Ez lenne az egyik legjobb magyaros étterem vidéken? Teszten a Tavasz Vendéglő!

Tényleg nagyon éhesek voltunk már, amire leértünk a hegyről és annyit beszélgettünk előző este a tábortűznél a rántott húsról, meg a rántott sajtról, hogy másra nem is nagyon tudtunk gondolni. A két napnyi túrázás kivette az erőnket is, vágytunk valami hamisítatlan ízhatásra, miközben abban reménykedtünk, hogy csendes nyugalomban tudjuk elfogyasztani az ebédünket.

Nem célzottan érkeztünk, inkább mondhatni keresgéltünk. Így találtunk rá a hosszúhetényi Tavasz Vendéglőre, ami több netes fórum szerint igen jó értékeléseket kapott és a megosztott képekre kattintva nagyjából pont azt a magyaros, autentikus, valahonnan az ízlelőbimbóink által is jól ismert hatást ígérte, amire vágytunk. A helyet viszonylag könnyen megtaláltuk, bár az étteremnek nincs dedikált parkolója, így vagy a merőleges utcán, vagy az épülettel párhuzamosan lehetett hagyni az autónkat, ami azért nem igazán bizonyult könnyű mutatványnak a vasárnapi késő ebédidőben.

Mint kiderült, az étterem egy eseménynek adott otthont – talán keresztelő, születésnap vagy ilyesmi lehetett –, így a benti hangosabb társaság helyett a kinti asztalokat választottuk. Egyrészt jól tettük, hiszen rajtunk kívül más nem tartózkodott odakint, másrészt viszont az is hamar kiderült, hogy miért nem: hiába a napvitorlák és a terasztető, szél nélkül a levegő szinte megállt és néhány perc múlva már patakokban ömlött rólunk a víz. Persze tudom, hogy ez nem az étterem hibája, nem is annak szántam, csak jelzésként, hogy talán legközelebb inkább bent ülnénk le, bármennyire is tűnik hangosnak a szomszéd asztal.

A pincér hölgy viszonylag gyorsan érkezett az étlapokkal, kedvesen és konstruktívan beszélgetett el velünk. Külön plusz pont, hogy abszolút fejben jegyezte meg az italrendelésünket – semmi papír vagy jegyzettömb – és pontosan azt hozta ki, ami kértünk, pedig hárman háromféle választással éltünk.

De lássuk az étlapot, amiről az is világossá vált számunkra, hogy étterem már több mint húsz éve üzemel Hosszúhetényben. A levesek között négy tételt találhatunk, a legolcsóbb 1 790 forint – ez a parmezánsajtos kruton krémleves a Felszolgálók ajánlásával – a legdrágább pedig 2 990 forint, ami egy klasszikus bográcsos marhagulyás. A kettő között 2 190 forintért fácán- illetve a tárkonyos sertésragu leves. A főételeknek impozáns a kínálata: nem kevesebb, mint tizennyolc féle étel közül választhatunk: a legkedvezőbb árú tételt a 3 390 forintos rántott gombafejek párolt jázmin rizzsel és tartárral jelenti, míg a legdrágább főételt a szintén klasszikusnak számító, dél-amerikai hátszínből és lyoni hagymából készített hagymás rostélyos 6 900 forintért. Választhatunk innen még többek között grillezett sajtot vagy bolognai pennét, egészben sült pisztrángot vagy harcsapörköltet, ropogósra sült kacsacombokat vagy vaslapon sült csirkemellet, görög gyros tálat vagy hagyományos cigánypecsenyét, de persze ott van a klasszikus párizsi szelet és a sokak által kedvelt zengővárkonyi töltött sertésszelet is.

Felkészültek a nagyobb társaságok kiszolgálására is, hiszen az étlapon külön helyet kaptak a kétszemélyes tálak, köztük a Tavasz tál (rakott csirkemell, vaslapon sült csirkemell, rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol, zöldborsós párolt jázmin rizs, tartármártás), amit nyilván az étterem neve után hívnak így; a Zengő tál (zengővárkonyi töltött sertésszelet, párizsi szelet, cigánypecsenye, sült szalonna, fűszeres steak burgonya), ami pedig a közeli mecseki impozáns kirándulóhelyet és csúcsot, a Zengőt képviseli; illetve a Hetény Vezér tál (hetényi töltött szelet, ropogósra sült kacsacombok, sörben sült oldalas, pirított parázs burgonya, párolt káposzta), gondolom ezt a nevet nem is kell indokolni. Persze az árakat érdemes osztani, szorozni: 9 500, 9 500, 10 500 forintba kerülnek.

Ötféle tényleg klasszikus saláta az ecetes almapaprikától a tejfölös uborkasalátán át friss kevert házi salátáig, 790 forinttól 1 590 forintos árig. A desszertkínálat nem túlságosan bőséges, de az a kettő tényleg örök favorit: túrógombóc 1 990 forinttért vagy két darab áfonyalekvárral töltött palacsinta 1 390 forintért.

Maradtunk az előző este óta vágyott klasszikusoknál: az egyikünk zengővárkonyi töltött sertésszeletet rendelt, amihez zöldborsós párol jázmin rizs járt. Ketten viszont kicsit variáltunk az étlapon található ételek között. Én rántott sajtra vágytam, az egyik barátom pedig sima rántott sertésszeletre. A pincér hölgy abszolút együttműködően viselkedett és azt ígérte, hogy megoldják.

Így is lett: a rendelésünk gyorsan megérkezett és bevallom, mindhárman meglepődtünk az adagok láttán. Az én tányéromon három jókora rántott sajt hevert, a rántott sertésszelet tekintélyes méreteket öltött, de a zengővárkonyi is jóval meghaladta az előzetes elvárásainkat. Ízben semmi kiemelkedő, de tökéletesen hozta azt, amiért oda mentünk. Egyszerű, hagyományos ételek, tradicionális módon elkészítve. Aki erre vágyik, arra több, mint tökéletes. Hogy visszatérünk-e? Ha ismét erre túrázunk, akkor talán. De célirányosan úgy vélem, hogy jobb eséllyel nem.

Értékelésünk (a fentiek alapján adott pontokat, szubjektív szempontokat tartalmaz):

• Minőség: 8/10
• Ár/érték arány: 8/10
• Kiszolgálás, személyzet: 8/10
• Megközelíthetőség: 8/10
• A hely hangulata, kialakítása: 6/10

Címlapkép: Getty Images