Verebekkel, galambokkal a városi betondzsungelben is találkozhatunk, egy kis odafigyeléssel azonban még több és változatosabb madárfajt szoktathatunk a környezetünkbe. A kis tollas élőlények nemcsak szép hangjukkal bűvölnek el minket, de hasznosak is – például elfogyasztják a legyeket és szúnyogokat. Szegeden és környékén tengelicek, széncinegék, meggyvágók és csízek is élnek. Hogyan tehetjük barátságossá számukra a környezetünket? – erről beszélt Dr. Tölgyesi Csaba, az SZTE ökológusát a Madarak és fák napja alkalmából.
Három dolog szükséges ahhoz, hogy madárbarát legyen a kertünk: táplálék, ivóvíz, továbbá búvó- és költőhely
- mondja Dr. Tölgyesi Csaba. Az MTA SZTE „Lendület” Alkalmazott Ökológia Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy a májusi időszak a madaraknál már a költés ideje. Jelenleg azzal tehetjük a fiókákért a legtöbbet, ha nem permetezzük a növényeket.
A madarak etetése télen a legfontosabb, amikor nehezebben találnak maguknak táplálékot. Ekkor cinkegolyót, magvakat helyezhetünk ki számukra. Költési időben ez már azért nem javasolt, mert a fiókáknak rovarra van szükségük. Ha kint hagyjuk például a napraforgómagot, a szülők praktikusan ezzel etetnék őket. Helyette tegyünk a kertbe egy kis lisztkukacot, így segítve a madarak táplálkozását
- javasolja a TTIK oktatója, akivel arról is beszélgettünk, hogy habár a tetves fa vagy növény a gazdának bosszúság, a madaraknak viszont a legjobb csemege. Emiatt hasznos, ha a permetezéssel megelőzzük vagy megvárjuk a költési időszak végét, esetleg biokertészeti anyagokat használunk.
Változatos növényzet – pillangócsalogató oázis
A növényzet változatossága nemcsak az esztétikum miatt fontos. Minél több fajtájú és méretű cserje, bokor, virág szépíti kertünket, annál többféle rovarfaj élőhelyéül szolgál. A golfpálya-szerű fű nem madárbarát és az egyre melegebb nyarak miatt sem praktikus. Ha magasra hagyjuk nőni a gyepet jobban párologtat, s többféle rovar megtelepedhet benne. Ha közé vagy a szélére minél több virágot ültetünk, annál több lepke látogathatja kis oázisunkat.
A fészekrakásban odú kihelyezésével segíthetjük a madarakat. A szakemberek megkülönböztetnek A, B, C és D jelű odúkat alakjuktól és röpnyílásuk méretétől függően. A Magyar Madártani Egyesület honlapján ezekről bővebben is tájékozódhatunk.
Az örökzöldeken és magas fákon akár baglyok is fészkelhetnek. (Az SZTE JGYPK udvarán például évek óta nevelkednek újabb és újabb fiókák.) Ha nagyobb madarakat szeretnénk bevonzani, jó eséllyel megtehetjük, ha a padláson hagyunk egy kis rést, amin bejutva fészket rakhat a kuvik, amely a lakhatásért cserébe a rágcsálóktól szabadíthat meg bennünket.
Az SZTE ökológusa arra az esetre is tippeket adott, ha a fecskéknek szeretnénk kedvezni. Számuk az utóbbi években több okra visszavezethetően csökkent: az éghajlatváltozás miatt a sivatagok mérete folyamatosan nő, a Szaharát egyre nehezebb átszelniük. Az állattartás visszaszorulása miatt csökkent a dagonya, kevesebb a betevőjük, a légy, a rovar. A folyamatos és fokozott szúnyogírtás miatt is csökken a táplálékuk. Ha segíteni szeretnénk őket, tegyünk ki sarat, így könnyítve a fészeképítést. Mű fészket is kihelyezhetünk nekik, a meglévők alá pedig fecskepelenkát, így kiküszöbölve, hogy a madárpiszok az ajtónk elé hulljon.
A madarak gyors odaszoktatásának legjobb módszere az itatás. Legegyszerűbb, ha egy 40-50 cm átmérőjű virágalátétet nevezünk ki madáritatónak. Mélysége a kistestű fajok számára is biztonságos, 5-7 cm legyen. Érdemes beletenni egy kinyúló ágat is, nagyobb, lejtős oldalú követ, ahol a madarak kényelmesen és biztonságosan állhatnak, és szabályozni tudják fürdéskor a vízmélységet.
Ügyeljünk rá, hogy minden nap cseréljük benne a vizet, hogy ne poshadjon be. Kialakíthatunk csobogót, nagyobb energia- és financiális befektetéssel kertünk éke lehet egy kis kerti tó. Ha valakit esetleg az tartana vissza, hogy a szúnyogok melegágya lehet, a szakember azt javasolja, hogy minél nagyobb vízfelülettel tervezzük meg. Az ökológiai sokféleség így alakulhat ki, a ragadozó rovarok megjelenésével biztosított a tápláléklánc, mely a szúnyoglárvákat kordában tartja.
Panelerkélyen is vígan csicseregnek
Mit tehet az, akinek nincs kertje? Akár egy panelházi erkélyen is etethetünk, itathatunk madarakat. A sarlós fecske például éppen a panelok réseibe szeret fészkelni. Az újszegedi 17 emeletes toronyház tetejére pedig – amelyet Szent-Györgyi Albert és Karikó Katalin képmása díszít – néhány éve telepedett meg a havasi sarlósfecske. Ennek a Délről jövő madárnak a megjelenése is a klímaváltozás következménye.
Aki szeretne jobban elmélyedni tollas barátaink tanulmányozásában, több Szeged környéki helyszínt is célba vehet: a Fehér-tavon folyamatosan szerveznek madárgyűrűző táborokat, Kardoskút és Pusztaszer, a mórahalmi Nagy Széksós-tó telis-tele madarakkal. Sőt, még a városból sem kell kimennünk. Elég, ha kisétálunk az újszegedi Erzsébet-ligetbe, vagy a Rotary-tanösvényre, hogy madárcsicsergést hallgassunk, s közelebbről is szemügyre vehessük az égi vándorokat.
Az ünnep eredete
Május 10-e a Madarak és a fák napja, melynek célja, hogy felhívja a társadalom, különösen az ifjúság figyelmét az őket körülvevő élővilágra és a természetvédelem fontosságára. Az első Madarak és fák napját 1902-ben ünnepelték Magyarországon, miután Párizsban ebben az évben kötöttek egyezményt az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmére. 1906-tól, Magyarországon Herman Ottó kezdeményezésére rendeletben írták elő a Madarak és fák napjának megünneplését minden iskola számára. A gyerekek fákat ültettek, madárodúkat helyeztek ki és takarítottak, akadályversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon vettek részt, újságcikkek, könyvek és plakátok emlékeztek és emlékeztettek a természet védelmére. A XX. század első felében minden évben megtartották ezt az ünnepet, de a II. világháború után feledésbe merült, csak 1994-ben vált ismét országos mozgalommá. 1996-ban kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején, változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ére rögzítette.
Címlapkép: Getty Images