Ezt kevesen gondolák volna: megéri Magyarországon forgatni a gyenge forint miatt

Pénzcentrum: Hogyan értékelnéd a magyar filmipar helyzetét?

Major István: A magyar filmipar jól teljesít, van állami támogatás bizonyos filmekre, a szervízmunkák meg dübörögnek, mérhetetlen mennyiségű külföldi film érkezik az országba. Nagyon jó a szakembergárdánk, vannak műtermeink, jó helyszíneink, az áraink pedig viszonylag versenyképesek a környező országokhoz képest. Azért csak viszonylag, mert nálunk is eléggé emelkednek az árak, de az adókedvezmény még mindig eléggé vonzóvá teszi hazánkat.

Az utóbbi időben elég sok minden történt a hazai gazdaságban és a világon is egyaránt, ami magával hozta a szinte egyetemes drágulást is. Hogy tud még mindig versenyképes maradni a hazai filmipar a környező országokhoz képest?

Nagyon sokat számít, hogy a forint most gyengébb, a külföldi produkciók pedig jellemzően dollárban vagy euróban fizetnek, ezért megéri Magyarországra jönni nekik. Megmondom őszintén, mi gyártói oldalról mindig küzdünk az alvállalkozókkal, akik rendkívül jó szakemberek, de folyamatosan emelik az áraikat. Figyelik a nemzetközi trendeket, az amerikai film, ami itt forog ugyanazt a dollárt hozza el, mint régebben is, csak most már nem 300-as árfolyam környékén számolnak, hanem közel 400-assal.

De még mindig azt gondolom, hogy a szaldó rendben van, jók az áraink, a végén mindenki a pénzénél van. Azt nem tudom, hogy ez meddig maradhat így, mert a környező országok is próbálnak beszállni a versenybe: Prága, Szófia, Bukarest és a lengyelek is ráerősítettek a filmiparra – bár utóbbinál az orosz-ukrán háború miatt most egy kicsit visszavágták a támogatásokat. Azt is érdemes látni, hogy a felsorolt országokban ugyanúgy megvan az a 30 százalék adókedvezmény, ami nálunk is, de szeretnek Budapestre jönni, a sztárok jól érzik magukat, jók a szolgáltatások, amelyeket azon felül tudunk nyújtani, hogy a filmes szakemberek kiválóak.

A szakmában dolgozó ismerőseim nemes egyszerűséggel „Balkán Hollywodként” szoktak hivatkozni Magyarországra, akkor ezek szerint a vicc megállja a helyét.

Abszolút találó kifejezés, véleményem szerint a régióban mi nyújtjuk az egyik legjobb ajánlatot a külföldi produkcióknak: hogy mást ne mondjak, bár a már említett adókedvezmény mindenhol elérhető, de például a cseheknél van egy limit, amennyit igényelni lehet, a románoknál megígérik a pénzt, de nem adják oda adott esetben, mialatt nálunk biztosítva van a teljes összeg és rendben működik az adminisztráció. Az amerikaiak mindig a biztosra mennek, Magyarország pedig az elmúlt 15-20 évben bizonyította, hogy amit ígér, az úgy is van.

Az irány jó, de az az igazság, hogy műtermet kellene még építeni: mindegyik évekkel előre be van foglalva. Ha hiszünk ebben a bizniszben, akkor mindenképpen bővíteni kellene a műtermek számát. Erre vannak is próbálkozások, olvasni mindenféle hírt, hogy ki mindenki szeretne műtermet építeni – azt tudom mondani, hogy igény biztosan van rá.

A struktúra tehát rendben van, de hogy állunk szakemberekkel?

Ez az egyik legnagyobb probléma: hiába lenne rengeteg film, ha nincs, aki leforgassa. Nagyon kellene a képzés, mert olyan mennyiségű szakembert szívnak el a produkciók, hogy sokszor egymás kezéből kell kirángatni a stábokat, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű embert tudjunk kiállítani egy filmhez. Első asszisztensből, location managerből nagyon kevés van, de igazából felsorolhatnám szinte az összes területet, szóval rá kéne menni a képzésre.

Főleg, mert a fiatalokat a terület még érdekelheti is: aki beszél angolul, és egy kicsit is rátermett, az nagyon hamar tud óriási karriert befutni, jó pénzt keresni. Készülő film mindig van, úgyhogy nem kell félni az unalomtól.

Az interjú itt folytatódik.

Címlapkép: Getty Images