áll most a hazai erdők egészségi állapota. Ugyan elsőre furcsának tűnhet a kifejezés, de erdeink is folyamatosan küzdenek különböző problémákkal, ami aztán "egészségüket" is veszélyeztetheti. Napjainkban a klímaváltozás nagy hangsúlyt kap, de az időjárási viszonyok mellett számos más tényező is alakítja a magyar erdők állományát és állapotát. Éppen ezért tanulmányoztuk át a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság által készített legfrissebb jelentést, melyből világosan látszik, nincsenek túl jó állapotban a hazai erdőségek.

Kik végzik és hogyan, az erdők vizsgálatát?

Ahhoz, hogy megértsük, miként mérik fel az erdeink állapotát, tudnunk kell, kik és hogyan végzik ezt a feladatot. A folyamatos méréseket és monitorozásokat szigorú szabályok és keretek között végzik a szakemberek. Ahogy a jelentésben olvashatjuk, az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) működését jelenleg a 2009. évi XXXVII. tv., valamint a 2018. évi LVI. tv., továbbá a 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet szabályozza. A monitoringprogram koordinációját és a feladatok egy részét a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgatósága végzi.

Egyes elemei több évtized óta működnek, ugyanakkor az újabb kihívások és feladatok kapcsán az elmúlt egy-másfél évtizedben új alrendszerei épültek ki. Az EMMRE-n belül kap helyet az átfogó, szisztematikus mintavételezésen alapuló Erdővédelmi Hálózat (EVH), melynek állandósult, évente felvételezett pontjain gyűjtött adatok információt szolgáltatnak erdeink egészségi állapotáról, a bekövetkezett abiotikus és biotikus kárformák megjelenéséről, mértékéről, illetve változásáról

- olvasható a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság jelentésében.

Hogyan mérik fel az erdők egészségügyi állapotát?

A hosszadalmas és részletes méréseket több szempont alapján járják körül és vizsgálják meg. Éppem ezért, az erdők egészségi állapotának jellemzői, valamint csoportosítása a következőképpen néz ki:

Az egészségi állapot romlásának okai három főbb csoportra oszthatók:

• Abiotikus károk:
  
  Főként időjárási és klimatikus tényezők okozzák. Eseti megjelenéseik hirtelen, nagy
  területen fellépő kalamitást okozhatnak (szárazság/aszály, tűz, szélvihar, ár és belvíz, hó, jég, stb.).
• Biotikus károk:
  
  Ebbe a kategóriába tartozik valamennyi organikus eredetű kárforma, amelyek természetszerű állományokban, normális körülmények között is folyamatosan jelen vannak, de az erdő könnyen kiheveri őket (pl.: egyes gomba, rovar károkozók). A felvételek során külön figyelem kíséri az invazív, illetve az újonnan behurcolt károsítókat, kórokozókat.
• Emberi beavatkozás következtében kialakult károk:
  
  Mesterségesen magasan tartott vadlétszám (vadkárok). Nem kellő körültekintéssel végzett erdei munkák – pl. kéregsebzés, koronatörés, talajtömörödés, csemetetaposás.

Ez a három nagy kategória gyakorlati szempontból a károsítás faegyeden megjelenő helye szerint kerül további felosztásra. Az egyedi felvételek során szisztematikusan haladva, a teljes faegyed vizsgálata megtörténik, beleértve a korona (lombozat és ágak), a törzs (kéreg) és a gyökfő teljes egészét. Ennek során a kiváltó ok lehető legpontosabb meghatározása a cél.

• Koronakárok:
  
  A leveleken, ágakon megjelenő lombrágó rovarok, hernyók, tetűszívás, csúcsszáradás, fagyöngy, hajtástorzulás, gubacsok, abnormálisan kis levél, gubacs, lombkárosító gombák, hajtáskárosodás, lerágás, koronatörés, immissziók, egyéb koronakárosodás.
• Törzskárok:
  
  A korona és a gyökfő közötti törzsrészen megjelenő törzstaplók, golyvák és rákos sebek, bekorhadt ággöcs, fekélyek, deformációk, kéregtetvek és pajzstetvek, farontó rovarok, gyantafolyás, fagyléc, fagyrepedés, villámkár.
• Gyökfőkárok:
  
  A talajfelszín feletti, maximum 30-40 cm magas törzsrészleten, felszíni gyökérzeten bekorhadás, azonosítható gombakár, pajor, pocokkárosítás, egyéb gyökfő vagy gyökérkárosodás.
• Egyéb károsodások:
  
  Talaj eredetű károsodás (erózió, magas talajvíz, pangóvíz, talajszennyeződés, talajtömörödés, talajvízsüllyedés, egyéb) tűzkár, széldöntés, kidőlés, törzstörés, aszály, hőség, hervadásos pusztulás, helytelen gazdálkodás, egyéb károsodás.
• Vad által okozott károk:
  
  Természetes felújítás akadályozása, makkvetéses erdősítések károsítása, rügyek, hajtások és lomb rágáskára, kéreghántás, rágás, dörzsölés, töréskár; egyéb vadkár.
• Ismeretlen eredetű vagy egyértelműen nem meghatározható károsodás:
  
  2012-től kezdődően ez a kategória kerül alkalmazásra valamennyi olyan esetben, amikor a fa állapotában bekövetkezett általános leromlásos tünetek okát nem lehet egyértelműen meghatározni.

Így áll most a hazai erdők egészsége

Persze amellett, hogy kíváncsiak voltunk, kik és hogyan mérik fel a hazai erdők állapotát, az is érdekelt minket, hogy jelenleg milyen problémák veszélyeztetik az magyar erdők fáit és mi jelenti a legnagyobb fenyegetést rájuk nézve. Szakemberek szerint ez is összetett dolog, hiszen az erdőben nem csak az időjárási viszontagságok pusztíthatják a fákat és növényeket, hanem a bogarak, rertőző betegségek is.

Az elmúlt évekre visszatekintve összegezhetünk pár tényt, mint például azt, hogy levélvesztés tekintetében 2012 óta erdeink egészségi állapotában folyamatos romlás figyelhető meg. Ez a folyamat az elmúlt évekbenfelerősödött: 2018-ban a vizsgált fák kevesebb, mint 60 százaléka tartozott az egészséges vagy gyengén károsodott (veszélyeztetett) kategóriába. Ekkor az összes mintafa közül mindössze 26,5 százalék volt tünetmentes, tehát a levélvesztés tekintetében a korábbi évekhez képest tovább csökkent az egészséges egyedek száma. A veszélyeztetett fák aránya 26,2 százalék, a közepesen károsodott egyedeké 36,5 százalék, míg az erősen károsodott fák aránya 8,8 százalék volt.

Az elpusztult fák arányaiban (2 százalék) nem következett be számottevő változás. A korábbi években elhalt fák száma évről évre változó, mivel holtfák csak addig szerepelnek a felvételekben, amíg állnak és magassági osztályuk 1-3 kategóriába esik. Kidőlésük, magassági osztályuk romlása (pl. korona vagy törzstörés) esetén új mintafa kerül kijelölésre.

2018-ban az összes vizsgált fára vonatkozóan az átlagos levélvesztés intenzitása 30,4 százalék volt, az egészséges fák aránya pedig 29,9-ről 26,5 százalékra csökkent. Ez a változás nyomon követhető fafajcsoportonként is: nincsenek kiugróan magas átlagos kármérték adatok, azonban a levélvesztési mutatók több esetben negatív tendenciát követnek.

2018-ban a feketefenyők voltak a legrosszabb egészségi állapotban, azonban a tölgyek esetében sem elhanyagolható az elmúlt években tapasztalható, fokozatos állapotromlás. A legjobb egészségi állapotú fafajcsoportok – a gyertyán és az egyéb keménylombos fajok – esetében a tünetmentes fák aránya meghaladta az 50 százalékot.

Részletesebben elemezve a magyar erdők egészségi állapotát azt láthatjuk, hogy számos tényező alakította és formálta erdeink fáinak állapotát. A NÉBIH Erdészeti Igazgatóság jelentésében részletesen kitérnek minden károsító hatásra, mi most a legsúlyosabbakat vettük górcső alá.

Törzskárosodás

A 2012-es év óta folyamatos, kismértékű romlás figyelhető meg, bár az évek során az egyedek több, mint 60%-a így is tünetmentes volt. 2018-ban a törzskárok esetében nem történt jelentős változás a tavalyi évhez képest: a mintafák 63,4%-a a tünetmentes, 22,2%-a a veszélyeztetett, 12,1%-a a közepesen károsodott, míg 2,2%-a az erősen károsodott kategóriába tartozott.

Az adatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a törzsön keletkezett sérülések nehezebben regenerálódnak, hosszabb ideig fennmaradnak, így a törzskárok esetében kumulatív adatok szerepelnek évről évre. A törzskárosodások többsége emberi tényezőre vezethető vissza, míg kisebb százalékban biotikus vagy abiotikus károsítókra, s többnyire a vékonyabb kérgű és így sérülékenyebb fafajokon (bükk, gyertyán) tapasztalhatóak.

Elhalt fák

2018-ban az összes mintafa közül 38 db (2,0%) képezte az elhalt mintafák csoportját. A holtfákat addig kell nyilvántartani a rendszerben, amíg azok a mintaponton belül még állnak, illetve a kidőlt fák a kidőlésük évében szintén mintafák maradnak. Abban az esetben, ha az elhalt fa a magasságának felére visszatört, vagy magassági osztálya 3 alá csökkent, esetleg már több éve kidőlt, vagy kivágták, eltűnt, akkor kikerül a rendszerből, és helyette egy új, élő egyedet kell kijelölni a további vizsgálatok céljára, így nem fogynak el a vizsgált fák az évek során (összességében mindig 6 fa kell, hogy legyen az egyes vizsgálati körökben). Az egészségi állapot évenkénti értékelése szempontjából a frissen elhalt egyedeknek van nagyobb jelentősége. 2018-ban 1831 db élő mintafa volt a mintaterületeken. A frissen elhalt fák száma 8 db, míg a több éve elhalt fák száma 30 db volt.

Rovarkárosítások

A rovarkár az összes kárformát tekintve hagyományosan az egyik leggyakoribb kártípus. 2018-ban az összes megfigyelt kár 25 százalékát tette ki. A rovarkárok az egyéb és kocsánytalan tölgy, az erdeifenyő és az egyéb lágy lombos fajok esetében fordultak elő leggyakrabban, arányuk meghaladta a 30 százalékot. A legkevesebb rovarkárosítás a feketefenyőn volt megfigyelhető, a fafajon észlelt összes kárforma mintegy 8,3 százalékáért felelt. Az összes fajcsoportra vizsgálva a rovarkárosítások az átlagos kármérték 8,2 százalékát tették ki, meg kell jegyezni azonban, hogy egyik fafajcsoport esetében sem volt tapasztalható kiugróan magas intenzitású kár.

Gombakárosítások

2018-ban a gombakárral érintett fák aránya 22,6 százalék volt. A feketefenyő esetében számuk kiugróan magas: a kárforma gyakorisága 66,7 százalék volt. A korábbi években már leromlott fenyőállományokat a forró, aszályos nyár tovább gyengítette, amely kedvezett a gombabetegségek és egyéb kártevők megjelenésének. A kocsányos tölgyek esetében a gombakár gyakorisága majdnem elérte a 40 százalékot, míg az egyéb tölgyek és az egyéb keménylombú fafajok esetében is számottevő volt az előfordulásuk. Habár a kárforma előfordulása (20,6 százalék) nem kiemelkedő a bükkön, mégis a kár intenzitása, az elmúlt évekhez hasonlóan, ezen a fafajon volt a legerősebb: 31,9 százalék.

Abiotikus károsítások

Az abiotikus károk alatt leginkább a klimatikus és időjárási viszonyok általi károkat értjük. Ezek a kárfajták hirtelen, nagy területen fellépő károsodásokat okozhatnak. Minden évben a károk jelentős hányadát adta ez a kárforma, 2018-ban az abiotikus károk előfordulási aránya 16,6 százalék volt.

Az abiotikus károk 64,1 százalékáért a szárazság és forróság felelt együttesen. A fagy 2018-ban mindössze a károsítások 19,1 százalékát okozta, míg a károk 11,1 százalékáért a hirtelen fellépő szélviharok, 2 százalékáért pedig a jégverés felelt. A többi abiotikus kárforma előfordulási gyakorisága elenyésző.

Az elmúlt 100-150 évben gyűjtött adatok egyértelműen bizonyítják azt, hogy a klímaváltozás hatására megemelkedett az átlaghőmérséklet, kevesebb a csapadék és annak eloszlása egyre szélsőségesebb. az erdei tüzek relatív gyakorisága az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Ennek okai a fentebb is említett éghajlati szélsőségekben, a kevesebb csapadékban, a magasabb éves átlaghőmérsékletben, valamint a hótakaró nélküli telek sorozatában keresendők.

Az abiotikus kárral leggyakrabban érintett fafajcsoport a nyár volt, de a cser és az akác esetében is hasonlóan alakult a kár előfordulása. A bükk és az erdeifenyő állományokban volt tapasztalható a legerősebb mértékű kár, viszonylag alacsony gyakoriság mellett.

Címlapkép: Getty Images