Meglepő karrierváltás: ezért intett búcsút a jól fizető szakmájának a békési édesanya

"Soha, semmilyen formában nem volt az életem meghatározó része a kreativitás, nem volt sem különösebben jó kézügyességem, sem affinitásom a készségtárgyak felé, nem jártam szakkörre. Anyukám süteményt sütni nem igazán tud, még a piskóta elkészítését is tőlem tanulta, így látható, hogy erre vonatkozóan példa nem volt előttem" – kezdte történetének mesélését a békéscsabai jogász. Szathmáryné Vantara Klaudia az államvizsgát követően, 2000 óta űzi hivatását, melyet a bíróságon kezdett, majd 2011 vége óta férje ügyvédi irodájához becsatlakozva dolgozott tovább, a cukrászat iránti szenvedély pedig csak ezt követően lopta be magát szép lassan az életébe.

A munkahelyváltást követő évben, 2012-ben a családban jelentkező betegségek és ételérzékenységek okán kezdődött el az otthoni konyha szó szerinti értelembe vett megreformálása, a hagyományostól a reform alapanyagok felé fordulás. Most már jószerével minden boltban találhatóak olyan lisztek, magkeverékek, amelyekre rásütik ezt a jelzőt, de akkoriban, 8 évvel ezelőtt Szathmáryné Vantara Klaudiának egyedül kellett feltalálnia magát, így szó szerint minden új étel felért egy-egy kísérlettel, ami vagy sikerrel, vagy átmeneti kudarccal végződött. Gondolván a sorstársakra, akik számára ugyanúgy kihívást jelenthetett egy mentes étrend kialakítása, a már jól bevált, kikísérletezett receptúrákat az internetes blogján osztotta meg olvasóival, a visszajelzések alapján pedig megformálódott a gondolat, hogy ezzel komolyabban is lehetne foglalkozni.

Férje unszolására a békéscsabai családanya végül 2020-ban tette le a cukrászvizsgát, így most már a paragrafusok és a díszítésre váró torták közt kell megtalálnia a harmonikus egyensúlyt. „A két terület homlokegyenest ellentétes. A jogszabályokat ismerni, tudni kell, de azért kismértékű logikus, kreatív gondolkodást azok értelmezése, alkalmazása, gyakorlatba való átültetése is igényel. Soha nem gondoltam magamról, hogy bármiben kreatív lennék, ez az egész sütögetés egy idő után hobbivá, kikapcsolódássá lett számomra. Ahol nem mellesleg az eddig saját magam számára sem ismert, de ezek szerint mélyen rejtőző kreativitásom is felszínre törhetett” – beszélt Szathmáryné Vantara Klaudia a jogász és a cukrász szakma különbözőségéről.

A cukrász cím hivatalos megszerzését követően a békéscsabai jogász nem érzi azt, hogy számottevően több időt töltene a konyhában, megrendelései ugyanúgy akadnak, ahogy eddig is, ezeket pedig igyekszik teljesíteni. Jelenleg a mindent el- és beborító kellékek, eszközök jelentik a legnagyobb gondot, így a későbbiek során még egy műhely gondolata sem kizárt, de jelenleg még azt vallja, ura a helyzetnek. Újdonsült szakmájában leginkább azt szereti, hogy folyamatosan kísérletezhet, mivel ritkán kap pontos instrukciókat a torta küllemét illetően, a nagy mozgástérben pedig valósággal szárnyalhat korábban lappangó kreativitása. Szerencsére közvetlen családtagjai mind a képzés elvégzését megelőzően, közben és azóta is támogatják, és egyáltalán nem éreztetik vele, hogy a cukrászat egyfajta visszalépés lenne a jogászkodáshoz képest.

Korábban, 3 évvel ezelőtt már felmerült a gondolat, hogy egy barátjával közösen nyitnának egy cukrászdával egybekötött kávézót, de akkor kézzel fogható szakma híján ez még egy, a messzi jövőbe vesző álomnak tetszett, tekintve a Magyarországon hatályos jogszabályokat. A HelloVidék kérdésére, mit hozhat a rövid, hosszú távú jövő és előbb-utóbb a cukrász háttérbe szoríthatja-e a jogászt, Szathmáryné Vantara Klaudia a következő választ adta:

A reformétkezés nem csupán divat, sajnos egyre több az ételallergiás, ételérzékeny, illetve egyéb betegségekkel küzdő ember, mely bajok orvoslásához valamilyen mentes étkezést kell folytatni. Igény és kereslet mindenképpen van rá, a nagyobb kérdés az, hogy ez mennyire fizetőképes, pláne a lakóhelyemen. Jelen pillanatban hagyom, hogy az élet alakítsa az utamat, nem zárkózom el semmitől, de nem is erőltetek, siettetek semmit. Bár tudom, hogy a bátraké a szerencse, én annál megfontoltabb vagyok, hogy csak lelkesedésből belevágjak valamibe, anélkül, hogy alaposan körüljárjam a dolgot, felmérjem a lehetőségeket. Semmit nem tartok kizártnak, sőt. Már most is háttérbe szorult a jogászkodás, így bármi lehet a jövőben.

A békéscsabai Szathmáryné Vantara Klaudia története jól példázza, hogy függetlenül az általunk betöltött munka jellegétől, legyen szó szellemi, fizikai vagy –szakmunkáról, bármikor van lehetőség pályát váltani, módosítani, valami újba belekóstolni. A döntés meghozatalánál persze vitathatatlanul számolni kell a karrierút változtatásával járó, egzisztenciát is erősen érintő következményekre. De egy biztos, történjék bármely kategóriából bárhova az elmozdulás, ha az eredmény egy boldogabb, elégedettebb munkavállaló/vállalkozó, a döntés mindenképp előre- és nem visszalépés. Végtére is mindig az a „helyes” döntés, amit egyénileg az adott pillanatban és utólag is annak értékelünk.

Címlapkép: Getty Images