Bombaként robbant be a vidéki kezdeményezés: tömegek várnak gyógyírt a bajukra

Minden hónap utolsó vasárnapján a szegedi Széchényi téri pékség megtelik reményt és megoldást kereső emberekkel, akiket a hat főből álló Beszélgessünk Szegeden csapata, Biczókné Gyulai Rozália, Szalai Tünde, Ludman Anikó, Tóth Ildikó, Papdi Katalin és Pónyai Réka fogad. Van köztük informatikus, jogász, mentálhigiénés szakember és tanár, de mindannyiukban közös, hogy korábban már hosszabb-rövidebb időre betekintést nyertek a segítő szakma rejtelmeibe. Noha egy-egy ilyen beszélgetés nem azonosítható a pszichológusi gyakorlatban használt terápiás módszerrel, inkább mentálhigiénés segítő beszélgetés, aminek technikáját hozott, önkéntesként szerzett tapasztalatok és belső képzés során csiszolják, mélyítik.

Bár a Csongrád megyei kezdeményezés alapítói csak 2020. januárjában kezdték meg a tényleges munkát, azonnal észlelték, hogy valóságos lavinát indítottak el. Az első beszélgetésnek telt házzal vágtak neki, de még az előzetes jelentkezéseken túl is bőven akadt érdeklődő, mindemellett pedig több szervezet jelezte, hogy együttműködne a csapattal. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy mind az általuk kínált lehetőséggel élők, mind egyes segítő szervezetek számát tekintve nagy a kereslet a Beszélgessünk Szegeden munkájára.

Papdi Katalin elárulta, az első alkalomra zömében nők látogattak el, és mivel mindenki úgy érkezett oda, hogy korábban olvasott a kezdeményezésről, hiába ült két vadidegen ember az asztalnál, a bizalmi légkör szinte az első pillanattól jelen volt. Jóllehet, a helyszín első hallásra semmiképp nem intim, lévén egy pékségről van szó, a beszélgetések az üzlethelyiség emeleti részén, a kíváncsi tekintetek és fülek elől rejtve zajlanak, ezért senkinek nem kell attól tartania, hogy a vásárlók vagy egy váratlan ismerős megzavarja.

A csapat egyik tagja „hostessként” fogadja az újonnan érkezőket, és egyben elejét is veszi, hogy a fent kialakult bensőséges hangulatot bárki szétrombolja. A rendelkezésre álló 60 perc elegendő idő arra, hogy egy-egy nagyobb problémát körbejárjanak, ennek ellenére, ha valaki mégis úgy érzi, hogy az időkeret számára nem elégséges, akkor átülhet egy szabad beszélgetőhöz folytatni a beszélgetést, vagy egy következő alkalomra is szívesen várják.

Egy ilyen beszélgetés a baráti csevelyek hangulatát idézi, amibe láthatatlanul simulnak bele a célzott kérdések és a kellő időben tett reflexiók, visszatükrözések, ami képes akár egy óra alatt igazi áttörést, úgynevezett aha-élményt generálni. „Amikor valakinek problémája van, óhatatlanul beszűkül a gondolatvilága, csak a problémára tud koncentrálni. A Beszélgessünk csapata kitekintés lehetőségét adja, amire a másik rácsodálkozhat, hogy az addig eszébe sem jutott. Egyeseknek az is elég, hogy valakinek végre elmondhatják a problémájukat, letehetik a terhet. Nagyon széles a spektruma azoknak a témáknak, amikkel érkeznek a beszélgetni vágyó emberek: akadt családi probléma, gyász, de volt olyan is, akinek sok olyan baja volt, amiből egy is éppen elég lenne egy embernek. Nemcsak traumákra specializálódik a csapat, bátorítják azokat is, akik meg szeretnék osztani velünk az örömüket, mert azt is jó valakinek kibeszélni. Azért elmondható, hogy jellemzően nehéz sorsú emberek jönnek” – nyújtott betekintést a beszélgetések mechanizmusába és az eddigi tapasztalatokba Papdi Katalin.

A hat fős szegedi csapatnak meg kell küzdenie a beszélgetések keltette utózöngékkel. Minden egyes alkalom után egymás szupervizoraként funkcionálnak, és kibeszélik magukból azokat a gondolatokat, érzéseket, amit az egyes élettörténetek ébresztettek, így akadályozzák meg, hogy mások nehéz sorsa még napokig sötét felhőként lebegjen a fejük felett. És hogy mitől működik olyan jól a modell? Kissé ambivalensnek tűnik a módszer, hogy valaki legbensőbb gondolataiba a szerettei helyett inkább egy idegent avat be, Papdi Katalin szerint viszont ez egyáltalán nem meglepő.

Vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megbeszélni a szeretteinkkel. Nem azért, mert ne szeretnénk őket, mert gondunk lenne velük, lehet, hogy csupán másképp gondolkodunk. Nagyon jó olyan embernek elmondani a problémákat, aki kívülről lát bennünket, és így objektívebben tekint a problémakörre

– magyarázta a kezdeményezés egyik alapítója.

Mind a közösségi oldalon, mind szórólapok formájában hirdetik az ingyenes beszélgetéseket, hogy a lehetőség híre azokhoz is eljusson, akik egyáltalán nem élnek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Éppen ezért örvendetesek a csapat számára azok az offline programokkal kapcsolatos megkeresések, amikor például a mellrák elleni napon szervezett rendezvényen vagy egy idősekkel foglalkozó alapítvány workshopján is jelen lehetnek, mert ezáltal más korosztályokat és társadalmi rétegeket is képesek elérni.

Az érdeklődésre való tekintettel a csapat bővítése már sokkal inkább terv, mintsem puszta gondolat, amihez több pszichológus, pszichiáter és coach ajánlotta segítségét, az alapítók azonban egyelőre kivárnak, amíg a most útjára indult program kiforrja magát. Mindeközben ők is számtalan új lehetőséget fogalmaznak meg, mint például nonprofit működésüket támogatandó, a jövőben nyitnának a szponzorok felé, hogy saját maguk és más szakmai szervezetek számára konferenciákat, tréningeket szervezhessenek, amitől még eredményesebb működést remélnek.

A módszer munkaerő piaci potenciálja

Most már az iskolapszichológusokról is mint egy, az oktatási intézményekben elengedhetetlen szakembergárdáról beszélünk, semmint egy jó nemzetközi példáról, ami után sóvárogva tekint a magyar társadalom. Időközben, reagálva a munkahelyi stressz sokakat érintő negatív hatásaira, egyre gyakrabban hívnak motivátorokat, coach-okat vagy akár pszichológusokat a céges rendezvényekre, hogy így serkentsék a munkavállalók elhivatottságát és teljesítményét. A Beszélgessünk Szegeden kezdeményezés modelljének munkáltatói közegbe való átültetésével kapcsolatban Papdi Katalin a következőket fogalmazta meg:

A napi munkám során sok céggel dolgozom együtt, és azt látom, hogy hiányzik ez a fajta „kék” kultúra, főleg a kkv-szektorban, ahol – tisztelet a kivételnek – még mindig keveset foglalkoznak a munkavállalókkal. Dolgoztam olyan vállalatnál, ahol a cég vezetősége számára egyáltalán nem volt fontos a people management, és olyannál is, ahol pénzt szántak coach-ra, ami ugyan sokat segített a vezetőknek, de a munkavállalók ebben a lehetőségben nem részesültek. Ismervén a szervezeti kultúrát és annak működését, egy, a miénkhez hasonló elven működő modellt csak egy cégen kívüli szolgáltatásként tudok elképzelni, amit akár ingyenesen vagy munkaidő-kedvezménnyel, havi egyszer vehetne igénybe a dolgozó, a cég menedzsmentjének támogatásával, finanszírozásával.

A külföldön már nagy tömegeket megmozgató kezdeményezés úgy tűnik, hogy hazánkban, a kutatások szerint igen pesszimista magyar lakosság körében sem érdektelen nóvum. Ezen felbuzdulva érdemes minden lelkiismeretes cégvezetőnek átgondolnia, hogy egy hasonló modellből nemcsak a munkavállalók, hanem végső soron még a vállalkozás is rendkívül sokat profitálhat.

Címlapkép: Getty Images