Megszólalt a szakember: elavult, egyenoktatási rendszer működik ma itthon

Pénzcentrum: A beszélgetés rögzítésekor még nem jelent meg a tanév rendje, feltehetően mire az interjú megjelenik, már nyilvános lesz, ám ahhoz vagyunk hozzászokva. hogy a mostaninál azért sokkal korábban kihirdetésre kerül: most mi állhat a csúszás a hátterében?

Radó Péter: Döntő valószínűséggel az, hogy az elmúlt bő 10 évben megszokott jogalkotási mechanizmusnak megfelelően, ha alkotnak valamilyen jogszabályt, ami megváltoztatja az oktatás szereplőinek a mozgásterét, ezt azonnal be is vezetik, jellemzően a következő tanév legelejétől. Nemrég fogadták el ugye azt a bizonyos státusztörvényt, mely alaposan belekavar a működési módba, amelyben az iskolák és a pedagógusok eddig dolgoztak.

De egész egyszerűen szerintem mindössze annyi történt, hogy kifutottak az időből, tehát nem tudták idejében elkészíteni a tanév rendjéről szóló jogszabályt. Csak a szokásos rögtönzésen alapuló kapkodás zajlik jelenleg is, nincs ebben semmi meglepő: ebben élünk immár több mint 10 éve.

Miképp befolyásolja a státusztörvény a tanév rendjét? Mik azok a pontok, amelyekben módosítja azt?

A lényeg, hogy a pedagógusok munkaterhelése és a tanév megszervezésének a szabályai rengeteg ponton módosultak, és ehhez hozzá kell igazítani a tanév rendjéről szóló jogszabályt. Jelenleg még bizonytalan, meddig tart a tanév, milyen esetben hosszabbodik meg és milyen esetben nem, kinek milyen döntési jogosultságai vannak - ezek kifejezetten bonyolult kérdések, amiket részletesen elő kellene készíteni. De mint említettem, feltehetően kifutottak a döntéshozók az időből, nem volt ideje a kormányzatnak a szokásos időpontban kiadni a rendeletet.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár szerint sem a tanárhiány, sem a tanév rendjének később megjelenése nem befolyásolja az iskolakezdést. Ön is úgy látja, hogy a tanév rendjének késői megjelenése nem befolyásolja az iskolakezdést?

Abban az értelemben de igen, hogy a pedagógusok, a tanév megkezdése előtti heteket általában azzal töltik, hogy előkészülnek. Tehát ez az az időszak, amikor beosztják, ki mit fog csinálni, eldöntik ki milyen projekteket mikorra időzítsen. Rengeteg munka van egy iskolában a tanév elindítása előtt, de ha nincs meg a pontos menetrend, ezt nem tudják elvégezni.

Tehát elkezdődik majd a tanév, és a gyerekek még nagyon sokáig átmeneti, ideiglenes órarendek szerint fognak tanulni, zűrzavar lesz a tekintetben, hogy az osztály, mikor, melyik tanterembe megy, ki, mikor használja a tornatermet és hasonlók. Ha nem lehet jól előkészíteni a tanévet ebben az időszakban, akkor menet közben kell ezt elvégezni, és ez általában zavart okoz. Egy-két hónap alatt persze elrendeződnek a dolgok, de várhatóan nyögvenyelős lesz az első időszak.

Nem igaz tehát, hogy nem befolyásolja a tanév rendjének késői kihirdetése az iskolakezdést, hiszen minden olyan jogszabályt, ami alkalmazkodásra kényszeríti a közoktatás szereplőit, időben nyilvánosságra kell hozni, hogy legyen idő alkalmazni azokat, legyen idő előkészíteni. Ha ez nem történik meg, az üres szócséplés arról beszélni, hogy nem befolyásolja az iskolák működését.

Tehát akkor a tanév rendje nemcsak a szünetek pontos kezdő- és befejeződátumát, hanem ennél sokkal több, a tanítási évre vonatkozó információt tartalmaz?

Igen, persze. Eleve amíg azt bizonytalanság övezi, hogy hány tanítási napból áll a tanév, addig elég nehéz tervezni helyi szinten.

Szó volt arról, hogy a szünetek hossza módosul. Jó döntésnek tartja, ha nem 10 hetes a nyári szünet, hanem adott esetben rövidebb, és ezáltal hosszabb az őszi, téli és a tavaszi szünet?

Normális körülmények között minden mellett, és minden ellen szólnak érvek. A magyar közoktatás hagyományai arról szólnak, hogy meglehetősen hosszú a nyári szünet és ehhez képest rövidebbek az évköziek. Ezt csak akkor érdemes megváltoztatni, ha egyértelmű és jó érvek szólnak mellette – de ilyeneket én nem láttam. Tehát nem tudom, mi alapján dönt a kormányzat erről.

Az nem lehet egy jó érv mellette, hogy ezáltal talán kevesebb lesz a terhelés a tanárokon és a diákokon, pontosabban egyenletesebben oszlik el?

A terhelés nem tud kevesebb lenni, mert az olyan brutálisan nagy a 2012-es Nemzeti Alaptanterv bevezetése óta, olyan brutálisan magas a tanulók és a pedagógusok munkaterhelése, hogy ezen már tényleg nem könnyít, ha egy-két héttel hosszabbak vagy rövidebbek a szünetek.

A tanári fizetések tovább differenciálása mögött mi lehet az elv, mi a cél és mik lehetnek a nem várt hatásai ennek az intézkedésnek?

Az elveket nem ismerem, de nincs értelmes szakmai megfontolás, ami alapján igazolható lenne ez az intézkedés. Elméletileg teljesítményértékelés szeretne lenni, valójában viszont nem más, mint pofára történő differenciálás. Én azt gondolom, hogy az alapvető célja ennek a pedagógusok kiszolgáltatottságának és kontrollálhatóságának erősítése.

Az ezt szolgáló eszközöket részben iskolavezetők, intézményvezetők kapják meg a kezükbe. Tudni kell, hogy az elmúlt 13 évben az iskolák legnagyobb részében pártpolitikailag lojális vezetőkre cserélték le a korábbi embereket, vagy pedig a tankerületek kezében vannak a döntések, amik eleve politikai kontrollt gyakorló szervezetek.

A differenciálás sávja pedig rettenetesen nagy lesz, úgy tűnik, méghozzá olyannyira nagy, amire a szakirodalom azt mondja, hogy már kontraproduktív. Van egy olyan hüvelykszabály, hogy ha az meghaladja a 10-15 százalékos sávot, akkor ez már minőségellenessé válik, azaz elveszti azt a képességét, hogy ösztönözzön.

Ugyanis lényegében véges számú kritérium alapján lehet differenciálni a béreket, és egy olyan komplex munka esetén, mint a pedagógusoké, aminek elképesztően magas a hozzáadott értéke, és sok tényező járul hozzá a munka minőségéhez, ilyen esetben leszűkíteni pár központilag meghatározott kritériumra az értékelést, az katasztrófához vezethet. Mert ha ezek felerősödnek, a többi legyengül, tehát a komplexitás egyensúlya felborul, és a pedagógusok munkájának minősége leromlik értelemszerűen.

Nemrég tudtuk meg, hogy hamarosan a köznevelésben is lesznek béralkuk, ezáltal például egy informatikatanár a jövőben akár többet kereshet, mint egy magyar szakos. Ennek milyen hatásai lehetnek hosszú távon?

Ezt tekinthetjük látszatmegoldásnak az egészen elképesztő pedagógushiány megoldására. Bizonyos iskolák, hogyha ki tudnak járni magasabb béreket a tankerületnél egyes pozíciókra, akkor megtehetik, hogy adott esetben cégektől csábítsanak át mondjuk informatikatanárt sokkal magasabb fizetéséért, mint amit ott keres. Vagy mondjuk nyelvtanárt is visszacsábíthatnak így a pályára az üzleti szférából.

De ez nemhogy nem egyszerű, lássuk be, nem is életszerű, már csak azért sem mert a pedagógus munkaerőhiányt csak kis százalékban magyarázza a rettentően alacsony bérszint, és ha rendezik is a fizetésüket, várhatóan akkor sem fognak tömegesen visszaáramlani a pályára, és nem is fognak pedagógusnak tanulni a fiatalok.

Egyszerűen azért, mert élhetetlen hely lett az iskola, brutális mértékben túl vannak terhelve a tanárok, és gyakorlatilag már teljesen le van szabályozva a munkájuk. Ez egy magas hozzáadott értéket produkáló értelmiségi szakma lenne eredetileg, amit oly mértékben beszabályzott a kormányzat, minthogyha futószalag mellett dolgozó gyári munkások lennének a tanárok, holott pedagógusmunkát jól csak nagyon nagy autonómiával lehet végezni. Tehát attól nem lesz lényegesen vonzóbb a pálya, hogy hogy magasabbak lesznek a fizetések.

A teljes beszélgetés a Pénzcentrum oldalán olvasható.

Címlapkép: Getty Images