Sok a gond a Balaton vízminőségével: azonnali beavatkozásra van szükség

A víznek rendkívül fontos szerepe volt és van a földi élet, a termelés és a társadalmi-gazdasági fejlődés alakulásában. Az adott korok társadalmi-gazdasági élete szinte minden vonatkozásban összefüggött és összefügg a víz-viszonyokkal. A víz és a társadalom állandó kölcsönhatásban van egymással. „Víz Világnapi Konferencia a Balaton Régióban” címmel tanácskoztak a szakemberek, ahol kiemelték: a tiszta és biztonságos víz az egyik legértékesebb erőforrásunk, gazdasági értéke már ma is felbecsülhetetlen. Mai tudásunk szerint egyre inkább azzá válik a jövőben, ezért felelősségteljesebben kell felhasználnunk, miközben meg kell teremteni az egyensúlyt a társadalom, az ipar, a mezőgazdaság szükségletei és az élővíz-, illetve az édes vízkészletek védelme között.

Kiszámíthatatlanná és szélsőségessé vált a csapadék a Balatonon, amit jól mutatnak az elmúlt évtizedek adatai. A Balaton-vízgyűjtőire hulló évi csapadék területi átlagát már 1921 óta rögzítik, amelyből jól látszik, hogy bizony egyre gyakrabban fordulnak elő az átlagosnál jóval kisebb vagy nagyobb csapadékmennyiségek. A 2010-es évben például extrém sok, míg a következő esztendőben már kiemelkedően kevés csapadékot mértünk, majd 2013-ban újra az átlagnál meglehetősen többet, és ez így folytatódik

– mondta Szabó Péter, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője a konferencián, aki a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás mellett beszélt a Balaton vízgyűjtő-gazdálkodásának tapasztalatairól, valamint aktuális és jövőben várható kihívásairól, célkitűzéseiről.

Az évi középhőmérsékletek kapcsán az 1951 és 2017 között rögzített adatokból jól látszik a fokozatos növekedés. Míg 1996-ban még csak 10 fokról beszélhettünk, úgy 2015-ben már 12 fok lett az éves átlag. Hasonlóan érdekes a helyzet a Balaton évi természetes vízkészlet-változása esetében: A szakember szerint a kis vízgyűjtő területtel és kimondottan csekély átlagos vízmélységgel rendelkező magyar tenger ugyanis rendkívül érzékeny az időjárás hatásaival szemben.

Emiatt komolyan növekszik a párolgás mennyisége, miközben a vízgyűjtőről lefolyó csapadék mennyisége is jelentősen csökken. A természetes vízkészlet mennyisége ráadásul a 2000-es években hét alkalommal (2000, 2001, 2002, 2003, 2008, 2011, 2012) is „mínuszba” került. Mindez figyelmeztető jel figyelembe véve azt, hogy az átlagos éghajlati modellek a hőmérsékletek jelentős emelkedését és a vízhiány fokozódását jelzik előre.

Az 1921-es mérések kezdete óta nem igazán volt olyan év, amikor negatív lett volna a vízmérleg a 2000-es évekig, ám azóta azonban hétszer is, ami nem túl szerencsés. Egyszerűen nincs módunk arra, hogy ez a rettentő vízmennyiséget valahonnan visszapótoljuk: a vízgyűjtő mérete és a lehullott csapadék mennyisége is adott. Ezért kell a vizet visszatartani valahogy, például a Balaton a vízszintjének emelése révén

– magyarázta az osztályvezető.

Hozzátette: hatvanmillió köbméterrel, tehát körülbelül egy Velencei-tónyi vízmennyiséggel több vizet tárolnak a Balatonban azzal, hogy 120 centiméterre emelték a nyári vízállási maximumot. A többlet vízmennyiség rugalmasabb szabályozást ad a szakemberek kezébe, ami egyfajta megoldást jelenthet a fokozódó időjárási és éghajlati szélsőségekre. A korábbi vízszintet még 2016-ban, kísérleti jelleggel emelték meg tíz centiméterrel a jelenlegi 120 centiméterre a nyári vízállási maximumot. Az ezt követő két éves hatásvizsgálatok azt mutatták, hogy a szabályozás megoldást jelenthet az elkövetkező 20-40 évre.

A konferencián kiemelték: a klímaváltozás alapvetően új kihívásokat jelent az emberiség számára, és miután az éghajlatváltozás hatásainak mintegy nyolcvan százaléka vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik, ezért a fenntartható vízgazdálkodás, vizeink védelme az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái fenntarthatóságának kulcskérdése. A vízhiánnyal, a vizek szennyezésével, az ökoszisztémák integritásának csökkenésével, a termőföld leromlásával, a szükséges víziközmű-infrastruktúra elégtelenségével és a szélsőséges hidrológiai események (rekord méretű árvizek, villámárvizek és aszályok) előfordulásával kapcsolatos problémák hazánkban is egyre gyakrabban jelentkeznek.

Magyarország harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervének (VGT3) célkitűzése, hogy összeegyeztesse a Víz Keretirányelv környezeti célkitűzéseinek elérését és fenntartását biztosító intézkedéseket a mezőgazdaság, vidék- és területfejlesztés, energiatermelés, hajózás, turizmus, klímaalkalmazkodás és a fenntartható vízgazdálkodás igényeivel, és a vizek jó állapotának elérése érdekében, a szociális és gazdasági célkitűzések figyelembevételével meghatározza a legköltséghatékonyabb intézkedési programot. A tanácskozáson felhívták a figyelmet: a VGT3 vitaanyag véleményezése 2020. december – 2021. június között esedékes.

Jelenleg ezek a legjelentősebb vízgazdálkodási kérdések a Balatonnál:

• egyre súlyosabb problémát jelentenek a megjelent mikroműanyagok és a gyógyszermaradványok;
• vízminőség (szervesanyag és tápanyaterhelés);
• vízmennyiség (Balaton 120) és az ehhez kapcsolódó problémák (partvédelem, befolyó vízfolyások, csapadékvíz elvezetés, nádasok);
• kikötők kérdésköre;
• özönfajok megjelenése és terjedése;
• erózió problémája;
• Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer problémaköre (vízminőségi-, áramlási problémák, forráshiány);
• felszín alatti vizek minőségi és mennyiségi problémái.

Az idei Víz Világnap középpontjában a „víz értékelése” állt, ahol szó volt még többek között a víz globális hidrológiai körforgásáról, a vízlábnyom fogalmáról, az általunk használt termékek, élelmiszerek előállításának vízigényéről, a közvetlen emberi vízhasználatról, valamint a vízkészlet gazdálkodást érintő fejlesztésekről, beruházásokról.

Címlapkép: Getty Images