Két bevállalós fiatal hozta létre a semmi közepén: ez a farm menti meg a magyar mezőgazdaságot?

HelloVidék: Nagyon fiatalok vagytok, ezért is meglepő, hogy állattartásba kezdtetek. Mi adott motivációt arra, hogy, felépítsetek ezt a tényleg nem hétköznapinak mondható farmot?

Anna: Dávid ötlete volt, őt vonzotta ez az egész farmos életmód, ami lényegében egy önfenntartó gazdálkodás. Én pedig 5 éve csatlakoztam hozzá.

Dávid: A rövid történet csak annyi, hogy elegem lett mindenből és vettem egy terültet az erdő közepén. Mondták is sokan, hogy ide biztosan soha senki nem fog költözni rajtam kívül. De tényleg, olyan 3-4 kilométerre volt a legközelebbi lakott település. Olyan hely volt, ahová csak terepjáróval lehetett bemenni. Konkrétan egy nemzeti park közepén éltünk.

Anna: Nagyon szép volt, viszont ott nem volt lehetőségünk terjeszkedésre.

Dávid: Kezdjük ott, hogy nem is akartunk terjeszkedni. Volt egy gyönyörű konyhakertünk, állataink. Valamennyit termeltünk mások számára, a család és barátok számára is, de lényegében csak magunknak akartunk egy önfenntartó gazdaságot létrehozni. Élveztük a rengeteg zöldséget, volt egy szép fóliasátrunk, de tényleg mindent csak magunknak termeltünk. Azt azért persze elmondhatjuk, hogy elég sok ember látogatott el hozzánk, szóval annyira nem voltunk magányosak. Mindig fogadtunk utazókat, önkénteseket, szerte a világból. Visszatekintve nagyon-nagyon kényelmes és jó életünk volt.

HelloVidék: Hogy jött a váltás, ami után már üzleti szemmel is szemügyre vettétek a gazdaságotokat? Hiszen ezután jött létre a farm is.

Anna: Dávid egyszer nagyon jól megfogalmazta ezt és ez nagyon megfogott: rá kellett jönnünk, hogy nem állítunk elő semmiféle értéket másoknak.

Dávid: Igazából tök jó, hogy mi ott elvagyunk és éljük az életünket, de hogyha a világ elpusztul, akkor mi is vele pusztulunk.

Anna: Ahhoz, hogy minél nagyobb hatásunk legyen a természetre, ahhoz nagy léptékben és gyorsabban kell terjeszkedni, mint, ahogy mi ott, a kis erdő közepén lévő gazdaságunkban, hobbi szinten csináltunk.

Dávid: Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szerintünk az volt nagy hatással ránk, amikor megnéztük Allan Savory előadását. Róla azt kell tudni, hogy ő fejlesztette ki azt a módszert, amit holisztikus legeltetésnek hívunk, amivel szenet lehet megkötni a talajban. Nagyon érdekes előadás volt és az egész farmot lényegében ez inspirálta.

Anna: Olyannyira inspirált minket, hogy jelenleg egy úgynevezett Savory Hub jelentkezők vagyunk, vagyis pontosítva már átállás, betanulás alatt állunk, remélhetőleg a jövő évtől fogva, mi leszünk az első szülői Hub Magyarországon.

HelloVidék: Ez mit jelent pontosan? Mit takar ez a módszer, miben más ez a fajta legeltetés?

Dávid: Röviden annyi a lényege, hogy hogyan lehet a legelő állatokkal megmenteni a földet. Annyi szenet megkötni, hogy kevesebb szén-dioxid kerüljön a levegőbe. Ez működik a gyakorlatban, csak még nem csinálják elegen. Jelenleg is nagyon sok teszt zajlik ezzel kapcsolatban. Az akadémiai hozzáállás kicsit másabb, hiszen, amíg nincs ezerszer bizonyítva és leírva azt nehezen fogadják be. Viszont nagyon sok szakember dolgozik a Savory Institute-nál is, nagyon jók az egyetemi kapcsolataik is, és nagyon sokan vannak, akik folyamatosan keresik a jobbító megoldásokat, hiszen az idő szorít, és minél hamarabb hasznos és használható megoldások kellenek a gazdaságban. Ezért érdemes nyitottnak lenni az újítások felé.

Anna: Szóval miután megnéztük az előadást, annak hatására és mivel a nemzeti park területén nem lehetett terjeszkedni, így kezdtünk új helyszín után keresgélni. Hiszen a legfontosabb az volt, hogy minél nagyobb terülten tudjunk dolgozni. Nagyobb területen tudjuk bemutatni a holisztikus területkezelést, legeltetést.

HelloVidék: Mi a célotok azzal, hogy becsatlakoztatok ebbe a hálóba? Tovább szeretnétek adni a tapasztalatokat annak, aki hasonló módon gazdálkodna?

Anna: Mi egy bemutatófarm, mintafarm leszünk ezáltal. Úgy kell elképzelni, mint egy területi képviseletet.

Dávid: Ezért van szükség van arra, hogy legyen egy megfelelő méretű terület, ahol ezt demonstrálni, bemutatni lehet, ahol egyetemek akár vagy szakdolgozatírók be tudnak kapcsolódni és tudják vizsgálni az adott területet. Más gazdák pedig tudnak csatlakozni és megismerkedhetnek az általunk használt módszerekkel. Esetleg továbbvinni a saját gazdaságukba és kipróbálni, fejleszteni. Lényegében egy oktató és kutató központot is jelentene a farm.

HelloVidék: Ahogy említettétek a terjeszkedés volt az első olyan lépés, ami akadályozva volt, hiszen a nemzeti park területe ezt nem tette lehetővé. Milyen más buktatók, nehézségek övezték a kezdeti munkákat?

Dávid: Az, hogy egy adott Hub, hogy néz ki, arra nincsenek szabályok, hiszen országa válogatja, hogy a terület, amin létrejön, milyen. Fontos az is, hogy milyenek a berendezkedések, a tulajdonviszonyok a kijelölt országban. Éppen ezért az adott farmnak mindig alkalmazkodnia kell az adott szabályozásokhoz is. A legfontosabb rész, hogy megtanuld, hogy működik a módszer, hogyan tudod te tökéletesen kivitelezni a farmodon. Ehhez külön képzési rendszer is van. Továbbá legyen egy területed, amin ezt a tevékenységet végezheted.

Anna: Ehhez nem szükséges saját területtel rendelkezned, bérelhetsz is földet, de biztosítanod, igazolnod kell, hogy ott csak te végzel munkákat. Száz százalékig a te kontrollod alatt kell, hogy legyen a föld, amin folyik a legeltetés és az egyéb gazdasági folyamatok.

Dávid: A hazai kistermelők számára nagyon kedvezőek szabályozások, míg ez nem adatik meg például Svédországban vagy Németországban. Aki például év elején belevág a baromfitartásba, már az évet akár profitosan zárhatja. Pont az a jó ebben, hogy nem igényel hatalmas befektetéseket.

HelloVidék: Mely állatok alkalmasak a holisztikus módszer alkalmazására?

Dávid: Nagyon fontos és lényeges kérdés ez. Nálunk azért vannak csirkék most, mert ez az, ami cash flow-t hoz. Ez az, ami meg tudja teremteni azt a pénzt, amiből fent tudjuk tartani a gazdaságunkat. Magát a világmegmentés részét, tehát, hogy kevesebb szén-dioxid jusson a levegőbe, azt szinte csak legelő állatokkal lehet megvalósítani. Ezen belül is a marhák a legjobbak, viszont nem minden terület alkalmas marhákra. Ahogy már említettük, mindig szem előtt kell tartani a környezeti, területi adottságokat, mielőtt belevágunk egy ilyen gazdaságba. Olyan gyors hatást nem lehet elérni más állatokkal, amit ők produkálnak. Viszont egyéb legelő állatokkal is működhet a dolog, de a szarvasmarhák ennek a folyamatnak az ékkövei, a legerősebb képviselői.

HelloVidék: Ti, a farmon, szabadtartásban nevelitek az állatokat, most főként a csirkéket. Mitől lesz több és jobb minőségű egy ilyen környezetben nevelt állat húsa? Milyen előnye van ennek a típusú állattartásnak?

Dávid: Maga a szabadtartásban, hogy az állatok kint vannak a friss levegőn és éri őket a napfény ez egy fontos szempont. De az is, hogy a takarmányukat ki tudják egészíteni növényi részekkel, illetve rovarokkal, rovarfehérjékkel. Észrevehető a hús és a bőr állagán, színén és textúráján, hogy szabadtartásból származik az állat vagy sem. De arról is láthatjuk, hogy sütés közben nem esik össze a hús.

Anna: Az állatok izomzatán is észrevehető az eltérés, hiszen itt egész nap kint mozognak, ráadásul nagyon dombos a környezet, ahol töltik az idejüket a csirkék, így mondhatjuk, hogy edzésben vannak.

HelloVidék: Hogy látjátok, mennyire számít kelendőnek a szabadtartásból származó hús? Kik az elsődleges vásárlóitok?

Anna: A mi célközönségünk jelentős része kismama. Azt látjuk, hogy ez az az időszak, amikor tényleg sokan odafigyelnek arra, hogy mit esznek. Nagyon sokan vannak tehát, akik a kisgyermekek miatt vannak erre tekintettel, és ügyelnek arra, mi kerül az asztalukra. Illetve vannak ételérzékeny, vagy nagyon kevés húst fogyasztó vásárlóink is, akik tényleg csak ritkán fogyasztanak húst, pont ezért, mert nem tudják beszerezni etikus gazdaságokból és mi számukra egy jó forrás vagyunk.

HelloVidék: Mi a helyzet az éttermekkel? Milyen tapasztalataitok vannak erről az évről, hiszen több helyre is vállaltok kiszállítást.

Dávid: Idén ez teljesen nullára esett le az éttermi rendelés. De nem csak nálunk, más kistermelőknél is így volt. Nagy volt a költségvágás is az éttermeknél, azoknál is, akik újra kinyitottak. Ezeken a helyeken is elgondolkodnak rajta, hogy megengedhetik-e maguknak a jobb alapanyagokat. Tavaly kezdtünk el gondolkozni azon, hogy vagy száz százalékban álljunk át az éttermekre, mert sokkal könnyebb mondjuk 2-3 étteremnek szállítani, vagy tartsuk meg a magánvásárlókat, akikkel munka van. Hiszen el kell vinni hozzájuk, találkozni kell velük stb.. De úgy döntöttünk, hogy mindkét oldalt megtartjuk, viszont ez idén nagyon jól jött most számunkra. Ráadásul a magánvásárlók részéről sokszor megugrott a kereslet, főleg az elején, amikor pánikhangulat volt. Akkor hirtelen sokan kerestek minket, hogy valaki 50 csirkét le akar foglalni, mert fel akarja tölteni a fagyasztót. Két-három hétig érezhető volt a pánikhangulat. De utána visszaállt minden a normális kerékvágásba. Most egy éttermi partnerünk van, ők viszont ki jönnek a húsokért. Az a gond amúgy az éttermekkel, hogy már egy közepes étterem is elviszi azt a mennyiségű húst, amennyit mi vághatunk egy héten. Ez 2-300 csirkét jelent. Ezért egy kicsit tartunk is most az éttermektől, mert, hogy, ha van egy-két nagyobb éttermi rendelés és megint jön a második hullám, akkor annak az egésznek kaszáltak. Sokkal biztonságosabb nekünk, hogy ha van, mondjuk 150-200 (jelenleg közel 300) vásárlónk és rájuk tudunk támaszkodni. Mert olyan nincs, hogy mind a 300 vásárló egy héten adja le az összes rendelését. Ez nem fog megtörténni. És itt a második hullám, viszont nagyon sokan úgy tekintenek ránk, mint egy biztos pontra. Az még elmondható, hogy arra törekednek, hogy előre le tudják foglalni a húsokat. Ez azt jelenti, hogy mondjuk, hetente 2-3 darabra adnak le rendelést fejenként.

HelloVidék: Megélhetés szempontjából akkor elmondható, hogy az állattartásból - a húsok, tojások értékesítéséből - fent tudjátok tartani magatokat? Vagy szükség van egyéb kereset kiegészítésre is?

Dávid: Szerintem nagyon fontos, hogy ebből tudjunk megélni és ebből is élünk meg.

Anna: Csak így van értelme, hiszen így tudjuk mutatni azt, hogy hatékony ez a módszer. A holisztikus menedzsmentnek az is a része, hogy profitot termeljen a rendszer.

Dávid: Szeretnénk, ha több fiatal belevágna ebbe, viszont nem mondhatod azt egy huszonéves pályakezdőnek, hogy gyere el dolgozni napi 16 órát mezőgazdaságban, rakj félre mindent plusz fektess be és lehet, hogy a minimálbért, hogy ha szerencséd van megkeresed. Mert erre azt fogja mondani, hogy 700 000 forint nettóért elmegy inkább informatikusnak. Ha nincs semmi vonzó koncepció kialakítva, akkor a fiatalok sem fogják ezt az utat választani. Az szerintem nagyon fontos, hogy minél több ember gondolkozzon azon, hogy hogyan lehetne a mostani élelmiszeripari válságot kezelni, hogyan lehetne ezt az óriási pusztítást valahogy nem csak lecsökkenteni, hanem átlendíteni egyfajta pozitív irányba. Hogy hogyan tudjuk az ember és az emberi létezést beleintegrálni az egészbe úgy, hogy pozitív hatással legyünk a környezetünkre.

HelloVidék: Mielőtt a farm létrejött, ti mivel foglalkoztatok? Milyen szakmákból érkeztetek az állattartás és mezőgazdaság terepére? Miért látjátok ebbe az életformába a jövőt?

Dávid: Inkább úgy mondanám, hogy ezt a területet látjuk úgy, hogy nagyon-nagyon fontos, és mivel nagyon kevesen foglalkoznak vele, így tudatosítani kell azt is, hogy, ha mi nem kezdünk el törődni ezzel, akkor más sem fog.

Anna: És valakinek meg kell mentenie a világot.

Dávid: A kérdésre felelve pedig én az informatika világából érkeztem, azért is említettem ezt a példát a pályakezdőknél. Anna pedig tervező és varrónő volt.

Anna: Népviseletek, történelmi ihletésű ruhadarabok készítésével foglalkoztam. De ez hobbiként még mindig megvan, de már csak magamnak varrom őket.

HelloVidék: Idén nem csak a koronavírus, de a madárinfluenza is nehezítette a gazdák életét. Nálatok volt ennek valamilyen hatása? Hogyan védekeztetek ellene?

Anna: Minket is szigorúan ellenőriztek, így mi is természetesen tettünk lépéseket azért, hogy semmi gond ne merüljön fel. Használtunk mobil ólakat, ezeket a Nébih engedélyezte is, de volt, amit madárhálózni kellett és mindent fertőtleníteni. Főleg a ki és beléptetésnél figyelni olyan dolgokra, hogy legyen csere gumicsizma, fertőtlenítő eszközök stb. Szerencsére nekünk ebből semmiféle gond nem származott.

HelloVidék: Milyen terveitek vannak az év hátralevő részére, illetve terveztek-e már a következőre?

Dávid: Nagyon fontos a tervezés, hogy az ember levonja az adott év következtetéseit, például, mi lesz, ha folytatódik a koronavírus-járvány jövőre is. Mit lehet ennek fejében változtatni, például az eladáson. Szóval az idei évben még az a terv, hogy eladjuk az összes maradék csirkénket. Valószínűleg csak helyben, lokálisan, Egerbe piacára fogunk szállítani a szezonunk után a csirkéket, tojást és mikrozöldségeket. Illetve minden erőforrásunkkal a legelőállat kapacitásunkat szeretnénk bővíteni. Jövőre szeretnénk már budapesti piacokra is szállítani és vinni tovább a tojásvonalunkat, valamint a zöldségdoboz projektünket. Ezek a dobozok egyébként egy előfizetéses rendszerben működnek, szezonális heti zöldségdobozokat osztunk ki családoknak. Ez egy úgynevezett CSA modellen alapul. Nem bírnánk egyedül, de a vásárlóink közül, annyian szeretnének vásárolni zöldségeket, hogy valószínűleg társulunk majd valakivel. És mi biztosítjuk az eladást, a logisztikát, a területet és valakivel összefogunk a zöldségtermesztés területén.

Címlapkép: Getty Images