Rettentő rossz volt az idei kukoricatermés: mi történik a magyar gazdaságokban?

Az idei brutális aszály miatt rendkívüli helyzet állt elő Magyarországon, nem lesz elég kukoricatermés hazánkban. Ilyen még soha nem volt azelőtt. A becslések szerint mekkora a termésmennyiség idén, mekkora területről, jellemzően mennyi volt az előző években, ezáltal mekkora lesz a hiány idén?

Emberemlékezet óta nem volt ilyen rossz kukoricatermés Magyarországon, mint idén, az előzetes becslések alapján mindössze 3 tonnás termésátlagra lehet számítani. Ennek az alacsony termésmennyiségnek két oka van: az egyik, hogy az aszály miatt sok helyen meg se termett a kukorica, a másik pedig, hogy több 10 vagy 100 ezer hektáron lesilózták zöldtakarmánynak nyáron a termést. Az átlagos években a hazai kukoricaigény 4,5 millió tonna körül szokott lenni, idén azonban számítani lehet arra, hogy az iparban és a takarmányozásban felhasznált kukorica mennyisége is csökkenni fog. Egyrészt azért, mert nagyon drága a kukorica, és van olyan termék, amivel helyettesíteni lehet, másrészt pedig az utóbbi időben elkezdett csökkenni az állatlétszám Magyarországon. Jelenleg azt látom, hogy körülbelül 4 millió tonna kukoricatermés lesz a hazai igény idén.

A hiányzó mennyiséget úgy néz ki, importból kell majd fedeznünk, honnan érkezhet, és milyen áron?

Akárcsak a Hungrana, az összes magyarországi feldolgozó- és takarmányipari cég április óta elindítottunk egy elég komoly importprogramot. Soha nem volt még olyan, mint most, hogy Magyarország felé Ukrajnából érkezik kukorica, és ez meg is látszik, hiszen a szállítás több logisztikai akadályba is ütközött, nem épült fel ugyanis erre átrakó rendszer, valamint zökkenőmentes vasúti szállítmányozás. Az idei év váratlan eseményei miatt azonban az elmúlt fél évben elkezdődött az átrakókapacitás növelése, nem mindegy ugyanis, hogy abból a mennyiségből, amit az ukránok a határig elhoznak, mennyit tudunk elszállítani az országba. Ha az említett logisztikai beruházásokat sikerül jövő szeptemberig megvalósítani akkor akár 2,5 millió tonna szemes termény is bejöhet Magyarországra, aminek a legnagyobb része kukorica lesz. Nincs feltétlenül probléma tehát, hiszen be tudjuk szerezni a hiányzó kukoricát, a gondot inkább a magas árak okozzák. Az aszály minden országot sújtott Európában, a kontinens összes kukoricatermése idén várhatóan 60 millió tonna lesz, ami azt is jelenti, hogy a magas árak továbbra is velünk maradnak majd.

Mi a helyzet a Hungrana-val, honnan szerzi be a cég a szükséges kukoricamennyiséget? Fel lehetett esetleg már előre készülni erre a hiányra, voltak erre vonatkozó tervei a cégnek? A cég működésére közvetlenül milyen hatással van mind a kukorica terén kialakult borzasztó termésmennyiség, mind pedig a gabonaárak hosszú ideje tartó elképesztő emelkedése?

Elmondhatom, hogy a jelenlegi ukrán kukoricaimport legnagyobb szereplői mi vagyunk, aminek az az oka, hogy nagyon gyorsan kapcsoltunk, és hamar felépítettünk egy ellátási láncot erre, kezdve az ukrán termelőktől, a beszállítókon át egészen a vasúti szolgáltatóig. Fel vagyunk készülve arra, hogy a következő évben januártól szeptemberig, tehát az új termés megjelenéséig, a legnagyobb részben ukrán kukoricát dolgozzunk fel. Habár nem olyan kiváló minőségű, mint a magyar, de nem okozott olyan jellegű problémát a cégnél, ami miatt hibás termékünk keletkezett volna. Egyébként az előző évben is érkezett hozzánk külföldről kukorica, döntően szerb, román, szlovák és lengyel termény, így a jövőben lehet, hogy még ezek az importok is szerepet fognak játszani a cégnél. A mostani kukoricahelyzet ellátásbeli problémát ugyan nem okozott a Hungrana-nál, ugyanakkor az emelkedő árak újraszámolásra késztettek minket.

Mennyire van rossz helyzetben a kukorica Magyarországon, be kell rendezkednünk arra, hogy mostantól egyre gyakrabban importra fogunk szorulni belőle?

Ha hiszünk a klímaváltozásban, és abban, hogy folyamatosan változnak a klimatikus körülmények, akkor azt kell mondani, hogy nem lesz könnyebb helyzetben a kukorica a következő években sem. Nagyon sok mindentől függ az, hogy ki milyen eredményesen tud gazdálkodni, ilyen például a megfelelő fajtaválasztás, illetve a termesztéstechnológia, azzal a céllal hoztuk létre a Kukorica Kör Egyesületet is, hogy összegyűjtsük a jó példákat, és ezeket megosszuk a gazdákkal. Az látszik, hogy aki nagyon tudatosan felkészül az aszályos időszakokra, és meg tudja védeni a termést, az folyamatosan nagyon jó termésátlagokat tud elérni. Ma már nem szabad úgy gazdálkodni, mint néhány évtizede, fontos minden elérhető tudás alkalmazása, így a talaj állapotának, valamint a klimatikus viszonyok folyamatos monitorozása, kiegészítve egy öntözési technológiával. A tudatosság és a tudás alkalmazása nagyon fontos, de nélkülözhetetlen az öntözés elterjedése Magyarországon, és habár rengeteget beszélünk róla, nem történt érdemi változás az elmúlt 20 évben. Ez óriási hiba, hiszen lehet, hogy van olyan növény, ami át tudná venni a kukorica helyét hazánkban, de ez Magyarországnak egy komparatív előnye. A kukoricára olyan feldolgozóipar létesült, amivel javítani lehet a külkereskedelmi mérleget, GDP-t termel, ezt nem szabad veszni hagyni.

A kukoricahiányt döntően a takarmányipar és az állattenyésztők szenvedik meg itthon. De ha az összes ágazatot és iparágat nézzük Magyarországon, a kukoricahiánynak milyen közvetlen hatása lehet az egyes szektorokra? Fenn állhat-e annak a veszélye, hogy egyes fajoknál csökkeni fog az állatlétszám itthon akár emiatt?

A takarmányipar eddig is viszonylag rugalmasan tudta kezelni az elérhetőségét és a felhasználhatóságát bizonyos termékeknek, a kukorica, a búza vagy akár az árpa például nagy részben tudja egymást helyettesíteni. Az látszik, hogy a takarmányipari szereplők továbbra is veszik a kukoricafeldolgozó ipar társtermékeit, amit mi is előállítunk, ugyanakkor importkukoricát is feldolgoznak. A 2-2,5 millió tonnás gabonaimportból potenciálisan 300-500 ezer tonnát a takarmányipar is fel tud venni, amíg jön tehát a termény külföldről, és be tud jutni az országba, addig nincs baj. Úgy gondolom, hogy a takarmányipart nemcsak az egekben lévő takarmányárak, hanem a magas inflációból adódó feltételezhető kereslet-visszaesés is húzni fogja. Az állattenyésztést tekintve azonban minden szektorban baj van. A baromfiágazatban például a nagyon magas energiaköltségek, illetve a takarmányárak, a tejtermelőknél a toxinproblémák, a sertéstenyésztőknél pedig az ingadozó sertésárak okoznak súlyos gondokat. Mindenki nyomás alatt van tehát, és habár, ha a szarvasmarha- és tejágazatban visszaesés van, az nagyon lassan pótolható, a baromfiágazat pedig kicsit rugalmasabb, és gyorsabban tud állományt növelni, összességében senki sincs most egyszerű helyzetben.

Az interjú itt folytatódik tovább.

Címlapkép: Getty Images