Egyre több magyart keresnek külföldi idénymunkára: nekik járhat a csúcsfizetés

HelloVidék: Mikor döntöttétek el, hogy hazajöttök külföldről és munkaerő közvítítő üzletágat építetek fel Orosházáról?

Wojtczak Marek: 2015 nyarán, az utolsó ausztriai szezonunk alatt fogalmazódott meg bennünk, hogy saját vállalkozást kellene alapítani. A munkaközvetítés ötlete onnan jött, hogy a 8 éves külföldi munkavégzésem alatt rengetegen megkerestek, ismerősök és ismeretlenek is, hogy tudnék – e nekik segíteni a kijutásban, illetve munkát szerezni. Ezek mellett pedig rendelkezünk azokkal a kompetenciákkal, amelyek ehhez a szakmához elengedetlenül szükségesek: a kinti – 8 év alatt összegyűjtött – kapcsolatrendszer, a folyékony német nyelvtudás, az emberekkel való foglalkozás szeretete, valamint a segítségnyújtás másoknak. Az elhatározást tettek követték, 2015. október 1. – vel Orosházán megalakult a WojtczakWorks, az idén a cég ötödik születésnapját fogjuk ünnepelni!

Miben más a WojtczakWorks, mint a többi külföldi szezonális munkára szervező cég? Gondot jelent-e a távolság?

A legfontosabb, amit itt ki szeretnék emelni, hogy rengeteg „visszatérő” ügyfelünk van, akikkel már évek óta együtt dolgozunk és akikkel már – már baráti a kapcsolatunk. Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy egy nagy család vagyunk, aki egyszer bekerült ebbe a körbe, és kialakítjuk a bizalmas kapcsolatot, az rendszerint itt is marad. Nem egyszer kapunk a magánjellegű dolgaikkal kapcsolatos telefonokat illetve üzeneteket is ezektől az emberektől és ezekben is igyekszünk segíteni, tanácsot adni, de néha az is elég, ha csak meghallgatjuk a másikat. A távolság sosem jelentett akadályt. Igyekszünk minél több ügyfelünkkel személyesen is találkozni, mert az csak a fentebb említett bizalmat erősíti, de persze ez nem megy mindenki esetében. Annak nincs jelentősége, hogy a vállalkozás Orosházán működik, mivel a kapcsolattartás telefonon, Messenger üzenetben, e–mailben történik, úgy vélem, a 21. században ez teljesen normális.

Jelentett-e számotokra valamilyen nehézséget, hogy külföldről hazaköltözve egy kisebb városban telepedtetek le?

Mivel jómagam Orosházán születtem és nőttem fel, ezért ez nem okozott semmilyen nehézséget. A vállalkozás szempontjából pedig inkább pozitívumokról tudok beszámolni, például az iroda bérleti díja jóval alacsonyabb, mint Budapesten vagy Kecskeméten lett volna. Kecskemét lett volna ugyanis a másik verzió, mivel a párom Elvira ott nőtt fel.

Miben volt más a külföld és az itthoni vidék?

Nálunk Orosházán az emberek barátságosak és vidámak, pedig nem az ország leggazdagabb vidékéről beszélünk. Korábban sokan elmentek innen – ahogy én is – de egyre többen jönnek vissza, ahogy mi is úgy döntöttünk, hogy ide költözünk. Az osztrákok eleinte nem túl barátkozóak, nehezen engedik közel magukhoz az embert, főleg ha az külföldi. Viszont ha megismerik, egy idő után kezdik elfogadni. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az ember legalább kommunikációs szinten beszélje a német nyelvet. Ugyanez a helyzet a munkában is, bizonyítani kell először, majd utána lehet „bratyizni”.

Mi a legnehezebb ebben az iparágban?

A legnehezebb, egyben a legérdekesebb is, ez pedig az emberekkel való bánás illetve foglalkozás. Nem vagyunk egyformák, unalmas is lenne úgy az élet. Ami nekem tetszik, az egy másik embernek nem és fordítva. Ez a munkaközvetítés nyelvére lefordítva: lehet, hogy én egy munkahelyen jól érzem magam, viszont más pár nap múlva el akar menni onnan. Lehet, hogy nekem alacsonyabb igényeim vannak a személyzeti szállást illetően és beérem a közös tusolóval is, másnak saját fürdőszoba kell. Az igényeket össze kell hangolni és ez nem egyszerű, ugyanakkor izgalmas munka. Ez igaz a munkaadói oldalra is, természetesen nekik is meg vannak az elvárásaik, amikre nagyon oda kell figyelnünk. Az évek során azonban itt is kialakult az a partneri kör, amely a mi cégünk által keresi a személyzetét, tehát ezeket az elvárásokat már ismerjük.

Hogyan látjátok, hogyan alakul az idei szezon? Mekkora az érdeklődés?

A koronavírus által okozott károkat mindenki ismeri, mint egészségügyi, mind pedig gazdasági szempontból. A turizmusra és a vendéglátásra ez hatványozottan igaz, az nem elég, hogy a járvány kezd csendesedni és kinyithattak a szállodák és éttermek, vendégek is kellenek. Ehhez pedig az kell, hogy az emberek újra merjenek utazni. Nyilvánvaló, ha nincs vendég egy hotelban vagy az étterem kong az ürességtől, akkor a munkaadónak nincs szüksége akkora személyzetre sem, mint normális helyzetben. Az előrejelzések szerint júliustól várható, hogy elkezdenek kimozdulni az emberek, így egy rövidebb – júliustól szeptember végéig/október elejéig – tartó nyári szezonra számítunk. A téli síszezon remélhetőleg már olyan lesz, mint az eddigiek, feltéve, ha nem lesz a járványnak második hulláma, de ezt nem tudhatjuk előre.

Az érdeklődés a munkavállalók részéről továbbra is hatalmas, sajnálatos módon sokan elvesztették a munkahelyüket a vírus miatt. A munkaadói oldal csak most kezd „ébredezni”, a fentebb részletezett okok miatt.

A koronavírus kapcsán a jelentkezők (munkaerő) kifejeztek-e aggodalmat a munkát illetően? Volt-e ilyen?

Jelen pillanatban szinte csak aggodalom és bizonytalanság vehető észre a munkavállalók illetve a mi ügyfeleink körében is. Ahogy Magyarországon, úgy Ausztriában is sokan vesztették el a munkájukat, rengeteg az osztrák állampolgárságú regisztrált munkanélküli is. Ők egy álláslehetőség esetén természetesen előnyt élveznek, bár a vendéglátás egy speciális terület, azt – mondjuk ki őszintén – nem szívesen csinálják, ezért dolgoznak szinte mindenhol külföldiek. Véleményem szerint, ha a nyár még nem is lesz olyan, mint szokott lenni, azaz nem lesz szükségük annyi munkavállalóra, a télen már biztosan visszaáll a régi rend. A helyzet tehát egyáltalán nem reménytelen, mi mindig pozitívan állunk mindenhez és mindenkihez!

Milyen változások várhatóak a munkaerő kiáramlásával kapcsolatban?

A legfontosabb változás, hogy mivel sokan elvesztették a munkájukat pár hónappal ezelőtt, a munkaadóknak nagyobb a merítési lehetősége, azaz jobban tudnak válogatni a jelentkezők közül. Manapság már egy legalább minimális – A2 szintű – nyelvtudás nélkül nem lehet elhelyezkedni, még szaktudást nem igénylő munkakörökben (szobalány, konyhai kisegítő) sem, értelemszerűen a szakmunkákhoz (felszolgáló, szakács) még ennél is több kell. Ezen kívül a szakmai tapasztalat is nagyon sokat számít, nem hátrány, ha a jelentkezőnek van már egy – két szezonnyi külföldi tapasztalata.

Címlapkép: Getty Images