Ne hagyd magad megtéveszteni: így ismerhetjük fel a valódi biotermékeket

Egyre vonzóbb a vásárlók számára az, ha az üzletekben feltűnik a bio vagy az öko szó, sok esetben viszont egy egyszerű marketingfogásról van szó, amivel akár jóval magasabb áron is el lehet adni bizonyos termékeket. Már az elején fontos leszögezni az egyik legfontosabb dolgot: ökotermék kizárólag mezőgazdaságból és akvakultúrából származó termék lehet, melyet jogszabályok is előírnak. Ilyen lehet például vetőmag és egyéb növényi szaporító anyag, takarmány, bor, élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termék, vetőmag és egyéb növényi szaporítóanyag, feldolgozott, élelmiszernek szánt mezőgazdasági termék vagy más, mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó bizonyos egyéb termékek. Tehát, ha valaki egy bio fűnyírót szeretne ránk sózni, legyen erős a gyanú, hogy meg akarnak vezetni minket.

Mi az ökológiai gazdálkodás célja?

Ha kicsit részleteibe belemegyünk, akkor az alábbi célokat lehet megfogalmazni az ökológiai gazdálkodás esetében: hozzájárulás a környezet és az éghajlat védelméhez, valamint a magas szintű biológiai sokféleséghez, megőrizni a ritka és őshonos fajtákat, a káros anyagoktól mentes környezeti állapot elérése, az állatok fajspecifikus viselkedési igényeinek kielégítése, illetve az, hogy kiváló minőségű, ártalmas eljárásoktól mentes termékeket állítsanak elő és ösztönözzék a helyi termelőket és a rövid értékesítési láncokat. Mindezeken kívül lényegesek az alapelvek is, mely során tiszteletben kell tartani a természeti rendszereket és ciklusokat, felelősségteljesen kell használni az energia –és természeti erőforrásokat, javítani kell a talaj, a víz és a levegő állapotát, valamint a növény-állategészséget is. Törekedni kell a termőföldhöz való állattartáshoz és a talajhoz kapcsolódó növénytermesztéshez. A gazdálkodás során nem lehet kárt tenni a természeti tájelemekben és a külső erőforrásokat is korlátozni kell az alábbiakra:

• ökotermelésből származó inputanyagok,
• természetes/természetes anyagokból nyert anyagok,
• lassan oldódó, ásványi eredetű trágyák,
• ökogazdálkodásra szelektált fajták előnyben részesítése.

Miket tilt a rendszer?

A listában vélhetőleg nem lesz túl sok meglepő dolog, de nem árt tudni, hogy pontosan mik is azok, amiket tilos használni a gazdálkodás során: GMO (kivéve, ha állatgyógyászati készítményekről van szó), ionizáló sugárzás, herbicidek, állatklónozás, szintetikus, könnyen oldódó műtrágya, hormon és antibiotikum, illetve terményfertőtlenítő. Amit pedig korlátoznak, az az adalékanyag, a raktárfertőtlenítő és a fungicid és inszekticid.

Keményen meg kell felelnie annak, aki így szeretne növényt termeszteni

Aki úgy dönt, hogy biogazdálkodó lesz, és növényt szeretne termeszteni, akkor az alábbiaknak mindenképpen meg kell felelnie és figyelembe kell vennie: a talaj biológiai sokféleségének fenntartását, javítását, ezáltal a talajtömörödést, a szerves anyagcsökkenést és talajeróziót meg kell előzni. A melléktermékeket (mind növényit, mind állatit) vissza kell forgatni és olyan technológiát kell használni, amivel elkerülhető vagy minimálisra csökkenthető a környezetszennyezés. Mindezen kívül nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az öko növényeket az altalajjal és az alapkőzettel kapcsolatban álló élő talajban kell termeszteni. Ez alól kivételt képez az, ha a vízben természetes módon termesztették, a magokat nedvesítéssel csíráztatták, illetve a konténeres palántákat (kiültetésig), a gyógynövényeket is lehet vízben nevelni. A hidroponikus termesztés azonban tilos.

Sokakat érintő és érdeklő kérdés lehet az is, hogy a talaj termőképességét és biológiai aktivitását hogyan lehet fenntartani? Ökogazdálkodásban mondhatni, hogy ezek kötelezőek, de bárki számára jól szolgálhatnak az alábbiak: növényi maradványok, vetésforgó megfelelő használata, zöldtrágyázás, öko szerves anyag, öko állati trágya, illetve a pillangósokat is nagyszerűen lehet használni, a biogazdálkodás egyik elengedhetetlen része a nitrogén miatt, hiszen ásványi eredetű, nitrogént tartalmazó trágya nem használható. Öko állati trágya és pozitív listás trágya használatának esetében a 170 kg N/ha/év parcella mértéket szokták megadni.

A vetésforgó kialakításának szempontjai:

• éves vetésváltás,
• monokultúra kizárva,
• önmaga után azonos növény nem termeszthető,
• kalászos kalászon után ne kerüljön,
• a visszatérülési idő nagyon fontos (ami lehet, 3, 4, 5 vagy 6 év, növénytől függ),
• és lehetőleg el kell kerülni a növényvédelmileg problémás növények egymás utáni termesztését.
• A pozitív listás anyagokat csak a szükségesség mértékéig lehet használni és nyilvántartást kell róluk vezetni.

Mi a helyzet az állattartókkal?

Az állattenyésztés esetében is igen szigorúak a szabályok, sőt, még talán szigorúbbak is, hiszen etikai elveknek is érvényesülnie kell. Nem meglepő módon az iparszerű állattartás ki van zárva a rendszerből, ám kérdés, hogy mi számít iparinak is mi nem? Most tisztázhatjuk, hogy a biogazdálkodásban az állatok nem kaphatnak antibiotikumot, növekedés serkentő kezelést a termelés fokozására, kémiai allopátiás készítményeket csak indokolt esetben, például állatorvos javaslatára lehet adni. Ezen felül az állatsűrűségnek meg kell felelnie az állatvédelmi szabályoknak, jellemző az alomhasználat és nagyon fontos, hogy a jószágok nem lehetnek kitéve sem nagy, sem állandó zajnak, illetve nem lehet őket folyamatosan világosban vagy sötétben tartani és a baromfikat sem lehet ketrecben tartani.

Védekezés a növényvédelemben

A hangsúly itt is a megelőzésen van, közvetlen fenyegetettség esetén azonban vannak pozitív listás anyagok is, melyek szabályozva vannak (Bizottság (EU) 2021/1165 végrehajtási rendelete). Ezek lehetnek baktériumok, vírusok, gombák, fonalférgek, gombák, mészkénlé és sok más anyag is. Természetesen fizikai módszerekkel is lehet védekezni, például vizes csapdákkal, szexferomon csapdákkal vagy fogólapokkal. A herbicidek gyomkezelés során sem engedélyezettek. Szaporításban sem szabad GMO-s fajokat használni, mind a vetőmagnak, mind a palántáknak ökogazdálkodásból kell származnia.

Számolni kell az átállási idővel is – de mi is ez pontosan?

Természetes nem lehet egyik napról a másikról hagyományos termelőből biotermelőnek lenni, erre is vannak kritériumok. Az utolsó napi tiltott tevékenységet is dokumentálni kell a használt anyagokkal együtt, a teljes átállási idő alatt pedig minden „ökoszabályt” be kell tartani. A gombatermesztés és a vadontermő növények esetében nincsen átállási idő, a szántóföldi területek és a gyep, takarmány, évelő növény hasznosítású területek esetében viszont 2 év, míg gyümölcs, szőlő, évelő nem takarmánynövény hasznosítású területnél már 3 év.

Az ökológiai állattartás szabályai

Nagyon fontos, hogy a talajtermékenységet fenntartsák (például trágyaelhelyezéssel), és nagy hangsúlyt kell fektetni a takarmányozásra is, hiszen ökológiai takarmányt kell etetni az állatokkal. Legeltetni is kell a jószágokat, valamint megfelelő teret kell biztosítani számukra. Állatállomány meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az adott területen mekkora a rendelkezésre álló férőhely és mekkora az állateltartó képessége.

Takarmányok esetében az alapelvek:

• elégítse ki az állat igényét,
• takarmány saját gazdaságból származzon vagy ugyanabból a régióból,
• ne okozzon vérszegénységet,
• a szopós állatokat pedig anyatejjel kell táplálni (ez szintén állatfajok szerint meg van határozva).

Amit tilt a rendszer a takarmányozás során, azok az alábbiak: kényszertáplálás, korlátozott etetés (kivéve akkor, ha állategészségügyi okokból kerül rá a sor), GMO, antibiotikumok és növekedésserkentők. Az sem mindegy, hogy milyen státuszban van az adott takarmány, mivel lényeges, hogy saját vagy vásárolt, öko vagy átállásból származó táplálékról van szó – ezekre mind-mind külön szabály érvényes, amely megszabja a százalékos értékeket. Mi van akkor, ha valaki párhuzamosan szeretne bio és konvencionális állattartást? A kérdésre a válasz az, hogy van rá mód, de ebben az esetben is oda kell figyelni arra, hogy nyilvántartás legyen vezetve és azonos vagy hasonló, összetéveszthető fajt tilos egyszerre tartani/termeszteni. A feldolgozásra is igaz ez, térben és időben teljesen el kell különülnie a termelési folyamatoknak, illetve a tárolni is időben és térben elkülönítve kell. Meg kell akadályozni a keveredést, illetve öko/átállási terméket feldolgozni csak a berendezések tisztítása, fertőtlenítés után lehet, és csakis ökoban engedélyezett készítményekkel.

Honnan tudhatjuk, hogy igazi biotermékkel van dolgunk?

Az eddig leírtak alapján rájöhettünk arra, hogy bizony hiába trendi a bio/öko jelző, nagyon kemény szabályoknak és elvárásoknak kell megfelelnie egy terméknek ahhoz, hogy ez a 3 betű elékerülhessen. De honnan tudhatja egy vásárló, hogy valóban egy ilyen termékkel van dolga? Viszonylag egyszerűen rájöhetünk, hiszen elég, ha csak a szemünket használjuk: nem használhatók az ökora utaló és „átállási” kifejezések a GMO-t tartalmazó terméken vagy, ha GMO tartalomra utaló jelöléssel kell ellátni. Fel kell tüntetni az utolsó műveletet végző gazdálkodó ellenőrző szervezetének kódszámát és nevét, valamint, ha előre csomagolt élelmiszerekről van szó, akkor az EU bio logóját kötelező feltüntetni, mindenféle változtatás nélkül. Ez a logó átállási termékre nem használható, önkéntesen viszont lehet használni 3. országból importált ökotermékeknél. Továbbá szerepelni kell rajta, hogy EU mezőgazdaság/akvakultúra/Magyarország-mezőgazdaság/ország+régió név- mezőgazdaság.

Most, hogy egy kis betekintést nyerhettünk az ökológiai termékek és gazdálkodás világába, láthatjuk, hogy márpedig biopóló, biofűnyíró (ha csak nem egy kecskéről vagy más legelésző állatról van szó), ökotáska, ökotányér és megannyi minden más, nem létezik. A környezetet és az ezzel foglalkozó gazdák, termelők munkáját pedig meg kell becsülni és támogatni kell.

Címlapkép: Getty Images