Felejtsd el az olcsó kínait: ez a hazai fűszerpaprika mindent ver

A fiatal Bács-Kiskun megyei gazdálkodó mondhatni a földeken cseperedett fel, mivel már nagyapja és édesapja is a mezőgazdaságban találta meg hivatását. Bár a régi motoros szakmabeliek egyre inkább szkeptikusabbak, mondván a törvényi szabályozások nem mindig követik le a gazdálkodók igényeit, a piac működése pedig bizonytalan és kiszámíthatatlan, Kocsis Zoltánt sosem próbálták lebeszélni a már családi hagyománnyá avanzsált szakmáról. Még nagyapja mellett tanult meg tárcsázni, az évek során pedig mind nagyobb bizalmat kapott az önálló munkavégzésre, amely feladatok az egyetem tanulóéveit is rendre végigkísérték.

A mezőgazdasági mérnök, majd a növényorvosi szak elvégzését követően a fajszi fiatal édesapja gazdaságába tért vissza, három év munkát követően pedig 2015-ben a Fiatal Gazda pályázat segítségével saját lábra állt és megalapította a különálló gazdaságát. A közös munka azonban ezt követően sem szakadt meg, azóta is sokat segítenek egymásnak, kikérik egymás véleményét és máig rengeteg üzletet közösen kötnek, elég csak a gabonaértékesítést vagy az input anyagok beszerzését említeni.

Édesapám már korábban is adott egy-egy kisebb területet, ahol úgymond a szárnyaimat próbálgathattam. A saját gazdaság alapítását megelőzően az édesapám nevén lévő bérelt és saját tulajdonú földeken már gazdálkodtam, ezt az 5-6 hektárt az indulást követően átvettem, valamint sikerült a pályázati pénzből vásárolnom és bérelnem is, így 22 hektárral indult a gazdaságom. Azóta sikerült tovább bővülni, így közel 40 hektárom van, ami év végén már akár 45-re is felkúszhat

– emlékezett vissza a kezdetekre Zoli. A földterületek nagy részén, kb. 35 hektáron szántóföldi növényeket, kukoricát, árpát, mákot termeszt, 2019-ben pedig eddig rekordnagyságú területen, 4 hektáron fűszerpaprikát, amely bár területében a legkisebb, mégis a legjelentősebb valamennyi közül.

A fűszerpaprika bűvöletében

A magyar gasztronómia és az élénk színű, ízletes fűszerpaprika mára olyannyira összefonódott, hogy számos hazai étel, például a halászlé, a különböző pörköltek és a gulyásleves mind-mind elképzelhetetlenek nélküle. Hiába került be azonban a kalocsai és a szegedi paprika is a hungarikumok népes tárházába, a magyarországi paprikatermelők nincsenek könnyű helyzetben. A jó minőségű őrleményt akár 4000-4500 forint kilós áron is elkapkodják, azonban az olcsó kínai áruval – amely a globális piac közel 90%-át uralja ¬ évről évre egyre nehezebb felvenni a versenyt, mert legtöbb esetben a fogyasztói ár dönti el, hogy mi kerül a bevásárlókosárba.

Az import fűszerpaprika körüli botrány miatt 2004-2006 körül bezuhant a nyers fűszerpaprika felvásárlási ára, ami sok ezzel foglalkozó gazda kedvét szegte, így Zoli családja is a korábbi több hektárt egészen fél hektárig csökkentette. A fiatal fajszi gazdálkodó azonban nem riadt vissza a nehézségektől, édesapja jó tanácsa ellenére is évről évre növelte a fűszerpaprika-területek nagyságát.

Azt mondta, hogy ez túl nagy falat lesz nekem, de én úgy voltam vele, hogy muszáj kockázatot vállalnom, mert amúgy nem lehet előrelépni. Ha 20-25 hektáron csak gabonázik az ember, abból megélni is nehezen lehet, de fejlődni már biztosan nem

– idézte fel az atyai intést a fajszi gazdálkodó.

Az egyetemről hazatérve egy hektár alatti területen még családiasan, egymást segítve folyt a munka, azonban a terület lassú növekedésével égető szükség támadt a napszámosok jelentősebb bevonására, akikkel együtt jöttek az újabb kihívások. Termése nagy részét mindig valamelyik nagyobb feldolgozóüzemnek adta el, ahol napokon belül bedarálják, feldolgozzák a paprikát, így nem okoz nekik minőségi gondot, ha esetleg a termés egy része kicsit sérült. A házilag feldolgozott termésnél viszont nagyon hangsúlyos szerepet játszik a minőség, ami a kézi szedésnél különös odafigyelést igényel, amivel már többször meggyűlt a baja a gazdának.

Sokszor probléma, hogy a mennyiségi teljesítésre törekednek a napszámosok, és közben összetörik, megsértik a paprikát, ami a többhetes utóérlelés során megrothad, tönkremegy. Ilyenkor akár a paprika egyharmadát is ki kell dobni, ami többszörös veszteség: fizetek a szedéskor, majd a válogatáskor is egy olyan paprikáért, amiből nem készül őrlemény. Éppen ezért többnyire helyi nyugdíjas néniket alkalmazok, akik még a valamikori tsz. brigádokban nevelkedtek, és nagyon ügyesek. Viszont ők egészségügyi problémák, elhalálozások miatt sajnos évről évre kevesebben vannak, tavaly feleannyian voltak, mint három éve. Pótlólag egy szomszéd falubeli cigány brigádot is felvettem, szerencsére velük a tavalyi évben nagyon meg voltam elégedve. Úgy vagyok vele, hogy inkább fizetek többet kilónként a munkáért, nem baj, ha kevesebbet szednek le, de ami a zsákba kerül, az minőségi legyen, ne keveredjen közé se éretlen, se sérült darab

– részletezte a kézi munkaerővel járó nehézségeket Zoli.

A fajszi gazdálkodó kitért arra is, hogy a már egyszer jól debütáló brigádokra is oda kell figyelni, mert egy sikeres első évet követően könnyen előfordul, hogy később már visszaélnek a bizalommal: lehúzzák a gazdát mind pénzben, mind az elvégzett munka minőségében is. Az egyre csak fokozódó munkaerőhiány miatt a tavalyi évben mérlegelnie kellett, mekkora veszteséget jelentene a számára, ha az amúgy is feldolgozóiparba kerülő paprikát nem kézzel, hanem géppel takarítaná be, ami így csökkentené a kézi munkaerő költségeit, időt spórolna meg vele, azonban a paprika felvásárlási ára miatt évi több százezer forinttal kevesebb maradna a pénztárcájában. A fajszi gazdálkodó végül a kevesebb bevétel, de kevesebb kiadás és jóval több szabadidő mellett tette le a voksát.

Lehet, hogy évi kb. 300 ezer forint mínusz soknak hangzik, de az a 20-21 nap, amíg a munkásokkal vagyok a földeken és idegeskedek, nem ér ennyit. Ez alatt az idő alatt hatékonyabban tudom a saját feldolgozásra betakarított paprikával járó teendőket végezni, valamint az egyéb növények őszi munkálataival is haladhatok, ugyanis a kukorica aratása, az őszi kalászosok és a mák vetése is ebben az időszakban zajlik. Végiggondolva tehát elmondhatom, hogy ami elsőre veszteségnek tűnik, közel sem biztos, hogy valóban az. Attól azonban jobban félek, hogy néhány év múlva már a saját feldolgozásra szánt paprika megszedésére sem találok embereket. Évről évre egyre nagyobb a munkaerőhiány az idénymunkáknál, és már nemcsak brigádokat, de holtszezonban beugrós embert is nagyon nehéz találni, pedig nem keveset fizetnék érte

– festett még sötétebb képet a munkaerőhiányról Zoli.

A fajszi gazdálkodó egyértelműen a kézi munkaerőt emelte ki, mint a mezőgazdasággal járó legnagyobb kihívás forrását, ám nem tagadta, hogy az egyre inkább szélsőségessé fokozódó időjárási körülmények is rányomják a bélyegüket a termésátlagra. Hosszan tartó meleg és szárazság esetén még orvosolható a baj rendszeres öntözéssel, de a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esővel és egy jelentős nyári lehűléssel már nem lehet mit kezdeni, ezt igazolta a 2018-as fekete év is, amikor szinte az összes hazai fűszerpaprika-termelő rekordalacsony terméseredménnyel és veszteséggel zárta a szezont.

A növényvédelem és a trágyázás pedig már csak hab a tortán: míg előbbi esetében számos alternatíva kínálkozik a természetes megoldásokra, addig utóbbinál már szinte lehetetlen rendes istállótrágyához jutni. Zoli, tekintve, hogy élelmiszert állít elő, igyekszik a műtrágyát annyira, mennyire csak lehet, minimalizálni, helyette pedig granulált szerves- és ásványi trágyát juttat a földekre. Noha növényorvosi végzettséggel rendelkezik, a környezet fokozott terhelése helyett mindig is a bio termelésben használható készítményekben hitt, vagy éppen a természet segítségében bízva, a katicabogarakat is bevonta a levéltetvek felszámolásába.

Kellő elhivatottság = siker?

A fajszi gazdálkodó saját nézeteinek is hangot adva elmondta, a mezőgazdászok többsége nem szeret a nyilvánosság rivaldafényébe kerülni, ők csak szorgosan teszik a dolgukat, legtöbbjük pedig még a közösségi média egyre hangsúlyosabb szerepét is teljesen figyelmen kívül hagyja. Sokáig Zoli is ebben a szellemben végezte munkáját, azonban a kistermelői engedéllyel értékesített fűszerpaprika-őrleményre való tekintettel utóbb belátta, csak előnye származhat abból, ha egy közösségi platformmal személyesebbé teszi a kapcsolatot a vásárlóival. Ekkor hozta létre a Kocsis Major „márkát” és ennek oldalát a legnagyobb webes médiafelületen, de az aktív online jelenlét a mai napig kihívást jelent a számára.

Mivel Zoli abban a szerencsés helyzetben van, hogy munkája egyben a hobbija is, külön időt szentel arra, hogy a most felnövekvő generáció számára hitelesen mutassa be a mezőgazdaság valódi arcát, nem elhallgatva az azzal járó nehézségeket. Még utolsó egyetemi évében részt vett az azóta is sikeresen működő Georgikon Fiatal Gazda Klub megalapításában, amelynek célja, hogy interaktív előadásokkal népszerűsítse a hallgatók körében az agrárium kínálta karrierlehetőségeket. A szervezet népszerűségét és magas színvonalát jegyzi, hogy az AGRYA bevonásával az ágazat legfontosabb cégeinek képviselői is rendszeresen szerepelnek előadóként, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is aktívan részt vesz az események szervezésében. A fajszi fiatal az egyetem elvégzését követően szívesen látogatott vissza az ismerős falak közé, amikor már gyakorló gazdaként számolhatott be tapasztalatairól és saját gazdaságáról, emellett a SZIE gödöllői és budapesti campusának hasonló rendezvényein is népszerűsítette a szakmát.

Nem tagadom, a gazdálkodás nem könnyű út. Növényvédősként én is dolgozhattam volna egy termelő vagy kereskedő cégnél, valószínűleg több is lett volna a keresetem, de nem éreztem volna magaménak. Most mégis csak a saját vállalkozásomat építgetem

– emelte ki a saját út előnyeit és hátrányait Zoli.

A szántóföldi munkálatok mellett azonban a pörgés otthon sem ér véget. Zoli szívesen kísérletezget a felesége által a kertben megtermelt növényekkel, például a paradicsommal, chilipaprikákkal amikből készített már kisebb mennyiségben csípős ketchupot vagy finom chiliszószt is, a volumen növelésével pedig úgy érzi, mindez új piaci lehetőségeket nyithat meg a számukra.

Inkább vagyok egy olyan gazda, aki kevesebb területen többféle növényt termel, amiket közvetlen fogyasztásra is lehet kínálni, mint akinek van több száz hektárja, de ugyanazt a 4-5 növényt termeszti, mint a hazai gazdák 95 százaléka. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a kézimunka-igényesebb növények termesztése sokkal embert próbálóbb, de egyelőre mégis ebben a vonalban gondolkodok

– erősítette meg a jövőben is változatlan profilt a fajszi gazdálkodó.

A hagyományos kiskerti növényekből készült finomságok mellett azonban merészebb álmokat is forgat a fejében: szeretne a jövőben gyümölcsaszalványokat és szárított fűszereket viszontlátni az étkezési mák és fűszerpaprika-őrlemény mellett a boltok polcain. A sokak által termesztett fajták mellett azonban még különlegesebbeket is termelne, így például kékáfonyát, amit elsősorban feldolgozott formában értékesítene a hazai piacon. Bár kétségkívül sokkal nagyobb figyelem övezi a fajszi gazdálkodó munkáját, ő továbbra is ugyanúgy képzeli el a mindennapokat: nem célja a mind nagyobb és nagyobb vevőkör meghódítása, szerényen megelégszik azzal, hogy a termelői boltok polcaira és a végfelhasználóknak készítheti a termékeit.

Címlapkép: Getty Images