Őrület: ezért áldozta be a tudományos pályát ez a vidéki házaspár

Szommer-Papp Noémi és férje, Szommer Antal még egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg Szegeden, de történetük összefonódása még a végzést követően jó néhány évet váratott magára. Noémi először gerincteleneken, majd egér és patkány sejttenyészeteken, végül humán idegrendszereken vizsgálta a rákos sejtvonalakat. A tudományos respekt azonban nem tudta kárpótolni a minőségi étkezés terén elszenvedett hiányokat, és fejében egyre jobban érlelődött a gondolat, hogyha maga termelhetné meg a szükséges élelmiszereket, mennyivel jobb lehetne az élete, de legfőképp az egészsége.

Elképzelései e téren vágtak össze Antal gyerekkori álmával, amelyet katymári gyerekkorától kezdve dédelgetett magában, hogy egyszer szülőfalujában saját birtokot hoz létre. Noémi megjegyezte, maguk közt úgy szokták emlegetni a kezdeteket, hogy a birtok mindig is létezett, csak eleinte férje álmaiban, amit később ketten, együttes erővel valósággá váltottak. Magas fokú szellemi képességek és tudományos ismeretszomj ide vagy oda, így került a rákkutató és a biológus-vegyész Bács-Kiskun megye déli határ menti falujába, hogy szó szerint a semmiből építsék fel közös otthonukat.

Bivalyok bűvöletében

Noha a tudományos szakterületük révén nem volt ismeretlen számukra a flóra és fauna, amibe kerültek, mindenfajta tapasztalat nélkül kezdték meg az építkezést. Gyerekként mindketten falusi környezetben nevelkedtek, ahol többnyire mindenkinek volt csirkéje és disznója, de a nagyállattartás fogalmát és annak lényegi feltételeit egyikőjük sem ismerte, tőke híján pedig szó szerint a nulláról, a maradék elgazosodott, senkinek sem kellő, dzsungelszerű földeken kezdték el három bivalyra építeni a jövőjüket.

Ha azt mondta volna az ember, hogy tartsunk ördögöt, azt is jobban értettem volna, mert annak is van szarva, fekete és patás, mint a bivaly. Fogalmam nem volt róla, hogy mire jó a bivaly és hogy ehető-e a húsa, megjegyzem, neki se. Csak azért választottuk, mert ökológiailag ez az állat illett erre a vidékre, akiktől azt reméltük, hogy majd rendbe hozzák ezeket a területeket

– beszélt a bizonytalan indulásról Szommer-Papp Noémi.

A helyzetet árnyalva Noémi beavatta a HelloVidéket, mennyire nagy „őrültségnek” tűnt egy olyan őshonos magyar fajtába invesztálniuk, amiről jószerével semmit nem tudtak. A bivallyal szemben a húsmarhatartók sokkal biztosabb és magasabb jövedelemre számíthatnak a piacon, mert az állatokat elég 9-12 hónapig hizlalni, azt követően pedig a horvát és török felvásárlók magas áron felvásárolnak, ezzel levéve a további terheket a gazda válláról, ami esetlegesen a feldolgozással és az áru értékesítésével járna. A bivalyt ellenben eszük ágában nincs megvenni, mivel a szabad tartású állaton sokkal kevesebb a nagyüzemek szempontjából hasznosítható húsmennyiség, mert az állat bőre ötször, a feje pedig kétszer olyan nehéz, mint egy húsmarháé.

Ráadásul keresztezni sem lehet más fajtákkal, mint például a szürkemarhát, ami egy húsbikával pároztatva nagyon jó húsformájú utódot hozhat a világra.

Továbbá amellett sem lehet elmenni, hogy a konvencionális állattartással szemben a bivalyokra épített jövő koránt sem olyan jövedelmező, mint a húsmarhák esetében. Az állatokat 3-4 évig kell legeltetni, míg elérik a „vágásérett” kort, amihez viszont rettentő nagy legelőre és a téli évszakra szénát biztosító kaszálóval kell rendelkezni. A bivalyok ellen szóló érvek listája tehát közel sem rövid, ehhez képest pedig a pro lajstroma lényegesen karcsúbb. Azonban nem a puszta véletlennek köszönheti a Szommer família, hogy elhatározásukat siker övezte.

Saját maguk tapasztalták meg, hogy a bivalyhús nemcsak finom és tápláló, hanem mellette igen egészséges is. Egy kétéves kort be nem töltött bivaly húsa nem tartalmaz koleszterint, és még a bőr nélküli csirkemellhez képest is alacsonyabb a kalória- és zsírtartalma, ellenben sokkal magasabb a benne található fehérje mennyisége. Így hiába csak egy marginális szegmense a hazai húspiacnak, a beltartalmi értékei, vegyszer- és antibiotikum-mentessége olyannyira garantálja a minőséget, hogy idehaza az összes „felesleget” felvásárolják, így külföldre már nem is marad.

Aki megtisztel minket azzal, hogy a mi bivalyhúsunkat megvásárolja, azt mi családtagnak tekintjük. Mivel mi is minden egyes bivalyunkból fogyasztunk, ezért igazából ugyanannak a lakomának ülünk neki, még ha térben és időben nem is pont ugyanott és ugyanakkor

– érzékeltette a Bácskai Bivalyos Birtok egyik tulajdonosa, mennyire más mentalitással állnak a hús értékesítéséhez egy nagyüzemi állattartóhoz képest.

A nyitott birtokká válás útján

Szommer-Papp Noémi elárulta, nem volt céljuk az őstermelői értékesítés, lévén teljes önellátásra rendezkedtek be, és csak a saját fogyasztáson felüli pluszt kívánták továbbadni. A kezdeti teendők azonban az állatállománnyal együtt megszaporodtak (utóbbi ma már 70-80 bivalyt, 10 kecskét, 70 magyar rackát és 6 kárpáti borzderes szarvasmarhát jelent), és most már kettejüknek a birtok túl sok feladatot kínál, ami mellett az édes pihenés már rég nem opció. Nemhogy rendszeres segédmunkaerőt, napszámost se találnak, aki segítene kiépíteni a villanypásztoros rendszert, vagy éppen besegítene a takarításban, így sok jövőbeli terv is várat magára.

Mi mindent magunk csinálunk, a felvágottakat, az összes tejterméket a joghurttól elkezdve a tejfölön át a vajig és a sajtokig. Van a bivalyok közt néhány olyan egyed, akit fejni is lehetne, így a bivalytejjel, bivalysajttal, mozzarellával is lehetne valamit kezdeni. Kapacitás és befektetés hiányában viszont nem tudjuk ezeket értékesíteni, ehhez szükség lenne egy NÉBIH által engedélyezett tejkonyhára, ami nem kizárt, hogy majd egyszer megvalósul

– árulta el Noémi az egyik lehetséges fejlesztési irányt.

Mivel a családfő, Antal hivatalos gombaszakértő, azt sem tartják kizártnak, hogy alapfokú gombatanfolyamokat tartanának az érdeklődőknek, ha már úgyis járnak ki hozzájuk gombát ellenőriztetni, de az igazi lehetőséget a birtoklátogatásban látják. Szommer-Papp Noémi elárulta, mivel legkisebb gyermekük betöltötte a hatéves kort, szeretne visszatérni a munka világába a földjeiken tartott teljesítménytúrákkal, ahol a mozgás öröme mellett az oda látogatók a változatos növény- és állatvilágot is megtekinthetnék egy egyszerű bivalysimogatás helyett, bár tény és való, utóbbi is sok lehetőséget rejt magában.

Noémi emlékei szerint legidősebb fia gimnazistává válásával kezdődött a történet, mikor már az első nap a fél osztály körbeállta hallgatni a birtokon szerzett történeteit, amik igazi kalandok a számítógépen nevelkedett generáció számára. Így alakult, hogy előbb az egész osztály osztályfőnököstül, majd német cserediákok és több Erzsébet-táboros csapat is felkereste őket, az ott szerzett élmények pedig megerősítették őket abban, hogy ami számukra természetes közeg, az másoknak egy új, ingergazdag, tanulásra, fejlődésre ösztönző környezet.

Főleg a német gyerekek erősítettek meg abban, hogy ez a generáció mennyire elszakadt a természettől, és mennyire nagy az igényük az állatokkal való kapcsolatteremtésre. Először hozzá sem mertek nyúlni a kikészített gyapjúhoz és birkabőrhöz, a bivalysimogatáskor pedig látszott az arcukon a félelem. Aztán egyszer csak kikerekedett a szemük, elmosolyodtak, és megértették, hogy az a 600 kilós állat nem bántja őket, sőt jól esik neki a simogatás

– mesélte el a birtoklátogatások egyik legfontosabb felismerését Szommer-Papp Noémi.

A bivalyos birtok jövője

Nem is kérdés, hogyha egy egynapos látogatás ekkora hatással van a gyerekekre, milyen mértékben befolyásolhatja egy olyan lurkó életét, aki számára a birtok maga az otthon. Noémi büszkén mesélte, hogy a legidősebb fiú, Hunor már tudatosan az állatorvosi pályára készül, amihez az otthoni közeg a lehető legjobb gyakorlóterep. Ha kell, lekezeli az állatok sebeit, sőt egyszer még egy kiskecskét is a világra segített mindenféle segítség nélkül, holott édesanyja bevallása szerint senkitől nem tudhatta, hogyan kell az elakadó ellés közben az anyaállatnak segíteni. A nagyobbik lány, Hanga már kétéves korától a lovaknak szentelte minden szabadidejét, ezért a jövőt is bennük látja lovasoktatóként és lótenyésztőként.

Harmadik gyermekük, Zille az apró testű állatok, a csirkék és a macskák szerelmese, érdeklődéséből kifolyólag pedig nagy az esély rá, hogy édesapjához hasonlóan a biológusi pályát választja magának. Bár azért a műkörmösi pálya sem kizárt, Noémi ugyanis megjegyezte, a legutóbbi leleményes felfedezése az volt a kislánynak, hogy az elhullott szarvasbogár páncéljából remek bio műkörmöt lehet készíteni. A család legfiatalabb tagja, Ajtony még csak hatéves, de minden bizonnyal a mindennap használatban lévő mikroszkóp, a körülötte legelésző bivalyok és a falusi friss levegő előbb-utóbb rajta is nyomot hagynak, hogy valami olyan pályát válasszon magának, amivel szülei nyomdokába léphet.

Szommer-Papp Noémi ennek kapcsán elárulta, nem titkolt vágya, hogy a Bácskai Bivalyos Birtok jövőjét gyermekei együttes erővel vigyék tovább, mert a 140 hektáros területeken mindenki megtalálhatja a maga számításait foglalkozásától függetlenül. „A legfontosabb, amit szeretnénk, hogy a gyerekek továbbvigyék az örökségüket. Mi télen-nyáron nagyon sokat vagyunk a szabad levegőn, ami nagyon fontos a D-vitamin-utánpótlás és az egészség miatt. Szeretném, ha ők is megadnák a gyerekeinek ezt a fajta szabadságot és a mozgást, mert az ember nem arra teremtődött, hogy hétéves kortól reggel 8-tól délután 4-ig az iskolapadban ülve rajzolgasson" - fogalmazott Szommer-Papp Noémi. Hozzátette:

Az emberi szemnek a távolba kell néznie, a testtel nagy mozgásokat kell végezni, hogy nap végén ne a konditeremben kelljen levezetni a fölös energiákat azért, hogy ne őrüljünk meg. Itt tiszta, vegyszermentes élelmiszert fogyaszthatnak, és nem kell megvenni a bolti cukrozott, feldolgozott élelmiszereket. Valóságos fizikai, szellemi és lelki jólétben, boldogságban élhetik az életüket, táplálkozva azokból az általunk felépített alapokból, amivel közel kerülhetnek a természethez.

Címlapkép: Getty Images