Meglepő dolog derült ki az autósokról: így vásárol kocsit a legtöbb magyar, ez a menő az utakon

Az ember legbiztonságosabban négy-öt kilométer per órás sebességgel közlekedik, biológiailag ugyanis alkalmatlan a gyorsabb tempóra, mondta el a lapnak Zerkovits Dániel. Nem is csoda, hogy sokan szoronganak a vezetéstől, de a másik véglet is ott van az utakon.

Egyébként ezek az emberi reakciók visszaesőben vannak, hiszen feljövőben van egy olyan réteg, amely nem a kocsira fókuszál, hanem hogy mi a legmegfelelőbb neki és a környezet számára. Hamarosan ez a hozzáállás lesz cool, menő, nem mellesleg oldja is a feszültséget, ha variálunk a közlekedési eszközök között

- ismertette a közlekedés-pszichológus.

A vezetői vizsga sikertelensége okozhat traumát. A hölgy tanulókról köztudott, velük másképpen kell az oktatás során bánni, több empátiára van szükségük, és érzékenyebbek, mint a férfiak, noha közben nagyon is jól tudnak ők vezetni, sokan lesznek belőlük profik, hivatásosok. Váltottak már oktatót a nem megfelelő hangnem vagy igazságtalanság miatt, de arra is volt példa, hogy a diák inkább abbahagyta a tanfolyamot, és azóta sem akar többé részt venni benne, tette hozzá a szakember.

Míg a mindennapi életben kerüljük a konfrontációt, autóba ülve úgy érezzük, szuperhős-tulajdonságokkal leszünk felruházva, és sérthetetlenek vagyunk. Egy kis gázadással ki tudjuk fejezni a dühünket, szemléltethetjük az igazságérzetünket, míg egy érveléstechnikára alapuló munkahelyi szituációban lehet, hogy alul maraduk.

A másik, hogy autóban ülve könnyebben őrizhetjük meg anonimitásunkat, és nehezebben vagyunk számonkérhetők. Ha büntetlenül meg tudunk lépni azok után, hogy egy kereszteződésben előbb ledudáltunk valakit, majd az öklöt rázva tudtára adtuk, hova menjen és mit csináljon inkább, akkor a káros következményeket magunk mögött hagyva nyertessé válunk. Sok sofőr mégis meglepődik azon, hogy ezek a szituációk félelmet váltanak ki az utastársaikból. Ha ugyanis nincs retorzió, megváltozik a kockázatészlelésünk, ez valójában egy szubjektív folyamat.

Az utakon is nagyon él a tipizálás, hiszen mindenki szeret valahova tartozni autóvezetés közben is. Mondjuk, van mellettem az enyémnél egy jóval drágább kocsi, amelyik bármikor meg tudna előzni, és titkon vágyom is arra a luxusra, amit nyújt, de mégis inkább gyártok köré egy negatív mítoszt, kvázi elfogadhatóvá teszem, hogy miért nem lehet az enyém, miért nem fogok soha a tulajdonosai közé tartozni. Olyanokat, hogy: nagy, drága, és a terepjárósok egyébként is mind bunkók…

Sokszor merül fel a bajor autómárkákkal kapcsolatban is a kérdés, hogy akkor minden ilyen típust vezető sofőr agresszív. Miközben nem tudjuk a történet pontos hátterét. Lehet, hogy éppenséggel céges járműve van, vagy márkahű az illető, esetleg ebben fér el – számtalan más oka is lehet. Ha könnyebben be tudunk sorolni valakit valahová, ki tudjuk számolni, hogy mi várható tőle, jobban érezzük magunkat – ez megmagyarázható, ám egyben káros, veszélyes emberei reakció. Nem azon kell gondolkodni ugyanis, hogy ki ül a volán mögött, milyen drukker vagy milyen színű a feje, hanem hogy miként közlekedik, betartja-e a szabályokat, és én is követem-e őket. Nem kell ezt túlgondolni, ha így teszünk, egy csomó feszültségtől megkímélhetjük magunkat.

Az elektromos járművek esetében a gázfröccsös stresszlevezetés vagy menőzés nem érvényesül. Naivitás ezért kevesebb agresszióra számítani az ezeket vezetőktől?

Már láttam olyan karikatúrát, amely kifejezetten femininnek ábrázolja az elektromos kocsi sofőrjét, másik megközelítés, hogy az az igazi férfi, aki benzines személygépkocsit hajt. Ez egy másfajta közlekedési mód, mint amit megszoktunk, nem biztos, hogy még el tudják helyezni a fejükben az emberek. A használói elsősorban racionális érdekek miatt döntöttek mellette. Érdekes, amint kiderült róla, hogy gazdaságos, sok helyen ingyen tölthető, vagy díjmentesen parkolhatnak vele, rögtön elterjedtek a zöld rendszámok.

Érzelmi alapon választunk autót, éppen ezért olyan ez a szituáció, mint amikor belépünk egy kocsmába, ahol az összes törzsvendég azonnal felénk fordul, és rögtön ítélet mond felettünk, úgymond bekóstol minket. Ezt élik meg most az elektromos autósok, sőt a rolleresek is. Tíz év múlva ez már nem lesz téma.

A közúti balesetekben a vétlen félre nem ragasztható bélyeg, ha mégis így történne, nem kell figyelembe venni, mivel teljesen irracionális. Balesetvizsgálóként mindig az az első kérdés az okozók felé, hogy mit mondana egy kezdőnek, nála sokkal fiatalabbnak, és mit csinálna másképpen az átélt helyzetben. Akkor is, ha senki sem látja, ha nem jár érte retorzió. A gondolkodást, hozzáállást kell elsősorban megváltoztatni, szerencsés kimenetelű eseteknél még a vétlen félnek is van lehetősége tanulni, levonni a konzekvenciát.

Az Oroszországból érkező autós videók is megmutatják, mindenre fel kell készülni az úton, nem vagyunk minden felett állók. A közlekedésben sok a részvevő, emiatt nagy is a kockázat, hogy valami történhet velünk. A lényeg, hogy a baleset szenvedő alanya azonosulni tudjon azzal, hogy nemcsak veszélyben volt, de később, más szituációban merre is tud menekülni, kockázatot minimalizálni. A fóbiákat – ha valaki többet nem akar autóba ülni – klinikai szakpszichológussal, terápiákkal kell feloldani. Hosszú folyamat, hónapokba telik, türelmesnek kell lenni. A szakmában ez ma már rutinfeladatnak számít

- foglalta össze a szakember.

A hazai autóvezetők majdnem hatvan százaléka naponta lát balesetet az utakon, háromnegyede pedig már legalább egyszer megszegte a közlekedési szabályokat.

Címlapkép: Getty Images