Kisboltosok az árstopról: a mi pénzünkön csökkentené az állam az inflációt

Hallom, van cukrotok

- akkor hallják ezt a szöveget az egyik kis nógrádi kis falu egyetlen boltjának eladói, amikor érkezik a friss szállítmány. “Magunk sem tudjuk, honnan tudják meg” – mondják az asszonyok, akik szerint úgy is napokon belül elfogy a szigorúan kötelezően tartandó mennyiség, hogy mindenkinek csak egy kilogrammot szabad vásárolni az államilag rögzített árú termékből, és persze így is jönnek a “vadászok”, akikről messziről látszik, hogy nem helyiek, csak az olcsó árut keresik. A liszttel is hasonló a helyzet: viszik, mint a cukrot, írja a hvg.hu.

A kormány idén február 1-vel rendelte el, hogy az élelmiszerüzleteknek a 2021. októberi áron kell árusítaniuk hét alapvető terméket – a kristálycukrot, a búzafinomlisztet, a csirkemellet, a sertéscombot, a csirke far-hátat, a 2,8 százalékos zsírtartalmú UHT-tejet és a napraforgó étolajat. Akkor még csak három hónapos időszakról volt szó, de ezt előbb két, majd újabb négy hónappal meghosszabbították, legutóbb pedig szeptember közepén az év végéig tolták ki, sőt november elején kiterjesztették a burgonyára és a tojásra is az árstopot.

Az élelmiszerárstoppal a kormány hivatalosan az inflációt szeretné letörni, de ebbéli igyekezete kudarcnak tekinthető a 40 százalékos hazai élelmiszer-inflációt nézve. A lépés csak káoszt és áruhiányt okozott, és persze sok tízmilliárdos veszteséget a kereskedőknél, akik közül olyan is van, aki emiatt is az Európai Bizottság közbelépését várja.

A legszembetűnőbb, hogy túlnyomó többségük csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot. Többen tartottak például attól, hogy ha kiderül, megosztják az árstop és a rezsiköltségek növekedése miatt nem épp hízelgő véleményüket, akkor bukják az éppen aktuális pályázatukat. A 2000-főnél kevesebb lakosú településeken működő kisboltoknak ugyanis nem a mostani lesz az első lehetőség, hogy állami támogatáshoz jussanak.

A tavaly szintén a Magyar Falu Program keretein belül elindult pályázattal a boltok megmaradását igyekezett biztosítani az állam, bár az összességében 50 milliárdos támogatásnak ára is volt.

Több mint 20 éve vagyok a szakmában, de ennyi támogatást még soha nem kaptunk

– utal a két pályázatra az egyik kereskedő, akit több környékbeli boltja közül az egyik, pályázati pénzből tavaly felújított üzletben érünk el telefonon. De mégis azt mondja, hogy ilyen nehéz még sosem volt.

Van olyan üzlete, ahol bő négyszeresére nőtt a villanyszámla, még úgy is, hogy új, energiatakarékosabb hűtőket állítottak üzembe, miközben csak az árstop havi félmilliós veszteséget okoz, a forgalom pedig havi 2-3 millió forinttal esett vissza.

Félkilós túrót már nem is merek rendelni, mondja. A magas villanyszámlát napelemek segítségével igyekszik csökkenteni, amiket szintén az előző pályázatból sikerült megfinanszírozni. “Ha nem kaptuk volna meg ezeket, nagyon-nagyon nehéz lenne, ennél több hűtőt nem tudunk kihúzni.”

Az árstop okozta veszteséget tetézi a többi termék árának növekedésével visszaeső forgalom, és hogy december 31. után – amikor lejár a korábban megkötött szolgáltatói szerződés – majdnem háromszorosára emelkedik a villanyszámla. Ők ráadásul még nem készültek el a tavalyi támogatásból finanszírozott beruházással sem: a berendezéseket, új hűtőket megvették, de a beszerelésük még hátravan. Ennek oka részben, hogy nehéz szakembert találni – magyarázza a tulaj –, részben pedig hogy még saját erőből is ki kell egészíteniük a pályázati pénzt, mivel az már nem fedezi teljesen az időközben megnövekedett egyéb költségeket és munkadíjakat. Azt egyelőre nem tudják, hogyan fogják kitermelni a 250-280 ezer forintosra becsült megemelt villanyszámlára valót.

A következő 1-2 évben az életben maradás a cél

– mondja a fiatal tulajdonos a lapnak. Pedig ő még reménykedhet a további állami segítségben, mert 2000 főnél kevesebb lakosú településen van a boltja. Nem így az a férfi, aki egy több ezres kisvárosban visz boltot Délkelet-Magyarországon, érthető, hogy indulatosabb is.

Az én pénzemen akar inflációt csökkenteni az állam

– összegzi elégedetlenségét.

A cukrot 560-610 forint között veszem a nagykerben, és 340-ért kell árulnom. Minden kilón majd’ 300 forintot bukom.

Őt nemcsak saját vesztesége dühíti, hanem az, hogy más is rajta nyerészkedik: “a pálinkafőzés idején például megvette tőlem a főző a 8 kiló cukrot 2400 forintért, de ő már ötezerért számolta el, piaci áron, amit betett a cefrébe, mivel rá nem vonatkozik az árstop”.

Nem csoda, hogy mindenütt életben van a mennyiségi korlát, és jön a trükközés. A Békés megyei boltos tud olyan kollégájáról, aki csak a pult alatt, vagy a raktárban tart ártsopos termékeket, hogy ott legyenek, ha az ellenőrzés jön, de ne termeljenek veszteséget.

Címlapkép: Getty Images