Küszöbön a gazdasági katasztrófa? 20 éve megállították a brutális drágulást, most mi jöhet?

2022 áprilisában a fogyasztói árak átlagosan 9,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. A rég nem látott durva infláció ráadásul úgy jár ekkora magasságokban, hogy még mindig érvényben van az egyes élelmiszerekre, az üzemanyagra és az energiaárakra (fogyasztók számára) bevezetett árstop intézménye. Hiába azonban minden, a szakértők egyöntetűen 10 százalék fölé várják a hazai inflációt, tartósan, írja a Pénzcentrum.

Ha megnézzük a KSH éves kimutatásait, akkor láthatjuk, hogy Magyarországon éves szinten utoljára 2000-ben és 2001-ben volt az infláció átlagos mértéke 9 és 10 százalék között. Igaz, idén áprilisban csak a havi átlagos mérték ugrott fel egyelőre ebbe a sávba, de könnyen elképzelhető, hogyha az infláció mértéken nem fog látványosan lassulni idén (márpedig erre kevés az esély), akkor 2022-ben az éves infláció is meglepően magas lehet.

A számok alapján látszik, hogy 2000-ben a fogyasztói-árindex 9,8 százalékos volt, 2001-ben pedig 9,2 százalékos. Felmerül a kérdés, vajon mennyiben azonos vagy éppen különböző a mostani és az akkori gazdasági légkör, ha az infláció mértékének szemszögéből vizsgáljuk a dolgokat. A Pénzcentrum most szakértők segítségével annak járt utána, mik a hasonlóságok, illetve mik a különbségek az akkori és a mostani helyzet között, mik voltak anno a probléma megoldásának eszközei, és mire számíthatunk most.

Más világ volt, de voltak hasonlóságok

Kezdjük először a nemzetközi tendenciák vizsgálatával. Az OTP bank szakértő szerint a mostani helyzettel hasonlóságokat mutat nemzetközi színtéren, hogy az időszakot megelőzte egy nagyon erőteljes nemzetközi konjunktúra (IT bubble, a háttérben ingatlannal 1995-2001 között, amit az 1997-es dél-kelet ázsiai és 1998-as orosz válság is alig tudott csak megakasztani). Illetve anno is volt jelentős energiaár emelkedés: az olaj 1999 eleje és 2000. decembere között 10 dollár körüli szintről 30 dollár fölé emelkedett. Mivel a dollár ebben az időszakban kb. 20%-kal erősödött az euróval szemben, ezért az EUR-ban mért olajárak ennél is drasztikusabban emelkedtek.

Ezzel szemben azért a körülmények bővelkedtek különbségekben is. Egyfelől bár az energiaár emelkedés hatására mind az USA-ban, mind az Eurózónában emelkedett az infláció, de közel sem olyan mértékben mint most (EZ-ben kb. 2,5%-ra, az USA-ban kb. 3,5%-ig ment fel az infláció).

Ennek oka a szakértők szerint akkoriban a gyors gazdasági növekedésben nagy szerepet játszott a technológiai fejlődés (a keleti blokk felbomlása után és az IT technológiák térnyerése jelentősen felgyorsította a globalizációt és a globális termelési láncok ebben az időszakban alakultak ki), ami összességében egy általános dezinflációs környezetet teremtett;

a jelenlegi növekedés sokkal inkább kereslet oldali a támogató fiskális és monetáris politikák miatt. 1999 közepétől mind az EZ-ben mind az USA-ban megindult a monetáris szigorítás és a költségvetési hiány is alacsony volt (sőt az USA költségvetés ebben az időszakban többletbe fordult).

Mindent összefoglalva, bár a nemzetközi folyamatokban voltak hasonlóságok a jelenlegi helyzethez (energia és nyersanyagár növekedés, gyors gazdasági növekedés, jelentős tőzsdei rally), az évezred elején mégsem alakult ki inflációs probléma a fejlett országokban. Ennek oka leegyszerűsítve, a keresleti oldalt a prudens kontraciklikus gazdaságpolitika próbálta visszafogni, miközben a globalizáció pozitívan hatott a kínálati oldalra. Ezzel szemben jelenleg kínálat oldali probléma van a világban, miközben a kereslet oldali gazdaságpolitikák sokkal inkább pro-ciklikusak emelték ki az OTP szakértői a Pénzcentrumnak. Érdemes ezen felül megjegyezni, hogy a 2000-es évek eleji cél feletti inflációkat a 2001-et követő dot-com lufi okozta recessziós időszak aztán nagyon gyorsan lehozta. A jelenlegi helyzetben azonban nem valószínű, hogy az energiaárak gyorsan csökkennének (kínálat oldali problémák+zöld átállás), valamint a jelenlegi infláció is magasabb mint 2001-ben (termelési lánc problémák megoldódása is lassú folyamat).

Mindezek miatt a nemzetközi infláció is lassabban csökkenhet, mint 2001-ben

- elemezték a jelenlegi helyzetet lapunknak az OTP szakértői.

Na de mi történt Magyarországon?

A bank szakértői lapunknak kiemelték, Magyarországon is bővel lehetett találni hasonlóságokat az akkor és a mostani gazdasági környezet között, ezek a következők voltak:

• gyors gazdasági növekedés,
• felfutó hitelkereslet,
• jelentős, (2000/2001-ben összesen 78%-os) minimálbér emelés,
• összességében pro-ciklikus fiskális és monetáris politika,

bár 2000-2001-ben még csúszó leértékeléses monetáris politikai rezsim volt, míg most inflációs célkövetés van, a de facto monetáris politika csak kevéssé tér el a csúszó leértékelődéstől.

Ugyanakkor a különbségekről szem szabad megfeledkezni. A hazai infláció akkor a rendszerváltás utáni gyors inflációt követő dezinfláció miatt egy csökkenő pályán haladt, amit a forint folyamatos leértékelődése, a helyreálló növekedésből fakadó nagyobb belső inflációs nyomás és a külső tényezők megakasztottak. A mostani helyzetben egy alacsony inflációs környezetből emelkedünk felfelé, és már a Covid előtt is cél felett volt az infláció.

Amit tehát okvetlenül ki kell emelni, az az, hogy a sok sok hasonlóság ellenére 2001-et követően 2002-ben már gyorsan tudott csökkenni az infláció.

Ebben 3 tényezőnek volt nagy szerepe:

• a dot-com lufi kipukkanását követő (enyhe) nemzetközi recessziónak és ezzel összefüggésben összeomló energiaáraknak. A nemzetközi inflációs környezetben a fent említettek okán most nem várható olyan gyors javulás mint 2001-ben;
• 2001 őszén áttértünk az inflációs célkövetésre ami jelentős forint felértékelődést okozott;
• a 2000-es évek elején egyre több kiskereskedelmi multi jelent meg az országban, ami erősítette a versenyt.

Óriási a most sokk

A jelenlegi inflációt a 20 évvel ezelőttihez nem lehet hasonlítani leginkább a 70-es évekbeli, vagy még inkább a 40-es évek végi (legalábbis Nyugaton) inflációhoz lehet hasonlítani

- mondta el a Pénzcentrumnak Suppan Gergely, a Takarékbank makrogazdasági vezető elemzője. Szerinte jelenleg egy nagyon sok elemből álló kínálati sokk okozza az inflációt. Például a brazíliai szárazság miatt visszaeső brazil kukoricatermelés már tavaly meglökte a kukoricaárakat, a brazil folyók kiszáradtak, nem tudtak termelni a brazil vízerőművek, emiatt Brazília LNG behozatalra szorult, ami meglökte a földgáz árakat.

Kínában 2019-ben sertéspestis volt, akkor leölték a sertések túlnyomó részét, ezért sertéshús behozatalra szorult, globálisan meglökve a sertéshúsárakat 2020 elején. Azóta újra felépítette a sertésállományát, emiatt a sertéskereslet visszaesett, azonban a világpiacokról szinte minden takarmányt felszívott, ami meglökte a takarmányárakat. (közben Európában tört ki a sertéspestis, emiatt Európában ragadtak a sertéshúskészletek, a gazdák veszteségspirálba kerültek, csökkentették az állományt, és néhány hónapja az európai sertásárak is felrobbantak).

A szakértő szerint érdemes azt is kiemelni, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után a kereslet pillanatok alatt helyreállt, amit a kínálat nem tudott követni, megszakadtak a beszállítói láncok, elszálltak a szállítási költségek és a konténerárak. És ha mindez nem lenne elég, anomáliák alakultak ki az építőiparban (például a faárak tavalyi elszállását), a gyapot és a cellulóz termelésben is. De ma már egyre általánosabb a papírhiány is.

A cikk itt folytatódik.

Címlapkép: Getty Images