Rengetegen követik el ezt a hibát: erre mindenképp figyeljünk élelmiszervásárláskor

Vajon hogyan lehet kilépni egy pazarló életmódból? Tényleg tengernyi lemondással jár az, ha kicsit tenni szeretnénk magunkért és a környezetért? Mennyire kell szélsőségekbe elmenni ahhoz, hogy megfeleljünk az elvárásoknak? Ezek a kérdések mind-mind felmerülhetnek bennünk, ám jó hír az, hogy ugyan valóban odafigyelést igényel az, hogy tudjunk változtatni, de semmilyen szélsőség felé nem kell elmennünk. Sőt, ahogy az Agrárszektor cikkében olvashatjuk, nem is szabadna, hiszen sokszor csak egymásnakra feszülnek az emberek miatta, nem engedve teret a másik elveinek, módszereinek.

Nem árt kicsit résen lenni

Felelősen álljunk hozzá saját fogyasztásunkhoz és életmódunkhoz. Egyrészt járjunk utána, hogy amit eszünk, használunk, majd kidobunk, az miből és hogyan készült (és az alapanyag kitermelése, előállítása milyen hatásokkal bír), s ezek révén miként hat az élővilágra, a természeti rendszerekre, a környezeti elemekre. Ne csak magát a terméket nézzük, hogy milyen alapanyagokból, milyen mennyiségű és miből származó energia felhasználásával állították elő, hanem a csomagolását és a szállítási távolságot, esetleg a szállítási módot is. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a társadalmi vonatkozásokat is tartsuk szem előtt: milyen munkaegészségügyi körülmények között állították elő az adott terméket; a csere-bere börzék, kölcsönösségi rendszerek révén nemcsak környezettudatosak vagyunk, hanem a társadalmi kohéziót, a szociális kapcsolatokat is erősítik. Mindezek alapján mérlegeljünk, és hozzunk felelős döntést

- fogalmazott Dr. Malatinszky Ákos.

Hozzátette, hogy számos jó példát láthatunk, és fontos lenne, hogy mi, magunk is legyünk innovatívak, kitalálhatunk valami egészen újat is a megszokott keretekből kilépve. Ebből is látszik, hogy a megújulás nem csak a mezőgazdaságban lényeges.

Nem bűn húst enni

Lerágott csont lehet ez a téma is, de ettől függetlenül fontos róla beszélni, hiszen a hiteles, alátámasztott információk csak kevés emberhez jutnak el. Lapunk több cikken keresztül foglalkozott már a témával, de talán nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a balanszot kell keresni – ezt a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének docense is alátámasztotta:

Mindenki tudja, hogy a húsfogyasztás általában nagy terhet ró a környezetre a takarmány előállításához szükséges termőterület, a teljes folyamat során felhasznált energia és a kibocsátott légnemű és folyékony hulladékok révén. Azonban árnyalnunk kell mindezt akkor, ha a közép-európai természetközeli állapotú gyepek legeltetésére alapozott (télen pedig a hasonlóan jó természetességű, vagyis jó szerkezetű és gazdag élővilágú kaszálórétekről származó szénával etetett) állatok húsáról van szó. Ebben az esetben ugyanis hozzájárulunk a ritka növény- és állatfajokban gazdag gyepek fenntartásához.
Dr. Malatinszky Ákos emellett kiemelte, hogy napjaink hazai legelőinek jelentős részét már az ember megjelenése előtti időkben is nagytestű fűevők legelték, a növényzet és az állatvilág ehhez alkalmazkodott. E jelentős biodiverzitású élőhelyek megőrzése csak azok rendszeres, nem intenzív legeltetésével biztosítható. Bár ilyen módon némileg lassabban gyarapszik a jószág hasznos hústömege, a hús minősége viszont felülmúlja az intenzív takarmányozásból származó húsét. A lényeg tehát az, hogy komplexen szemléljük a dolgokat, és minden összetevőt vegyünk figyelembe.

Minden tiszteletem a vegetáriánus és a vegán táplálkozásúaké, azonban ebben az esetben is érdemes utánajárni a fogyasztott termékek ökológiai lábnyomának. A kókuszvíz, szója, tofu fogyasztásakor például, ha a szállítási távolságot és az ökoszisztéma-szolgáltatások elmaradását (rovar- és madárvilág, tájképi értékek, gyepek jelentős szénmegkötő- és széntároló képessége stb.) is figyelembe vesszük, már nem biztos, hogy egyértelmű, melyik irányba billen a mérleg. Persze hozzá kell tennem, hogy a természeti értékek megőrzését is biztosító módon végzett legeltetéses állattartásból származó hús részaránya napjainkban eltörpül a valóban jelentős ökológiai lábnyommal bíró, és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat közvetlenül vagy közvetve csökkentő, illetve gyengítő nagyüzemi hústermelésé mellett.

Az 50 kilométeres diéta

Helyi termelőktől, akár piacon vásárolni mindig jó, hiszen így a kisebb gazdaságokat és gazdákat is támogathatjuk, emellett könnyedén vegyszermentes, friss termékekhez juthatunk. Az talán senkinek sem meglepő, hogy az élelmiszerek szállítása önmagában is jelentős terhet ró a környezetre, ennek révén az egészségünkre, vagy például a közutak állapotára is. Ezért is érdemes piacozni, háztáji termékeket venni, ha a lehetőségek adottak. A szakembertől megtudtuk, hogy létezik az úgynevezett 50 kilométeres diéta, ami azt jelenti, hogy (aki tartja) csak olyan terméket vásárol, amit helyben, vagy a közelben állítottak elő. Persze itt is oda kell figyelni a felhasznált anyagok és energia származási helyére.

Pazarlás pazarlás hátán

A becslések szerint Magyarországon összességében 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente - ennek a harmada szintén a háztartásokban keletkezik. A Nébih 2016-os élelmiszerhulladék felmérése szerint hazánkban egy átlagos lakos évente közel 68 kilogramm élelmiszerhulladékot termelt. 2019-ben megismételték a felmérést, az eredmények pedig, még ha csekély mértékben is, de pozitívabbak lettek: az egy főre jutó élelmiszerhulladék 65 kilogrammra mérséklődött. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kidobott élelmiszerek közel felénél (48,8%) elkerülhető lett volna a pazarlás. Ezért lényeges az is, hogy törekedjünk feldolgozott helyett nyers élelmiszerekből elkészíteni az ételeinket és vessük be a kreativitásunkat, ez egészségesebb és környezetkímélőbb is. Emellett a csomagolásmentes boltokon kívül sok klasszikus üzletben is vásárolhatunk magunkkal hozott edényekbe, zsákokba, hogy ne termeljünk felesleges csomagolási hulladékot.

Próbáljuk ki magunkat a kertben

Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy saját kertünk, mindenképpen használjuk ki. Termeszthetünk finomabbnál finomabb zöldségeket, gyümölcsöket, ráadásul könnyedén készíthetünk komposztot is. Ha kicsi a veteményes, akkor felfelé is terjeszkedhetünk (uborka, bab támrendszerre, paradicsom a kerítésre, kolbásztök a gyümölcsfára…), és mindig figyeljünk az apró élőlényekre is: legyen a kertünkben egy kis vadvirágos gyep, bozót, avarkupac, farakás sünöknek, vizes mikroélőhely, itató, odú, rovarhotel stb. Dr. Malatinszky Ákos egy másik hasznos dologra felhívta a figyelmet:

Ha nincs saját kertünk, akkor szerveződjünk, alakítsunk ki közösségi kertet. A szabad levegőn jó társaságban remek kikapcsolódás gondozni a kertet, fogadni a járókelők dicséretét, akik ettől szintén kedvet kapnak. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt sikerélmény felfedezni az előbújt hajtásokat, majd szüretelni a termést. Átmozgat, és egészséges zöldségekkel, gyümölcsökkel láthatjuk el a családunkat. Emellett gyűjtsük az esővizet: egyrészt ez a legjobb a növényeknek, másrészt nem az értékes erőforrásunkat, az ivóvizet fogyasztunk, és ráadásul mérsékelhetjük az extrém csapadékesemények, a hirtelen lezúduló esőzések pusztító hatását is. Menjünk termelői piacra, kóstoljuk meg a kevésbé szép, és a kevésbé ismert gyümölcsfajtákat is, próbáljunk ki eddig számunkra ismeretlen zöldségeket, illetve csatlakozzunk közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerekhez. Lássuk meg az összefüggéseket, és mindennek nézzük meg a valódi értékét.

Címlapkép: Getty Images