Felvette a kesztyűt a Tesco a Lidl-lel szemben: íme a titkos fegyver, így nyomják le a német diszkontokat

A Pénzcentrum a Tesco Magyarország vezérigazgatójával a kiskereskedelmet érintő legnagyobb kihívásokról, a diszkontok térhódításáról, az elharapódzó bolti lopásokról, de a sajátmárkás termékek reneszánszáról is beszélgetett. A vezető elmondta többek között, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kedvez a kisboltoknak, diszkontoknak, de azért nekik is maradt még bőven versenyelőnyük. Pálinkás Zsolt beszélt a MERE lehetséges hazai boltnyitásairól, és arról is, hogy a kötelező akciók vagy a különadók milyen mértékben bénítják még továbbra is a vállalkozásokat.

Pénzcentrum: Szinte napra pontosan 2 éve találkoztunk itt legutóbb. Akkor azzal kezdtük a beszélgetésünket, hogy 2013-tól van ez a pletyka, hogy a Tesco magyar kézbe kerül. Nem került, viszont a közelmúlt történései: látva mi lett az Auchannal, mekkora port kavart a Spar – hogyan tekint a Tesco ezekre a történésekre?

Pálinkás Zsolt: Örülök, hogy most már nem kapom meg a kivonulásos kérdést a Tesco kapcsán, de azért válaszolok rá. Természetesen nem tervezünk semmilyen kivonulást, mint mindig, hosszú távon tervezünk Magyarországon. Ezt pedig rengeteg beruházás is bizonyítja. Azt azonban el kell ismerni, hogy továbbra is egy olyan piacon mozgunk, amelyre nagy hatással vannak az intenzív gazdaságpolitikai intézkedések, tulajdonképpen a 2010-es évek elejétől. Ennek hatására pedig talán a Tesco Magyarország a legagilisabb és a legalkalmazkodóbb leány a Tesco csoporton belül: így is meg tudjuk találni az utat a vásárlókhoz, ám ez nem azt jelenti, hogy örülünk, mert az intézkedések egy részével, a beavatkozás mértékével, ezeknek a sebességével nem értünk egyet. Mi sokkal jobban szeretnénk, ha partnerként tudnánk beszélgetni, arról, hogy egy-egy problémának mik lehetnek az egyszerre vásárló-, szállító-, verseny- és piacbarát megoldásai, hiszen szakmailag tudnánk segíteni. Ezzel szemben most minden fel van gyorsulva, nincs, vagy minimális az egyeztetés, így az intézkedések egy része piactorzító. Nagyon várjuk, hogy a kormány ígéretének megfelelően, június 31-vel kivezetésre kerüljön a beszerzési áron és a beszerzési ár mínusz 15%-os értékesítési kötelezettségünk.

Azt az invesztíciót, amit jelen pillanatban ezekre a termékekre költünk, azt végre jó lenne olyan helyekre befektetni, amelyek élénkítik a gazdaságot, amelyek forgalmat, ezáltal nagyobb áfabevételt tudnak generálni és amelyek felgyorsítanák a gazdaság újraindítását. Hiszen most ezekbe a termékekbe invesztálunk, miközben a hazai szállítóink termékportfóliója ennél jóval szélesebb.

Mit gondolsz a Lázár-tervről, hogy a kiskereskedelem nagyobb része legyen magyar kézben, mennyire ördögtől való gondolat ez?

Igazából nagyon jó lenne végre megérteni, hogy mi is ennek a tervnek az igazi célja. Ha ez a magyar termékek támogatásáról szól, akkor abban most is partnerek vagyunk, hiszen mi többcsatornás kereskedőként 15 ezer terméket kínálunk a vásárlóknak, amivel igazából volumenben sokkal több magyar terméket tudunk forgalmazni, mint bárki más. Azt persze látni kell, hogy mi mindig olyan terméket fogunk forgalmazni, amit a vásárlók szeretnek, olyan ár/érték aránnyal, olyan minőséggel, amit ők szeretnek, és amiért ők hajlandók költeni. Éppen ezért egyértelmű, hogy a magyar termékek támogatása továbbra is kiemelt célunk.

A diszkontok előretörése nem újkeletű tényező, sem Magyarországon, sem máshol a világban. Friss hír például, hogy a Tesco elvesztette a fellebbezését az Egyesült Királyságban a ClubCard akciók kinézetével kapcsolatba a Lidl-el szemben, át kell alakítani a logót. Ez jól mutatja, mennyire éles a harc. Hazai szereplőként, mik a legnagyobb kihívások és milyen irányban lehetne fogást találni a diszkontokon?

A célunk biztosítani a vásárlás szabadságát: mindenki úgy tudjon vásárolni, ahogy akar: online, kisebb expressben, szuper- vagy hipermarketben. Vannak persze trendek, vásárlói szokások meg csoportok, de alapvetően minden vásárló egyéni, hogy mennyire elfoglalt, mennyi ideje marad vásárolni, mennyire a megszokás hajtja. Az a célunk, hogy mindenkinek legyen egy tescója, ahol be tud vásárolni.

De ez akkor nem jelent egy diszkontosítást?

Nem, de hadd kössem ezt össze azzal, hogy hol tart a gazdaság. Magyarországon szupermagas élelmiszerinflációt tapasztalhattak a vásárlók az elmúlt időkben. Ilyen nagyot se a cseheknél, se a szlovákoknál, az angoloknál meg pláne nem láttunk. Viszont a választások évében a lakosság kapott egy csomó pénzt különböző forrásokból, ezért hiába indult be keményen a drágulás, az emberek csak késleltetve érezték ezt meg. De ahogy ez a kettő elvált, és a reálbérek csúnyán lemaradtak, nehezebb lett az emberek élete. Most azt látjuk, hogy folyamatosan csökken a fogyasztás volumene, olyan világot élünk, amikor a vásárlók fejében elindult egy kvantumgondolkodás. Ha mondjuk van valakinek 2000 vagy 5000 forintja, akkor nem azon fog gondolkodni, hogy egy autóúttal hogy tud megspórolni a bevásárláson pár száz forintot, hanem lemegy a legközelebbi boltba, és elkölti, amennyije van.

Ebben a környezetben a kisboltoknak és a diszkontoknak, akik jellemzően közelebb helyezkednek el az emberekhez, előnyük van. Ugyanakkor van egy limitációjuk is. Hiszen, ha a gazdaság elkezd újra pörögni - és mi arra számítunk, hogy hamarosan visszatér az élet a normális kerékvágásba -, akkor újra lesz az embereknek több pénze, akkor jó, hogy nekünk van egy óriási termékportfóliónk. Én ezt még mindig versenyelőnynek látom.

És mi a helyzet a Club Card-perrel? Itthon mikor változnak meg a logók?

A magyar vásárlók ezt nem fogják tapasztalni, Közép-Európát nem érinti az ügy.

Ugyancsak friss hír, hogy a vállalat a Londoni Értéktőzsdén nemrég közzétett előzetes beszámoló szerint az adózás előtti eredménye az előző pénzügyi évben elért 882 millió fontról 2,289 milliárd fontra emelkedett. Ez több mint kétszeres növekmény. Hasonlóan pozitív hatások látszanak Magyarországon is? Mennyire árnyalja a tavalyi évet a kiugróan magas infláció? Hogyan jelentkezett ez a vásárlási érték és vásárlási mennyiség függvényében?

Nehezen lehet összehasonlítani az adatokat csoportszinten. Az igaz, hogy maga a Csoport most tette közzé az eredményeit, de a magyar eredmények csak július végén lesznek elérhetők. De nagyon mások a trendek. A magyar lakosság és a jövedelmi szint nagyon nehezen élte meg ezt a rekord magas inflációt. Nagyon visszaesett a fogyasztás, és erre jönnek még rá az adóterhek. Van, ami ezek közül el fog menni, van, ami maradni fog. Összességében a 2023-as nem lesz túl fényes, rosszabbra számítok, mint a 2022-es. Illetve ugyanígy, a 2024-es év sem lesz a legegyszerűbb, de szerintem ezt az egész szektorra el lehet majd mondani.

Az árstopokat és a mennyiségi korlátozásokat magunk mögött hagytuk? Mennyire tudott fellélegezni a Tesco ezek után az intézkedések után, milyennek látjátok az azóta eltelt konszolidációs időszakot?

Az árstopokat mint szót elhagytuk, de a logika alapvetően maradt, de reméljük, hogy július 1-jén elhagyjuk. Átalakult ugyanis a jogszabály, és a kötelező akciózásnak gyakorlatilag ugyanaz a hatása, mint ami volt az árstopnak. Nagyon remélem, hogy ez meg fog szűnni, mert ennek óriási a torzító hatása. Bizonyos termékeknek többszöröse a beszerzési ára, mint az eladási ára, ezt nagyon nehéz hosszú távon kisakkozni. Így nem csak nekünk, hanem a szállítói bázisnak is vissza kell térnie a normális kereskedelmi értéklánchoz kategóriaszinten. Jelenleg nagyon messze vagyunk a piaci logikától.

Vegyünk egy példát, szerencsétlen csirkének csak egy melle van, ezt kötelező nagyon alulárazni, mi következik ebből? Az, hogy a csirke többi része meg teljesen, a piaci logikával ellentétesen, túl lesz árazva. Ezt vissza kell hoznunk, hogy mindenki számára normálisan működjön az ellátási lánc. Úgyhogy a konszolidációs időszaktól még messze vagyunk.

Sok terméknek (például tejtermékek) jócskán visszapattant az ára – miért?

Ezt nagyon egyszerű megválaszolnom, egyszerűen a kereslet-kínálat örökérvényű törvényéből fakad. A tejtermékek esetében abszolút extrém trend volt az árak elszállása, mert nemcsak az infláció, a háború, az energiaárak hajtották fel az árakat, hanem a gyenge forint is. És ezt tetőzte a környező országok elszívó hatása is. A GVH vizsgálata is kimutatta, hogy az infláció a beszerzési árak miatt szállt el, nem a kereskedők miatt. Hogy egy példát mondjuk, a beszerzés oldalán 174 százalékkal lett megemelve a tejtermékek ára. Nincs az a kereslet, ami erre nem azzal válaszol, hogy visszaesik. Ezt a szállító észreveszi, mit tehet ilyenkor, lentebb viszi az árat. Ebből lesz az, hogy tejtermékek esetében most deflációt látunk, de kétéves szinten még mindig egy magas inflációról beszélhetünk egyébként.

És mi a helyzet az extraprofitadóval? Ennek a hatásait hogyan értékeled?

Ugye idővel az extraprofit része elvileg kivezetésre kerül, hiszen az erre vonatkozó jogszabályok 2025-ben hatályukat vesztik, összhangban a Bizottság felé vállalt kötelezettséggel, de a kiskereskedelmi adót velünk marad. Induljunk az elejéről, az extraprofitadót egyszer meghosszabbították, és meg is emelték az utolsó évre. Ugyanazt tudom mondani, mint eddig is: ez egy nagyon nagy teher, ami gátol minket abban, hogy még több beruházást csináljunk, még többet invesztáljunk, és az egész szektor valószínűleg ugyanígy viselkedik. Gazdasági tény, hogy már maga a mértéke is nagyon magas, 4,5 százalék a forgalomra vetítve. A legnagyobb baj, hogy forgalomra vetítve nem is beszélhetünk profitról. Ezért már szerintem a neve sem stimmel. Akkor stimmelne, hogyha a megtermelt profitra lenne kivetítve, persze azt hozzáteszem, hogy a szektorban világszinten átlagosan 2-4 százalékos profitrátáról beszélhetünk. Extrém jó években mehet ez 4 százalék fölé.

Ebben a rendszerben tehát a mostani 4,5 százalékos teher gyakorlatilag kitermelhetetlen.

Nem volt jó helyzetben a magyar gazdaság ez tény, azzal nem vitatkozunk, hogy kellett valamit csinálni. Akármennyire nem értünk ezzel egyet, ez egy törvény, amit betartunk. De nagyon nem jó, ha bizonytalanság van a piacon, ha állandóan meg van valami hosszabbítva, sőt a mértéke is változik. Az a baj, hogy ez a pénz igazából nagyon kellett volna a gazdaság pörgetésére, ha nem lenne ez az extraprofit rész, akkor ilyen mértékben szerintem nem beszélgetnék az élelmiszerpiac csökkenéséről, hiszen több pénze lett volna a kereskedőknek invesztálni az árakba. Ha nálunk lenne ez a pénz, abból tudnánk pörgetni a fogyasztást, amiből aztán jönnek az áfabevételek. Ilyen téren, mi a magyar gazdaság fontos részének tekintjük magunkat, sok múlik a szektoron, főleg most, amikor a belső fogyasztás nagyon lecsökken, ezt muszáj lenne stimulálni, ebben pedig abszolút partnerek lennénk.

És mi a helyzet azzal, hogy jeleznetek kell a vásárlók felé azokat a termékeket, amik összementek? Lehet érezni, hogy ahol ezt kitették, abból kevesebbet vásárolnak az emberek?

Még nagyon korai erről mit mondani. Vannak adataink, de ez összemosódik a húsvéti meg a húsvét utáni teljesítménnyel. Amit nem értünk a zsugorinflációs törvénnyel kapcsolatban, hogy miért a boltban kell kitenni ezeket a figyelemfelhívó dolgokat, miért nem az adott termékek csomagolásán? Miért nekünk kell jelölni, hogyha valami összement, miért nem a gyártónak, mondjuk a csomagoláson, amely hatékonyabb, világosabb és egyszerűbb lenne. Ugyanakkor természetesen, mint mindig, itt is megfelelünk az előírásoknak.

A vásárlók szokásai az elmúlt években radikálisan megváltoztak, elképesztő mértékben kezdtek lefelé vásárlásba. Hogyan tudott reagálni a Tesco a vásárlói igények és viselkedés változásaira? Milyen trendeket láttok a vásárlói preferenciákban?

Azt fontos kiemelni, hogy a lefelé vásárlás árban jelent lefelét, nem pedig minőségben. Ami azt jelenti, hogy az árérzékenység persze hatott a saját márkák javára, de azokat nem vennék tömegesen, ha minőségben nem lennének jók. Én azt látom, hogy az emberek hamarabb engedik el a brandeket a pénz miatt, de sokkal nehezebben engedik el a szokásaikat.

A sajátmárkákat most fedezik fel újra tömegesen a vásárlók, de mivel ezek minőségben is jók, én arra számítok, hogy a gazdaság talpra állás utána is jól fognak menni. Az is egy trend, hogy a normál és az akciós árak között nagyon kinyílt az olló. Ez adódik abból, hogy egy-egy beszállító magas árat ad, és próbálja ott tartani a termékét, hiszen az gazdaságilag úgy van neki összerakva, de látja, hogy nem fogy, és inkább akcióban próbálja ezt kompenzálni. Ez azt fogja eredményezni, hogy csak akcióban fog fogyni a terméke. Ez pedig hosszútávon nem jó, emiatt mondom mindig, hogy a normál árakon kell nagyon dolgozni. Most nagyon sok szállító, sok brand realizálja, hogy nem működik a terméke, mert ha nincs akcióban, akkor nem keresik a vásárlók. A jövedelmezősége mindenkinek csökken, utána meg nem tudja kibalanszírozni azzal, hogy normál áron eladja.

Nálatok megnőtt a saját márkás mennyiség értékesítése?

Nagyon, de ez nem jelenti azt, hogy mindent elárasztottunk velük. Mi abban hiszünk, hogy egy hiperben, de egy szupermarketben is a vásárlónak saját márkás és brand terméket is látnia kell egy polcon. Mert akkor van esélye azt megvásárolni, amit szeretne, árakban felfelé vagy lefelé változtatni, kipróbálni minőséget. Mindig is teljes választékot kínáló kiskereskedők leszünk.

Sokan kongatják a vészharangot idehaza a hiányzó munkaerő miatt. Azt pedig régóta tudjuk, hogy a kiskereskedelem szinte folyamatosan állományhiánnyal küzd, főleg hogyha terjeszkedni akarna. Nyugat-Európában megszokott látvány, hogy külföldiek, nem EU-s országból valók töltik például a polcokat. Itthon a melegétel-házhosszállításban gyakran tapasztalhatják az emberek, hogy magyarul nem tudó futárok viszik ki nekik az ételt. Azt gondolom, ez a boltokban sem feltétlen okozna bajt, hacsak nem valaki útbaigazítást kérne. Számol a Tesco vendégmunkások bevonásával a raktárakba, boltokba? Hogyan látjátok a HR-helyzetet?

Magyarországnak van egy produktivitásproblémája. Ha azt akarjuk, hogy minél több magyar dolgozzon itthon, akkor annak a gazdasági feltételeit meg kell teremtenünk. Az elvándorlást sikerült lassítani a családpolitikai intézkedésekkel, de még van dolgunk bőven. Az olyan országrészekben, mint a klasszikus nyugati vagy déli, nagyon nagy az elvándorlás. Főleg azoknál, akik hosszú távú munkára alkalmas fiatalok.

Ettől függetlenül mi gyakorlatilag mindig keresünk több száz embert, úgyhogy munka az van bőven. Országos a lefedettségünk, úgyhogy itt van, amiben előnyben vagyunk. Például egy balatoni szezonális munkát saját állományból, belső, vállalati mobilitással igyekszünk megoldani. Egy dolgozz és nyaralj kéthetes programot kínálunk a kollégáknak, ami mindenkinek jó. Nekünk jó, mert tapasztalt munkaerővel dolgozunk, a kollégáknak pedig munkaidő után ott van a Balaton, az utazást, szállást mi biztosítjuk, és extra bért is adunk. Viszont mindent nem lehet belülről megoldani, ha ilyen mértékű marad a munkaerő-probléma, kell, hogy pótolja valami ezt a hiányt. Éppen ezért is vagyunk elkötelezett szereplői a duális képzésnek, tavaly közel 2000 diák gyakorlati oktatása zajlott nálunk, de mi is keresünk alternatív megoldásokat.

És azt el tudod képzelni, hogy a boltokban is megjelenjenek majd külföldi dolgozók?

Abszolút, most is van 2 olyan áruházunk, ahol éjszakai árufeltöltést, háttérmunkát végeznek és azt látjuk, hogy szuperül beilleszkedtek, de a számuk abszolút elenyésző.

Mennyire segíthetik a kialakult helyzetet az innovatív technológiai megoldások? Hogyan muzsikálnak a Tescóban az önkiszolgáló kasszák/milyen egyéb bolti technológiai fejlesztésekre készülhetnek a vásárlók – ezek mennyire tudják kiváltani az emberi munkákat?

Minden, ami technológia, az végső soron a költségeket csökkenti, növeli a hatékonyságot, megvan a helye, de ebben is, mint mindenben, az egyensúly és a választási a lehetőség a lényeg. Az innováció a bolygónk szempontjából is kiemelkedően fontos, elég csak az elektromos kiszállító autóinkra vagy a logisztikára, útvonaltervezés optimalizációra vagy éppen a napelemekre gondolni – ezek a hatékonyság növelése mellett abban is segítenek, hogy a vállalásunkkal összhangban csökkentsük a károsanyag kibocsátásunkat is.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Tescónál volt az első önkiszolgáló kassza, mi voltunk az úttörők a vásárlók fejében. Most a következő nagyobb falat a Scan and shop, amikor a vásárló magának olvassa be a terméket vásárlás közben, ez csak nálunk elérhető, február óta már az összes hipermarketünkben opció a vásárlók számára. Nagyon új még, de sokan nagyon szeretik, főleg azért, mert gyors és alkalmas az árak folyamatosan nyomon követésére, jól lehet vele kontrollálni a költést, mindig látja a vásárló, hogy hol tart a kosárban, és nagyon gyorsan ki tud menni a kasszánál. Az egész folyamat nagyon felhasználóbarát.

Érdekes, hogy pont ez a technológiát említed, miközben az elmúlt hónap attól volt hangos, hogy a Magyarországon tapasztalt radikális gazdasági visszaesés miatt, rég nem látott magasságokba ugrott a bolti lopások száma. Hogyan érint ez a Tescót, milyen megoldásokkal védekeznek ez ellen?

A kiskereskedőtől ez egy folyamatos figyelmet igényel. Hiszen önkiszolgálók is vagyunk, nem tudunk mindenhol ott lenni. Ebben a gazdasági helyzetben várható volt, hogy ez a trend erősödni fog. Ezért erősítettük a fókuszunkat azokon a területeken, ahol kell. 100 százalékban le vagyunk fedve CCTV kamerákkal, és van egy viselkedésanalizáló központunk is, így ha például valaki sokszor megy vissza egy területre, az feltűnik, figyelemmel kísérjük, hogy utána mit csinál a boltban.

Ez mesterséges intelligencia alapú?

Még nem. De ebbe az irányba fog haladni. Az AI már létezik, botok, algoritmusokléteznek. Nekünk a kollégák védelme az első, és ebben pl a testkamera lehet majd egy megoldás, ha a szabályozási környezet majd megengedi. Azt látjuk, ahogy a leleményes trükkök megjelennek, reaktívan, illetve a Tesco Csoporttól is tanulva proaktívan igyekszünk ezekre válaszolni.

Lehet arra számítani, hogy a védelemnek nagyon erősnek (még erősebbnek) kell lennie a következő években?

Mindig lesz egy olyan fókusza a védelemnek, hogy mi az, ami vásárlóbarát, és mi nem az. A klasszikus védelmi rendszerek, mint például a ruhákba rakott csipogók, a műanyag dobozok, a biztonsági őrök, a kapuk, ezek a legjobb ár-érték arányú rendszerek. Persze ahogy halad a technika előre, biztosan lesznek új megoldások, mint pl a testkamera, de a nagyon jól lerakott alapok sokat segíthetnek mindig.

Hogyan álltok az online üzletágatokkal? Sokan ezt inkább egyfajta nyűgként élik meg.

Szerintünk ez egy olyan trend, ami nem megállítható, hiszen kényelmesebbé teszi a vásárlást és ebben örömmel veszünk részt. Az angliai Tesco a világon az első számú online élelmiszer-kiskereskedőnek számít, és ez a technológia elérhető számunkra Magyarországon is. Ez egy nagyon fontos része a jövőnek. Angliában már a forgalom 12-13 százalékát teszi ki. Mi még nem tartunk itt, úgyhogy bőven van hová fejlődni.

Ott mekkora a lefedettsége a cégnek?

Teljesen országos, sőt a sziget északi részén vannak olyan területek, mint nálunk a tanyavilág, és már oda is ki fogunk tudni szállítani. De itthon is már kb a háztartások 85 százalékát fedjük le online kiszállítással. A covid egy jó példa volt, a hároméves tervünket 3 hónap alatt teljesítettük. Ez most visszaállt, de nem arra a szintre, ahol volt. A vásárlók megismerték a szolgáltatást, sokan kipróbálták, megtetszett nekik, és maradtak.

Hogyan alakul a Clubcard programotok? Két éve, amikor beszélgettünk, akkor áltatok át jókora volumennel ebbe az akciózásba.

Valóban, ez egy nagyon fontos része a tevékenységünknek. Kétmillió Clubcardos tranzakciónk van egy héten, az applikációt is nagyon sokan használják. Mivel látjuk a vásárlásokat, ezért olyan termékeket tudunk ajánlani kuponokban még több kedvezménnyel, amiket az adott vásárló gyakran vásárol, a vásárlások után kapott kuponok azonnal forintra válthatók, a Clubcard áras termékek pedig még jobb ár-érték arányt képviselnek. Összességében ez egy sikersztori.

Az összes akció mekkora része clubcardos?

Körülbelül a 65 százaléka.

Ha a 2024-es év a konszolidációé lesz, milyen félévekre, évekre készültük az elkövetkező néhány évben?

Szerintem ez az év jobb lesz, mint a tavalyi volt, lassabban fog élénkülni, mint arra számítottunk ugyan, de szerintünk ősztől lehet számítani igazából nagyobb fellendülésre. Ez egy ilyen év lesz, de mi nem egy évben, hanem évtizedekben gondolkodunk. Folytatjuk a befektetéseket a technológiába, az áruházak modernizációjába, a zöldítésbe, helyi közösségeink támogatásába és természetesen a munkatársainkba. Idén például Magyarországon minden kollégának 75 ezer forint Köszönöm jutalmat adtunk, márciustól 12,5%-os bér-, illetve júniustól 25%-os cafeteria–emelést hajtunk végre.

Tehát hosszú távon gondolkodunk, és azt gondoljuk, hogy a reálbérek növekedése hamarosan átfordul a fogyasztásba. Most az a fontos, hogy a magabiztosságukat visszaépítsék a vásárlók. Azt gondolom, hogy augusztus-szeptemberig olyan lesz, mint a múlt év, utána sokkal pozitívabban látjuk, azt várjuk, hogy a fogyasztás el fog indulni, a bizalmi indexek feljebb fognak menni, nemcsak a bázishatás miatt, hanem tényleg több pénz lesz a piacon. Persze feltéve, hogy nem jön egy újabb krízis.

A szereplők számát illetően, mennyire telített a hazai kiskereskedelmi szektor? Számítotok újabb vetélytársak érkezésére? Friss hír például, hogy a MERE, orosz lánc is megvetné itt a lábát.

A piac szerintem elég telített, lehet persze mindenféle világstatisztikai indexeket nézegetni, ahol úgy néz ki, mintha Magyarország alulindexált lenne, és még lenne helye új szereplőnek. De a valóságban ez nem igazán van így. Ez egy statisztikai szám, de mint fogyasztó és vásárlóerő, lemaradásban vagyunk. Itt egy újabb játékos ugyanazt a tortát fogja szeletelni, miközben a lényeg az lenne mindenki számára, hogy a torta nőjön. Nem gondolom, hogy ez most egy jó környezet arra, hogy valaki nagyon nagy beruházásokba fektessen, hacsak nem 30-50 évre előre gondolkodik, mert ez most nem az ilyen méretű expanziók időszaka. A MERE körüli híreket mi is a sajtóból figyeljük, és hát vannak kérdőjelek a szereplők fejében.

Ugyanakkor szerintem Magyarországon már elrugaszkodtunk attől a szuper hard diszkont életérzéstől, hogy az emberek szó szerint raklapról vásároljanak cukrot. Nehéz elképzelnem, hogy ez tömegek számára egy pozitív bevásárlási irány lenne. Persze az ár még mindig nagyon fontos tényező, de a vásárlási élmény is nagyon fontos.

Címlapkép: Getty Images