Te jó ég! A magyar gyümölcs 30-40 százaléka a feketepiacon végzi

HelloVidék: Több korábbi interjújában is hangsúlyozta, hogy saját magára mint bölcsész, semmint kertész tekint. Hogyan lett végül egy kulturális menedzserből egy agráriumban tevékenykedő kereskedelmi szakember?

Juhos Csaba: A szüleim már gyerekkorom óta gyümölcsöt és szőlőt termesztettek, amibe – ahogy ez vidéken szokás volt – engem és a húgomat is bevontak. Ennek ellenére a rendszerváltás környékén, amikor érettségiztem, nem tűnt úgy, hogy a szüleim induló gyümölcskereskedelmi vállalkozásában rám szükség lenne. Bevallom, nem is érdekelt túlságosan. Helyette inkább sokat olvastam, nyelvet tanultam, elvégeztem a Pázmány bölcsészkarát (angol, amerikanisztika, kommunikáció szakokon), és jobbára a fővárosban éltem. Mire államvizsgáztam, változott a helyzet: a vállalkozásunkban jól jött az angol és a német nyelvtudás, mert elérhetővé váltak a zöldség-gyümölcs exportpiacok, és én hazaköltöztem Kecelre. A bölcsészettudomány általános világlátását, szélesebb összefüggésekre koncentráló szemléletét mostanában egyre gyakrabban, egy-egy szakmai konferencia megszervezésével vagy azon való szerepléssel tudom hasznosítani.

A Fresh Fruit TÉSZ elnökeként hogy látja, mennyire versenyképes a magyar gyümölcságazat a térségben? Mik a magyar termelők előnyei, és mik azok a pontok, ahol még lenne hová fejlődnünk mind értékesítésben, mind termelésben?

Sajnos nem jó a helyzet a gyümölcságazatban: versenytársaink – a lengyel, illetve a délszláv országok termelői – sok területen előttünk járnak. Elméletileg az alap szaktudással jól állunk, azonban az évek óta drasztikusan csökkenő jövedelmezőség miatt egyre kevesebben választják a gyümölcskertészetet megélhetésként. Legfőbb problémaként kettő területet tudnék megnevezni: a tőkehiányt és az értékesítés szétaprózódottságát. Előbbi az ültetvények korszerűsítésének, a megfelelő minőség és hozamok elérésének gátja, utóbbi a termelők alkupozícióját, és így a termelői árakat gyengíti a piacokon.

2019-ben mind gyakrabban emlegették egy új gazdasági recesszió közeledtét, 2020-ban pedig valósággal berobbant a koronavírus. Miképp fogja ez érinteni a gyümölcstermesztéssel foglalkozó cégeket?

A gazdasági életben a legnagyobb bajt mindig a bizonytalanság okozza, és ennek most a közepében állunk. Jelen pillanatban nem tudja senki, hogy az ágazatban általánosan alkalmazott külföldi alkalmi munkaerő beutazásának tiltása után ki fogja betakarítani a termést. A csomagoló csarnokban beállíthatjuk egymás mellé az embereket dolgozni? Az export piacainkon fogadják vajon az árut? Milyen árfolyam alakul ki a következő hetekben? Az biztosan látszik, hogy a fogyasztási szokások most teljesen megváltoznak, és egy ideig legalábbis jobban meg fogja gondolni mindenki, hogy mire költ. Ez bizony jó eséllyel recessziót jelent.

2010 óta az ön nevéhez fűződik a Keceli Meggyfesztivál és 2012 óta pedig a szintén helyi szinten megrendezésre kerülő Szilva Szakmai Nap. Korábban is ilyen nagy szerepe volt ennek a két gyümölcsnek, vagy ezeknek a rendezvényeknek köszönhetően lendült fel a szakmai érdekképviselet?

A meggy és a szilva már a 19. században is a két legjelentősebb gyümölcsfaj volt Kecel térségében. Az 1960-as évektől a helyi szakszövetkezet szervezésében a nagyüzemi telepítések mellett utcafásítási programot is indítottak, aminek köszönhetően szinte minden ház elé gyümölcsfát ültettek. A rendezvényeinkkel részben ezt a hagyományt őrizzük, részben a ma is igen jelentős térségi gyümölcstermesztést próbáljuk segíteni marketinggel, ismeretterjesztéssel, szakmai képzéssel.

Mennyit változott a csonthéjasok, különös tekintettel a meggyre és a szilvára, kínálata hazánkban a rendszerváltás óta?

A rendszerváltás óta elég erőteljesen csökken a gyümölcstermesztés országos szinten. A meggy és a szilva értékesíthetősége szerintem különösebben nem változott, inkább a jövedelmezősége: az alacsony hozamú, gyengébben termő ültetvényeken nem lehet gazdaságosan termelni, ezért csökken a számuk. A legutóbbi csapás, ami érte a gyümölcstermelőket, a friss áru szállítására bevezetett orosz embargó volt.

Noha a 2020-as év csak most vette kezdetét, az előző évek tapasztalataiból kiindulva mondana egy óvatos becslést, mire lehet számítani az idei évben?

A virágzás befejeződése előtt felelősen nem sok mindent lehet mondani, most pedig a meggynél és a szilvánál még el sem kezdődött. Sajnos, amikor olyan korán virágzanak a gyümölcsfák, mint ahogyan idén várható, nagy az esélye a tavaszi fagyoknak. Ha megúsznánk, akkor azért várhatóan szép termésre lehetne számítani.

Mi az ágazat legnagyobb ellensége: a folyamatosan változó időjárás, a munkaerőhiány, a magas áfa, a feketekereskedelem, a fejlesztési tőke hiánya, a kiszámíthatatlan gazdasági mutatók, esetleg valami más?

Hát, igen, ezeket tényleg mind fel lehet sorolni, sőt, folytatni is tudnám a sort. A kérdés inkább az, hogy mit lehet kezdeni ezekkel a problémákkal, mert többségükre azért van megoldás, ha nem is az én kezemben. A tőke hiánya a gátja az olyan fejlesztéseknek, amivel a szélsőséges időjárás okozta hatásokat ki lehetne küszöbölni, de a munkaerőhiányon is lehetne enyhíteni, ha lenne pénz profi gépekre. A feketekereskedelem is visszaszorulna, ha alacsonyabb lenne az áfa, a tisztább viszonyok között a bankok is jobban tudnának hitelezni. Ez az elaprózódott értékesítési rendszerre is hatna, a termelői összefogást segítené, és erősödne az integráció.

Sokan a tőke- és munkaerőhiány, valamint a gazdasági bizonytalanság miatt nem szívesen kacérkodnak a mezőgazdasági pályával. Ön mit mond, mi az, ami miatt mégis érdemes ezen a pályán elhelyezkedni?

Nehéz erre hiteles választ adni, mert bár van, de kevés az igazán sikeres és elégedett gyümölcstermesztő vállalkozó most Magyarországon. Meg kell küzdeni minden kis részsikerért, és rengeteget kell dolgoznia annak, aki a gyümölcskertészetből akar megélni. Még kevesen, de már vannak, akik tapossák az utat, most hozzájuk lehet csatlakozni, hogy később jobb legyen. Egészségesen akarnak táplálkozni az emberek, így a gyümölcsökre és zöldségekre óriási szükség van továbbra is, az előállításukhoz pedig kertészek kellenek. Olyan pályán dolgozni, ami egészséges élelemmel látja el az embereket, önmagában értékes, büszkeséggel járható út. De a társadalmi és anyagi megbecsülését nem fogja helyettünk kivívni senki, magunknak kell.

Címlapkép: Getty Images